Ünnepélyesen felavatták a hetedik csíksomlyói zarándokvonatot, egyben a MÁV ötödik matricás mozdonyát. Tüzérruhás hagyományőrzők, kiállított régi ágyú, Sebő Ferenc muzsikája és szavalatok köszöntötték a székely ágyúöntő mester és honvédtiszt születésének kétszázadik évfordulójára feldíszített Traxx mozdonyt.
Április elején sok év óta mindig a fülemüléket várom. Az utóbbi ötven év naplóiból vett adatok alapján az első éneklő hímeket árpilis 4. és 13. között hallottam. Az Afrika Egyenlítőtől délre eső szavannáiról hazatért madarak a gyakran még ugyancsak hűvös reggeleken eleinte többnyire hallgatnak, de ha megfújom a hívogatójukat utánzó sípot, bármilyen éhesek és fáradtak is a hosszú, több ezer kilométeres út után, legalább néhány strófa erejéig mindig megszólalnak. A fülemülesíp áprilisban minden kiránduláson a zsebemben van. Öreg madarász barátom, Dandl József készítette pulykacsontból, és amikor fülemülére „hangolta”, nekem ajándékozta. Ő sajnos már nincs közöttünk, de ha számba veszem és megfújom a sípot, mindig úgy érzem, néz valahonnan a felhők fölül, és mosolyog.
Nemzetközi zarándoklaton vettek részt a magyar katonák
Éppen hetven éve, 1944-ben, francia és szovjet katonák együtt imádkoztak a lourdes-i Rózsafüzér-bazilikában. Ez az esemény adta az ötletet a francia tábori lelkészeknek, hogy megszervezzék az első nemzeti katonai zarándoklatot. 1956-ban, amikor létrejött a német tábori lelkészi szolgálat, felmerült egy nemzetközi zarándoklat létrehozásának ötlete. Végül 1958-ban, a lourdes-i jelenések századik évfordulóján a franciák meghívták a NATO katonáit zarándoklatukra. A rendszerváltás után, 1991-ben ehhez csatlakoztak a magyar katonák is, a katolikus tábori lelkészi szolgálat újjáalakulásával pedig – 1994-től – hazánkat hivatalos küldöttség képviseli ezen az eseményen. Az idei nemzetközi katonai zarándoklaton egy százharminc fős magyar csoport vett részt.
Nagymarosi ifjúsági találkozó
Böjte Csaba ferences szerzetes volt a főelőadója a május 24-én ismét megrendezett nagymarosi ifjúsági találkozónak, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, évente kétszer (májusban és októberben) megtartott országos lelkinapja. „Nagymaros” története négy évtizedre nyúlik vissza, amikor Sillye Jenő és barátai énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek a Dunakanyarban. E kezdeményezést később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla – ma kaposvári megyés püspök – és Kerényi Lajos pártfogásukba vették, és segítettek folyamatossá tenni a találkozók megrendezését. Az országos lelkinap határon túli fiatalokat is vonz, különösen a közeli Felvidékről érkeznek sokan.
A tavaszi találkozó mottója a Diognétoszhoz írt levélből vett mondat volt: „Szegények, és sokakat gazdagítanak” (vö. 2Kor 6,10)
A találkozó témája szorosan kapcsolódott Ferenc pápa ifjúsági világnapi üzenetéhez, amelyet az idei év virágvasárnapján intézett a világ fiataljaihoz „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa” címmel:
„A lelki szegények boldogsága alakítja kapcsolatunkat Istennel, az anyagi javakkal és a szegényekkel. Jézus szavai és példája nyomán tudatosíthatjuk, mennyire szükségünk van a megtérésre, hogy a légy több logikája váltsa fel a birtokolj
többet logikáját!”
A délutáni szentmisét Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius mutatta be, aki szentbeszédében hangsúlyozta: a szegénység érték, amely közelebb visz Krisztushoz és testvéreinkhez, különösen azokhoz, akik szükséget szenvednek.
