Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1052 a 2754-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Isten Fia

2014-04-28 Szerző: Baranyai Béla

Ismét filmen Jézus élete

A napokban bemutatott Noé filmmel összefüggésben jelent meg a világhálón egy hír, mely szerint egyes arab államokban nem fogják levetíteni. Noé ugyanis egy a próféták közül, így semmi módon nem lehet őt ábrázolni. A kereszténység történetében is felmerült az ábrázolhatóság kérdése (a VIII– IX. század között), melyre végül egyértelmű válasz született. Mivel a Szentháromság második személye megtestesült, ezért készíthető róla képmás. Az ószövetségi képtilalomra hivatkozva a reformáció ismét elvetette a bibliai szereplők ábrázolását – akár szoborról, akár festményről legyen is szó –,ám az ortodox és a katolikus álláspont ebben a kérdésben szemernyit sem változott. A Jézus életét feldolgozó filmekkel kapcsolatban azonban időről időre újra felvetődik, vajon helyes-e a Megváltót bevinni a mozikba. És ha igen, akkor hogyan? Azért aktuális ismét ez a kérdés, mert immár nálunk is látható Christopher Spencer Isten Fia című filmje.

Bízva bízzál

2014-04-28 Szerző: Paksa Balázs

Még egyszer a Noéról

Nem tehetek róla: a nagyszabású bibliai filmadaptációk többségét unom. Az, ami a Szentírásban olvasva élő és izgalmas, a filmvásznon legtöbbször üres szépelgéssé válik, megspékelve az álomgyártól megszokott hamis grandiózussággal. Nem véletlen, hogy évtizedes ciklusokban érkezik el újra és újra a bibliai filmek divatja, s bár születnek remekművek, azok különös kivételként inkább a szabályt erősítik. Mivel ilyesféle kivételnek ígérkezett, nagy kíváncsisággal vártam Darren Aronofsky Noé című filmjét.

2014/2. Test-lélek-szellem közelből

2015-07-272014-04-27 Szerző: Fábián Attila

Tartalom Gáspár-Babos Etele-Tamás Az istenkép hatása a szülő-gyermek kapcsolatra Laczkó Klára A bibliodráma mint életet fakasztó út Mékli Attila Bibliodráma – mi okból, mi célért? Mézes Zsolt László A megtérés visszhangjai a bibliodrámában Fancsal Zsolt Isten számára ismeretlen a selejtmunka Az alacsony önértékelés és a megfelelési kényszer feloldása Roth … Olvass tovább

2014.04.27.

2015-06-092014-04-27 Szerző: Fábián Attila

Emlékek a két pápáról

2014-04-26 Szerző: Kuzmányi István főszerkesztő

Beszélgetés Erdő Péter bíborossal

– A II. vatikáni zsinat idején vettem egy szentkép méretű ábrázolást XXIII. János pápáról, és ezt évtizedekig az Újszövetségi Szentírásomban őriztem. XXIII. János híre és kisugárzása olyan erős volt, hogy még a nyugati kapcsolatoktól elzárt Magyarországon is – legalábbis a vallásukat gyakorló katolikusok – felfigyeltek rá és megszerették, tudtak érte lelkesedni. XXIII. János idején az egész egyházat egyfajta lelkesült hangulat jellemezte. (…) Érdekes visszanézni a korabeli filmfelvételeket: külsőségek szempontjából egy rendkívül régi vágású emberrel találkozunk, aki azonban nagyon szeretetteljes, nagyon spontán. Érdekes visszahallgatni azt a beszédét, amelyben bejelenti a zsinat összehívását. A Szent Péter téren lévő tömegnek mondott esti beszéd úgy ér véget, hogy a pápa azt mondja: és most menjetek haza, és cirógassátok meg a gyerekeiteket, mert valami nagyszerű dolog kezdődik. Mindezt ráadásul nagyon ízes dialektusban, erőteljes tájszólásban mondta. XXIII. János egész alakjában volt valami erősen népies – olyan ízesen népi vonás, amely ma már nagyon ritka, hiszen a tömegtájékoztatás egyformára csiszolta a beszédet és a kifejezési formákat.

