Ravasi bíboros és a Népek udvara párbeszédsorozat Budapesten

Budapesten szervezték meg február 5-én és 6-án a Népek udvara elnevezésű rendezvénysorozatot, melynek elsődleges célja a hívők és a magukat nem hívőnek vallók közötti párbeszéd előmozdítása. Erkölcsi rend a XXI. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban – ez volt a címe a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem rendezésében megvalósult tudományos konferenciának, amelyen Erdő Péter bíboros átadta a Stephanus-díjat Gianfranco Ravasinak, a programsorozatot koordináló Kultúra Pápai Tanácsa elnökének. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ravasi bíborossal.

Szalézi püspök missziója a Salamon-szigeteken

Nem sokkal a 2007-es földrengés és szökőár után érkezett a Csendes-óceán déli részén fekvő Salamon-szigetekre, ahogy mondja, a világ legvégére. Földünk egyik legelzártabb egyházmegyéjének, Gizo városának püspöke lett. Azóta már újjáépítette a természeti katasztrófában romba dőlt katedrálist, iskolákat és kórházakat alapított, s hogy az elszigetelt közösségeket is elérje, pilótatanfolyamot végzett, szert tett egy kisrepülőgépre, s így járja a környéket, szárazföldön, vízen vagy levegőben, ahogy éppen lehet. Luciano Capelli szalézi püspök a messzi távolból mesélt lapunknak nem mindennapi hivatásáról.

Tíz óra az időeltolódás, nem könnyű megfelelő időt találni a beszélgetésre, de azért egészen jól megy. „Amikor gyerek voltam, pilóta akartam lenni” – kezdi. – „S most püspök vagyok, és pilóta. Hát kell ennél több?” Állítja, a hajó nem ugyanaz, mint a repülő, hiszen több száz méter magasból látni ezt a szigetvilágot, csodálatos. És persze nagy szükség is van rá, máskülönben lehetetlen megközelíteni egyes helyeket. Mivel a katasztrófa után igencsak megnövekedtek a szállítási költségek, Pápua Új-Guineából az egyházmegye is vásárolt egy használt gépet, amellyel teherárut és embereket szállítanak Gizo körül.