Világos szavak, meggyőző gesztusok – Ferenc pápa a Szentföldön
Ferenc pápa május 24. és 26. között VI. Pál történelmi útjának ötvenedik évfordulóján zarándoklaton vett részt a Szentföldön.
Az első napon udvariassági látogatást tett a jordániai királyi palotában, ahol a király és felesége fogadták. Ferenc pápa megköszönte, hogy Jordánia nagylelkűen befogadja a palesztin, iraki és szíriai menekülteket, akik az immár túl régóta elhúzódó konfliktus elől menekülnek. A katolikus egyház lehetőségeihez mérten ki akarja venni a részét a menekültek és a rászorulók ellátásából, főként a jordániai karitászon keresztül. Sürgősen békés megoldást kell találni a szíriai válságra, ahogyan az izraeli–palesztin konfliktus igazságos rendezésére is – hangsúlyozta a pápa.
Lélekképekről Maria de Faykod szobrászművésszel
Telefonon beszéltünk, azt mondta, néhány napra Magyarországra jön. Kapva kaptam az alkalmon. Ami azonnal beugrott vele kapcsolatban: a Lourdes-i keresztút. 2008-ban készült el vele. A „fehér stációk” a Franciaországban élő világhírű magyar szobrászművész, Maria de Faykod (Fayköd Mária Zsuzsa) érzékenységéről és erejéről árulkodnak. Kifejező arcok, beszédes kezek, anyagtalanságba hullámzó márványredők, áramlás, kapcsolat ég és föld között… – kétkedést kizáró klasszikus modernség. A nagyhéten találkoztunk. Határozott elképzelése van hivatásáról, kijelölt feladatáról. Márványszilárdságú. Magától értetődően, a legnagyobb természetességgel, pátosz nélkül beszél a hitről, amelyet nemcsak megél, hanem minden munkájával közvetít is. A kérdésekre megfontoltan, de tétovázás nélkül válaszol; ha néhány pillanatig eltöpreng is, csak azért, hogy a magyar–francia szókészletből megtalálja a lehető legpontosabb fogalmat. Egyre oldottabb, talán mert felderíti, hogy értjük egymást; felesleges bármit is túlmagyaráznia…
Régi fényében az Eiffel Palace
Mint egy tejszínhabos sütemény, úgy világít messziről fehérségével a budapesti Nyugati téren közlekedő ember számára a felújított Eiffel Palace. Igazi monumentális épület, barokkos-eklektikus homlokzata mozgalmas formaképzésével impozáns látványt nyújt. Valóságos műalkotás volt egykoron, csak pénz és befektető kellett hozzá, hogy újra régi fényében ragyoghasson. Azonban mindennek ára van. Manapság az a bevált szokás, hogy a végletekig lepusztult műemlék épületeket „kibelezik”, és csak homlokzati falaikat hagyják meg. Ezzel lehetővé teszik a belső tér teljes modernizálását, a mai viszonyokhoz, elvárásokhoz igazodást.
A pálosok budai Sziklatemplomában április 24-étől háromszázhetven különleges fémikont csodálhatunk meg állandó kiállításon. Ezek a rézötvözetből öntött, kisméretű ikonok már a Bizánci Birodalomban is ismertek voltak, de az orosz pravoszláviához és művészethez kötődnek igazán.
Az orosz hívőt egész életén át elkísérték a fémikonok. Utazáskor, zarándokutakon gyakran házi oltárként használták őket, imádkoztak előttük. Fokozták a hívek áhítatát, segítették elmélkedéseiket. Segítségükkel elgondolkodhattak annak a szentnek az életéről, jámbor cselekedeteiről, akit az ikon ábrázolt. És nemcsak életükben voltak kísérőik, hanem a halálukban is. Gyakran koporsójukba helyeztették vagy fejfájukra szegeztették fémikonjukat.