A hét szentje

Egy kis román faluban, Tzazóban született, 1556. június 29-én. Eredeti neve Jon Kostist volt. Családja más felekezetek által körülvéve is megtartotta római katolikus hitét. Jon már kiskorától Itáliába vágyott, mert édesanyja mindig azt mondta neki: „Ott élnek a jó keresztények, ott minden szerzetes szent életű.” Ezért, amint tehette, elindult. Hosszú és kalandos út volt ez egy fiatal parasztfiúnak, aki csak az anyanyelvén beszélt, és nem tudott írni, olvasni. Amerre járt, munkát vállalt, hogy eltartsa magát – kapált, állatokra vigyázott, de még betegápolóként és gyógyszerészként is dolgozott. Egy orvos, Pietro Lo Iacono segédje volt éppen, amikor kikötött Itáliában, Bariban. Élete legnagyobb csalódását kellett átélnie, mert egyáltalán nem talált „jó” keresztényeket és szent életű szerzeteseket. Úgy döntött, hazamegy, és gyalog indult el Nápoly felé. Nagyböjtben ért a városba, és végre rátalált egy közösségre, amelynek tagjai valóban hívő keresztényekként éltek: a kapucinus szerzetesekre. Felvételét kérte a rendbe mint laikus testvér. Ekkor kapta a Geremia da Valacchia (Havasalföldi Jeremiás) nevet.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk gondos édesanyaként vezet bennünket a nagyböjt kezdetétől a húsvéti öröm beteljesedéséig, hogy lelkileg minél gazdagabbakká váljunk.

Segített már az előkészületben is. A vámos és farizeus vasárnapján felhívta a figyelmünket az alázatosságra, amely nélkül nem lehetünk kedvesek a mi Istenünk előtt. A tékozló fiú vasárnapján ráirányította a figyelmünket arra, hogy nem érdemes makrancos gyermekként szembeszállni az Atya akaratával, mert úgyis mi járunk rosszul, ám ő minden körülmények között kész arra, hogy visszafogadjon minket a kegyelmébe. A húshagyó vasárnapon az utolsó ítélet hatalmas képét vázolta fel nekünk, hogy hangsúlyozza a keresztény jó cselekedetek fontosságát, amely a mi megítéltetésünk alapja is lesz. Végül vajhagyó vasárnapon, a böjt kapujában már tényleges eligazítást kaptunk arra vonatkozóan, hogyan kell böjtölni: nem komoran, mint a képmutatók, hanem beillatosított fejjel és megmosott arccal.