Elszánt könyörgés
Nyílj meg föld!
Fogadj be ég!
Törj meg föld!
Boríts be ég!
Égess meg,
földelj el,
Takarj el fényeddel!
A lelkész, aki nem akart tiszta maradni
Új könyv Dietrich Bonhoeffer életre váltott teológiájáról
„Nagy fába vágtuk a fejszénket” – mondta Géczi Károly, az Immanuel Alapítvány kiadójának vezetője a Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém című könyvet bemutató sajtótájékoztatón. Húszéves működésük legnagyobb terjedelmű kötetéről van szó. Ám nemcsak terjedelmi szempontból volt nagy vállalkozás ez a munka, és nemcsak a kiadó számára.
Az olvasó kissé zavarban van, amikor a – jegyzetek nélkül – 546 oldalas könyv végére ér. Azon túl ugyanis, hogy egy elismerésre méltóan alapos, mégis lélegzetelállítóan izgalmas mű világa szippantotta magába, nehezen tudja megválaszolni az alapkérdést, hogy voltaképpen mit olvasott. Történelem, teológia és életrajz mindvégig keveredik a szövegben, és néha mintha csak Eric Metaxas nagyszerű íráskészsége tenné, hogy a különböző területek közötti összefüggést természetesnek érezzük. A legzavarba ejtőbbek a teológia és a történettudomány határán mozgó fejtegetések, mert problémamentesnek veszik az átjárást, teológia és mindennapok egymásba fonódását, egymásra hatását.
„Lélek szerint éljetek!”
Hetedik alkalommal rendeztek egyházmegyei ministráns találkozót a fenti mottóval május 24-én az egri bazilikában. Ternyák Csaba érsek meghívására közel ezer résztvevő érkezett a kísérőkkel, hitoktatókkal és lelkipásztorokkal együtt. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Székely János esztergom–budapesti segédpüspök volt.
EF
Fotó: Balogh Ferenc
Zarándoklás időben, időn kívül
Az idő a tavasz, a nyár, az esztendő. Gyalogtúrával vagy autóval, divatosabban motorkerékpárral. Esetleg leszállni a stílusos kék autóbuszról, és megkeresni a legmagasabb, „felhő- sisakos” tornyot.
Van ilyen, nem messze, a gyalogos mezőn túl: Pásztó Szent Lőrinc-templomának tornya. Mögötte mélyzöld hegygerincek, várak és víztározó. Hat-hét kilométer háromszögben kanyarog az út, melyet a magas torony lezár. És kiindulópontja is a kistájnak, amelyben mégis századok férnek meg egymáson és egymás után, ahogyan az építészet meghagyta. Két szögpontján is két templom, Köpenyes Mária-falképpel. Középen virágos búcsújáró hely. A nevek így következnek: Szőlős, Maconka, Szentkút, Cserhát- és Mátra-ölelésben. A hegyek itt védőfalak, amint az oltalmazó Mária köpenye. A XIV., XV. és XVIII. század találkozik azzal a spiritualitással, amelyet századunk sem törölhet ki a történelemből és a népi lelkiségből. Az időtlenséget meg végképp nem; a kereső ember nyugtalanságait: egyre közelebb kerülni „a csillagok Teremtőjéhez”.
Gábor Áron Csíkba megy
Ünnepélyesen felavatták a hetedik csíksomlyói zarándokvonatot, egyben a MÁV ötödik matricás mozdonyát. Tüzérruhás hagyományőrzők, kiállított régi ágyú, Sebő Ferenc muzsikája és szavalatok köszöntötték a székely ágyúöntő mester és honvédtiszt születésének kétszázadik évfordulójára feldíszített Traxx mozdonyt.
Az első
Április elején sok év óta mindig a fülemüléket várom. Az utóbbi ötven év naplóiból vett adatok alapján az első éneklő hímeket árpilis 4. és 13. között hallottam. Az Afrika Egyenlítőtől délre eső szavannáiról hazatért madarak a gyakran még ugyancsak hűvös reggeleken eleinte többnyire hallgatnak, de ha megfújom a hívogatójukat utánzó sípot, bármilyen éhesek és fáradtak is a hosszú, több ezer kilométeres út után, legalább néhány strófa erejéig mindig megszólalnak. A fülemülesíp áprilisban minden kiránduláson a zsebemben van. Öreg madarász barátom, Dandl József készítette pulykacsontból, és amikor fülemülére „hangolta”, nekem ajándékozta. Ő sajnos már nincs közöttünk, de ha számba veszem és megfújom a sípot, mindig úgy érzem, néz valahonnan a felhők fölül, és mosolyog.
„A béke szolgái, Krisztus szolgái”
Nemzetközi zarándoklaton vettek részt a magyar katonák
Éppen hetven éve, 1944-ben, francia és szovjet katonák együtt imádkoztak a lourdes-i Rózsafüzér-bazilikában. Ez az esemény adta az ötletet a francia tábori lelkészeknek, hogy megszervezzék az első nemzeti katonai zarándoklatot. 1956-ban, amikor létrejött a német tábori lelkészi szolgálat, felmerült egy nemzetközi zarándoklat létrehozásának ötlete. Végül 1958-ban, a lourdes-i jelenések századik évfordulóján a franciák meghívták a NATO katonáit zarándoklatukra. A rendszerváltás után, 1991-ben ehhez csatlakoztak a magyar katonák is, a katolikus tábori lelkészi szolgálat újjáalakulásával pedig – 1994-től – hazánkat hivatalos küldöttség képviseli ezen az eseményen. Az idei nemzetközi katonai zarándoklaton egy százharminc fős magyar csoport vett részt.
A szegénység érték, közelebb visz Krisztushoz
Nagymarosi ifjúsági találkozó
Böjte Csaba ferences szerzetes volt a főelőadója a május 24-én ismét megrendezett nagymarosi ifjúsági találkozónak, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, évente kétszer (májusban és októberben) megtartott országos lelkinapja. „Nagymaros” története négy évtizedre nyúlik vissza, amikor Sillye Jenő és barátai énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek a Dunakanyarban. E kezdeményezést később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla – ma kaposvári megyés püspök – és Kerényi Lajos pártfogásukba vették, és segítettek folyamatossá tenni a találkozók megrendezését. Az országos lelkinap határon túli fiatalokat is vonz, különösen a közeli Felvidékről érkeznek sokan.
A tavaszi találkozó mottója a Diognétoszhoz írt levélből vett mondat volt: „Szegények, és sokakat gazdagítanak” (vö. 2Kor 6,10)
A találkozó témája szorosan kapcsolódott Ferenc pápa ifjúsági világnapi üzenetéhez, amelyet az idei év virágvasárnapján intézett a világ fiataljaihoz „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa” címmel:
„A lelki szegények boldogsága alakítja kapcsolatunkat Istennel, az anyagi javakkal és a szegényekkel. Jézus szavai és példája nyomán tudatosíthatjuk, mennyire szükségünk van a megtérésre, hogy a légy több logikája váltsa fel a birtokolj
többet logikáját!”
A délutáni szentmisét Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius mutatta be, aki szentbeszédében hangsúlyozta: a szegénység érték, amely közelebb visz Krisztushoz és testvéreinkhez, különösen azokhoz, akik szükséget szenvednek.