A Bibliát megismerni és megérteni nem könnyű feladat. Ha merünk túllépni egy-egy jól ismert történeten, és keressük azt, hogy ki és milyen szándékkal írta le, mi történt előtte és utána, akkor egy sor igen nehéz kérdéssel találjuk szembe magunkat. Miért más Isten ebben a történetben, mint a korábbiakban? Hogyan lehetséges az, hogy az egyik szereplő valós személy, míg a másik kitalált? Milyen történelmi események befolyásolták a szerzők gondolatait? A Biblia, amely a keresztény hit alapkönyve és Isten kinyilatkoztatása, több mint ezer évig íródott, és a legkésőbbi szövegeit is már közel kétezer éve lejegyezték. Mégis fontos a mai eszünkkel megismerni az írók szándékait, hogy megérthessük üzenetüket.

Teremtésvédelem

A XVI. Benedek pápa által létrehívott és Gianfranco Ravasi bíboros szellemi irányításával megvalósuló Népek udvara nemzetközi párbeszédsorozat egyik állomását jelentette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Corvinus Egyetem szervezésében február 5–6-án megrendezett konferencia, amelynek témája a gazdaság és erkölcs viszonya volt. A kérdéskörhöz kapcsolódó egyik legfontosabb területként esett szó az ember környezet iránti felelősségéről, méghozzá egy sajátos összefüggésrendszerben: az emberi méltóság és a környezet iránti erkölcsi felelősség szoros egymásra utaltságában.

– Azokban az években egy dél-dunántúli kisvárosban voltam káplán – kezdett a történetbe idősödő, de még aktív pap ismerősöm –, amely városnak négy katolikus temploma is van. Ez pedig azért érdekes, mert volt a helyi szociális otthonban egy, a várossal szomszédos kis faluból való asszony, aki minden dél előttjét a város templomaiban töltötte. Márika – környezete csak így hívta – enyhe fokban szellemileg sérült volt. Családja szerint a negyedik fia szülése után érte valami visszafordíthatatlan trauma, ami önálló életvitelében ugyan korlátozta, de istenfélő jámborságát csak növelte. Naponta imádkozott mind a négy templomban. Mondtam is neki néhányszor, hogy azokat az imákat egy templomban is el lehetne végezni, de nem, ő ragaszkodott hozzá, hogy imáival délelőttönként végigjárja a várost.

Tóth József katolikus üzletember a munka kiteljesítő voltáról

Az egri lelkipásztori napokon januárban ritkán tárgyalt témákról tartott fórumot nagy meggyőzőerővel. Tóth József a legtermészetesebb hangon beszél az erkölcstan, a teológia és a gazdaságfilozófia határterületére tartozó, bonyolult kérdésekről is.

– Nemrég egy keresztény indíttatásból létrehozott műhelyben jártam, amely szellemi fogyatékos embereknek ad munkát. Az élmény leírhatatlanul katartikus volt, mivel arra világított rá, hogy a világ, a gazdasági logika mennyire nem tud mit kezdeni ezekkel a nehéz sorsú, de az általuk készített művészi tárgyak alapján elképesztően tehetségesnek mondható emberekkel, akikre a többség teherként tekint.

– Ez a kérdés szerintem nem fogyatékos-specifikus. Az ember munkára teremtetett, és dolgoznia kell ahhoz, hogy kiteljesedjen. A munka Isten tervének földi megvalósulása, vagyis a teremtés folytatása. Az általunk fogyatékosnak tartott embereknek is megvan a maguk feladata, és alapvető joguk, hogy munkához jussanak. Nem kegyelemkenyér jár nekik, hanem a boldogulásukat segítő társadalmi szolgáltatások, mint mind annyiunknak. Fontos tudatosítani azt is, hogy korántsem irracionális fogyatékkal élő embereknek munkát adni, mivel a legmagasabb minőségű termékek előállítására is képesek. Csak meg kell találni a foglalkoztatásuk legmegfelelőbb formáit, kereteit.