Böszörményi Gergely a misszióról és a muzsika hatalmáról

Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál és a Református Énekek koncert-istentisztelet Magyar Örökség-díjas főrendezője évtizedek óta dolgozik azon csapatával, hogy a Kárpát-medencében minél többekhez eljusson az Istent dicsőítő zene. Nemcsak kiváló szervezőként, rendezőként, hanem lemezkiadóként is letette névjegyét, s a magyarlakta határon túli területeken is ismert művészetpártoló tevékenysége. Évről évre utcára viszi a zenét, azt is igazolva: Isten szereti a jókedvű énekeseket, muzsikusokat.

– Milyen indíttatás szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen nagy lelkesedéssel, kitartással, ily hosszú ideje, missziót vállalva munkálkodjon a Kárpát-medencei református kórusokért? Elég a mély istenhit, s az a tudat, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek az Úr nevében, ő is ott van?

– Református lelkészcsaládba születtem a múlt század közepén. A felmenőim közt sok-sok református lelkészt találunk: atyai ágon Böszörményi Jenőt, a nagyapámat, apámat, Böszörményi Edét, anyai ágon pedig Hatolkay és Czanik lelkészeket, valamint a Bay családból is. Minderről a legjobban apám egyik írásának idevágó passzusa szól: „A Böszörményi família úgynevezett ároni család; férfitagjai legalább háromszáz éven át voltak neves lelkészek, s a nők is előszeretettel mentek feleségül lelkészekhez. Minthogy Isten parancsa úgy hangzott: »Áron fiai legyenek a papjaim«, a reformátusok így nevezik azokat a családokat, akik sok nemzedéken át adtak lelkészeket az egyháznak.” Talán a családi háttér és a gyermekkorom óta velem lévő zeneszeretet is elegendő lett volna, de a hanglemezkiadói tapasztalat és tudás, valamint az Úristen elhívása is kellett ehhez a szolgálathoz. A szüleim persze tinédzserkoromban, amikor a gyülekezeti kórus mellett egy beatzenekarban is énekeltem, így fogalmaztak: „Miért kell neked mindenütt ott lenni, ahol két cintányért összecsapnak?” Az első Református énekek hangversenyt 2002-ben azért szerveztem meg, mert egyszerűen nem volt szisztematikus, professzionális hangfelvétele a református énekeskönyvünk énekeinek, amit pedig majd kétezren kerestek nálam a 2000-ben, a Fradi-pályán tartott Magyar Reformátusok Világtalálkozóján.

Derkovits Gyula a Nemzeti Galériában

„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy”, jutottak eszembe Madách sorai Az ember tragédiájából Derkovits Gyula Halárus című képe láttán. Egy elhízott fejű, zsíros arcú hentes ellenszenves ábrázattal, egy irgalmatlan hegyes késsel áll a pultnál, mintha éppen azt kérdezné a vevőtől, kell-e a hal, amelyet a bal kezével felemel. Kopasz, mandulaszemű, alacsony homlokú mészáros, nyitott szájával, vicsorgó fogaival nem hagy kétséget számunkra, hogy ő az úr a boltban. A vásárló, egy kalapos férfi arca visszatükröződik a régi, háromszögű mérleg üvegén, a kés pedig fenyegetően közel van hozzá. Nagyon kemény társadalomkritika. Az emberi kiszolgáltatottság szimbóluma, a létbizonytalanság kézzelfogható jelképe.

Előhang a Keresztény Színházi Fesztivál Szabó Magda-premierjéhez

Sokkal inkább nemes vállalás, mintsem vállalkozás az Újszínház igazgatója, Dörner György és művésztársai részéről Magyarország első Keresztény Színházi Fesztiválja május 16. és 22. között. A bizonyára nagyon sokakat vonzó eseménysorozat fővédnöke Böjte Csaba ferences szerzetes, korunk méltán nagyra becsült gyermek- és lélekmentője. Szép és az ökumenikus gondolkodás napjaink szerves részévé válását jelző gesztus, hogy a nyitó előadás egy gályarab leszármazottja, az egykori „dóczysta”, református Szabó Magda 1973-ban, a Magyar Rádióban hangjáték formájában bemutatott, Az a szép, fényes nap című darabja, amely 1976- ban már eljutott a Nemzeti Színház színpadára, s 1981-ben Szőnyi G. Sándor Balázs Béla-díjas dramaturg, rendező tévéfilmet is forgatott belőle. A mai színházlátogatóknak érdekes lehet, hogy az ebben a filmben Géza fejedelem szerepét alakító Koncz Gábor most is a fő „játszó személyek” egyike, csak éppen Géza szíve gyökeréig pogány, a gyászmagyarok keserves sorsát, az augsburgi eseményeket keserű gyűlölettel felemlegető-újraélő apósa, Gyula szerepében. Ő az az Árpád-házi sarj, akire ifjabb éveiben nem hatottak a bizánci típusú, ott tapasztalt kereszténység ágas-bogas szertartásai, keleties és merev pompája.