„Megjelent egy ember, akit Isten küldött”

2014-04-26 Szerző: Rosdy Pál

„János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.” Szent János evangélistának ezekkel a nagyon oda illő szavaival indította Léon-Joseph Suenens belga bíboros János pápáról megemlékező beszédét a II. vatikáni zsinat második ülésszakának kezdetén. E szavak az evangéliumban Keresztelő Szent Jánosra vonatkoznak, de önkéntelenül ezek jutnak eszünkbe, amikor a közülünk oly hamar eltávozott XXIII. János pápára gondolunk.

Suenens bíboros így folytatta: „Megválasztásakor »átmeneti« pápának tűnt. Tényleg az volt, csak éppen más, meglepő módon. Kétségtelenül új korszakot nyitott az egyház történetében, és leverte a XXI. századba vezető útja cölöpeit.”

De ki volt, honnan küldte Urunk az egyház élére? Emlékszem, amikor végre fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből, és elhangzott a „Habemus papam!” bejelentés az új pápa nevével, a Szent Péter téren egybegyűlt rómaiak először elnémultak, s csak azután tört ki az üdvrivalgás. Idehaza a külföldi rádiók közvetítését követők is ezt kérdezték: ki ez a Roncalli?

A legendák és a valóság

2014-04-26 Szerző: Gunnar Riebs:

Francesco Capovilla XXIII. János pápa személyi titkára emlékezik

– Hogyan lett Roncalli bíboros, majd XXIII. János pápa titkára?

– 1950-ben a franciaországi nuncius, Monsignore Roncalli nagy ünnepélyre érkezett Velencébe. Mivel a velencei egyházmegye újságjának főszerkesztője voltam, néhányszor beszéltünk egymással. Nagyon szívélyes volt velem. Három évvel később velencei pátriárkának nevezték ki. Emlékezett rám, és rögtön Párizsba hívatott. „Tud nekem segíteni?” – kérdezte. „Ha ezt akarja” – válaszoltam. Így kerültünk kapcsolatba. Először Velencében, később a Vatikánban. Nagyon egyszerűen beszéltünk egymással.

– Gondolt arra 1958-ban, a konklávé kezdetekor, hogy a bíborosa lesz az új pápa?

– Nem, azt gondoltam, hogy a kora miatt úgysem lesz, szóval nyugodt voltam. Úgy gondoltam, szépen visszatérünk Velencébe.

A jó János pápa emlékezete

2014-04-26 Szerző: Nemeshegyi Péter SJ

XXIII. János pápa alig öt évig vezette a katolikus egyházat (1958–1963), mégis korszakalkotó művet hozott létre. Amint az új német teológiai lexikon mondja, lezárta az egyház konstantinuszi korszakát, és új tavaszt adományozott neki. Nem világi hatalmasságokhoz kötötte azt, hanem határozottan kijelentette: „az egyház különösképpen a szegényekből áll”, és minden ember javáért kell munkálkodnia. Halálakor az egész világ gyászolta őt.

János pápa sugárzó jóságával érte el e hatást. Nem véletlen, hogy az emberek egyre gyakrabban illették őt „a jó János pápa” szavakkal. E jóság megérintett mindenkit, aki találkozott vele. Ikeda Hayato buddhista vallású japán miniszterelnök, aki megindította az elpusztított Japán II. világháború utáni gazdasági fellendülését, egy világkörüli utazásáról hazatérve így számolt be a tokiói katolikus érseknek a János pápával történt találkozásáról: „Utazásom során sok híres emberrel találkoztam, de csak egy igazán nagy emberrel. Ez az ember pedig nem más, mint az önök János pápája. Az én édesapám elesett a II. világháborúban, de amikor János pápával beszélgettem, az első pillanattól kezdve az volt az érzésem, hogy az édesapámmal beszélgetek.”