Beöltözésünk hatvanéves jubileumára

Hatvan évvel ezelőtt, augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén, reggel, a zsolozsma után a bazilika szentélyében Ambrus atyával együtt (akkor ő még József volt, én meg Miklós) hallottuk a kérdést: „Mit kértek, fiaim?” A válaszunk: „Isten irgalmát és a ti testvériségeteket.”

Egy kis keresztény Európa

Szent Benedek napja a tihanyi apátságban. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a szentmisében arról beszél, hogy számítógépén megjelent egy üzenet, amely népességi adatokra hivatkozva a keresztény Európa végét jósolja. A bevándorlók – az iszlám és más vallások híveinek – körében lényegesen több gyermek születik, mint az európai keresztény családokban. Szent Benedek, Európa fővédőszentjének ünnepén emlékeztetni kell erre.

Ugyanakkor körülnézek: jól emlékszem, amikor a tihanyi apátság pusztán turisztikai látványosságnak számított, ma pedig a magyar katolikus élet egyik fontos pontja. Ez is születés. A templom megtelt zarándokokkal, akik gyalog vagy autóval érkeztek ide, s ki tudja, az érdeklődő turisták közül kit mikor ér el a megigézettség Istentől – amelyről ugyancsak Spányi püspök beszél.

A belső rend felé

Adventi csillagszilánkok (2.)

Mi, akik egész életünkben a teljességre várunk, nem hagyhatjuk, hogy zavaros maradjon bennünk és körülöttünk a világ. Tiszta értékrendet kell kialakítani magunkban. Az értékrend elveket jelent. Kell, hogy tiszta, világos elveink legyenek. 

Egy igaz hírmondó

Schelken Pálma halálára – 2002-ben, hét évvel ezelőtti rövid naplófeljegyzésem: „Április 6., szombat. Délelőtt kiállításmegnyitók. Alexay Zoltán, Búza Barna, Németh János a három művész. Fotók és plasztikák. Faragó Laura éneke vezeti be, majd Schelken Pálma néni mondja el a Búza-kiállítás megnyitóját.

„A magyar vágyaknak voltam a futára”

Harminc éve hunyt el Mécs László – Kevés költő van a magyar irodalomban, akivel kapcsolatban olyan heves indulatok támadtak a kritikusok körében, mint Mécs László. Harminc éve halt meg, november 11-én helyeztük testét nyugalomra Pannonhalmán, a Boldogasszony-kápolna kriptájában. Mondhatjuk, hogy élete nagyobb részét száműzetésben élte: a minden ízében felvidéki, jászóvári premontrei szerzetes pap, költő nem tudta és nem is akarta felejteni, hová tartozik.