Hadiérettségivel a harctérre

Szerző:

Amikor a Manci hazajött a világháborúból, mindenki nagyon boldog volt. Emlékszem, gyerekkoromban anyámtól sokat hallottam róla, akit 1914-ben besoroztak. Manci egy ló volt, a család kedvence, és 1918-ban visszatért a szülővárosába, Szombathelyre. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy ez megtörténhetett. Nem mindenki volt ilyen szerencsés: Ráró, a másik paci nem jött haza, és a harcoló katonák nagy része sem. A régmúlt háborúinak fontos résztvevője volt a ló. Még az I. világháborúban is úgy gondolták a generálisok, hogy egy jól irányzott lovasroham eldöntheti a csata kimenetelét. 1916-tól azonban a dolgok másképp alakultak: feltalálták a gépfegyvert.

Keresztény értelmiségiek az evangelizációért

Szerző:

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége fönnállásának 25. évfordulóját ünnepelte május 17-én a Gödöllői Királyi Kastélyban, ahol mintegy háromszázötven egyesületi tag és vendég gyűlt össze a jubileumi alkalomból. Az egyesületet 1989-ben alapította Csanád Béla, aki társaival együtt a rendszerváltó ország nemzeti szellemű és keresztény alapokon álló megújítását tűzte ki célul.

A lelkész, aki nem akart tiszta maradni

Szerző:

Új könyv Dietrich Bonhoeffer életre váltott teológiájáról

„Nagy fába vágtuk a fejszénket” – mondta Géczi Károly, az Immanuel Alapítvány kiadójának vezetője a Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém című könyvet bemutató sajtótájékoztatón. Húszéves működésük legnagyobb terjedelmű kötetéről van szó. Ám nemcsak terjedelmi szempontból volt nagy vállalkozás ez a munka, és nemcsak a kiadó számára.

Az olvasó kissé zavarban van, amikor a – jegyzetek nélkül – 546 oldalas könyv végére ér. Azon túl ugyanis, hogy egy elismerésre méltóan alapos, mégis lélegzetelállítóan izgalmas mű világa szippantotta magába, nehezen tudja megválaszolni az alapkérdést, hogy voltaképpen mit olvasott. Történelem, teológia és életrajz mindvégig keveredik a szövegben, és néha mintha csak Eric Metaxas nagyszerű íráskészsége tenné, hogy a különböző területek közötti összefüggést természetesnek érezzük. A legzavarba ejtőbbek a teológia és a történettudomány határán mozgó fejtegetések, mert problémamentesnek veszik az átjárást, teológia és mindennapok egymásba fonódását, egymásra hatását.

„Lélek szerint éljetek!”

Szerző:

Hetedik alkalommal rendeztek egyházmegyei ministráns találkozót a fenti mottóval május 24-én az egri bazilikában. Ternyák Csaba érsek meghívására közel ezer résztvevő érkezett a kísérőkkel, hitoktatókkal és lelkipásztorokkal együtt. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Székely János esztergom–budapesti segédpüspök volt.

EF

Fotó: Balogh Ferenc

Zarándoklás időben, időn kívül

Szerző:

Az idő a tavasz, a nyár, az esztendő. Gyalogtúrával vagy autóval, divatosabban motorkerékpárral. Esetleg leszállni a stílusos kék autóbuszról, és megkeresni a legmagasabb, „felhő- sisakos” tornyot.

Van ilyen, nem messze, a gyalogos mezőn túl: Pásztó Szent Lőrinc-templomának tornya. Mögötte mélyzöld hegygerincek, várak és víztározó. Hat-hét kilométer háromszögben kanyarog az út, melyet a magas torony lezár. És kiindulópontja is a kistájnak, amelyben mégis századok férnek meg egymáson és egymás után, ahogyan az építészet meghagyta. Két szögpontján is két templom, Köpenyes Mária-falképpel. Középen virágos búcsújáró hely. A nevek így következnek: Szőlős, Maconka, Szentkút, Cserhát- és Mátra-ölelésben. A hegyek itt védőfalak, amint az oltalmazó Mária köpenye. A XIV., XV. és XVIII. század találkozik azzal a spiritualitással, amelyet századunk sem törölhet ki a történelemből és a népi lelkiségből. Az időtlenséget meg végképp nem; a kereső ember nyugtalanságait: egyre közelebb kerülni „a csillagok Teremtőjéhez”.

Gábor Áron Csíkba megy

Szerző:

Ünnepélyesen felavatták a hetedik csíksomlyói zarándokvonatot, egyben a MÁV ötödik matricás mozdonyát. Tüzérruhás hagyományőrzők, kiállított régi ágyú, Sebő Ferenc muzsikája és szavalatok köszöntötték a székely ágyúöntő mester és honvédtiszt születésének kétszázadik évfordulójára feldíszített Traxx mozdonyt.

Az első

Szerző:

Április elején sok év óta mindig a fülemüléket várom. Az utóbbi ötven év naplóiból vett adatok alapján az első éneklő hímeket árpilis 4. és 13. között hallottam. Az Afrika Egyenlítőtől délre eső szavannáiról hazatért madarak a gyakran még ugyancsak hűvös reggeleken eleinte többnyire hallgatnak, de ha megfújom a hívogatójukat utánzó sípot, bármilyen éhesek és fáradtak is a hosszú, több ezer kilométeres út után, legalább néhány strófa erejéig mindig megszólalnak. A fülemülesíp áprilisban minden kiránduláson a zsebemben van. Öreg madarász barátom, Dandl József készítette pulykacsontból, és amikor fülemülére „hangolta”, nekem ajándékozta. Ő sajnos már nincs közöttünk, de ha számba veszem és megfújom a sípot, mindig úgy érzem, néz valahonnan a felhők fölül, és mosolyog.