A Lánchíd Kör Egyesület ünnepi rendezvénnyel emlékezik meg Zeőke Pálról (képünkön) születésének 100. évfordulóján, május 28-án a Budai Vigadó földszinti stúdiótermében. A Lánchíd Kör alapító elnöke a XX. század tragikus fordulatokban gazdag történetének tevékeny részese volt. Kisgazdapárti kerületi elnökként indult, majd a fővárosi törvényhatóság képviselőjeként dolgozott.

Amikor a Manci hazajött a világháborúból, mindenki nagyon boldog volt. Emlékszem, gyerekkoromban anyámtól sokat hallottam róla, akit 1914-ben besoroztak. Manci egy ló volt, a család kedvence, és 1918-ban visszatért a szülővárosába, Szombathelyre. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy ez megtörténhetett. Nem mindenki volt ilyen szerencsés: Ráró, a másik paci nem jött haza, és a harcoló katonák nagy része sem. A régmúlt háborúinak fontos résztvevője volt a ló. Még az I. világháborúban is úgy gondolták a generálisok, hogy egy jól irányzott lovasroham eldöntheti a csata kimenetelét. 1916-tól azonban a dolgok másképp alakultak: feltalálták a gépfegyvert.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége fönnállásának 25. évfordulóját ünnepelte május 17-én a Gödöllői Királyi Kastélyban, ahol mintegy háromszázötven egyesületi tag és vendég gyűlt össze a jubileumi alkalomból. Az egyesületet 1989-ben alapította Csanád Béla, aki társaival együtt a rendszerváltó ország nemzeti szellemű és keresztény alapokon álló megújítását tűzte ki célul.

Új könyv Dietrich Bonhoeffer életre váltott teológiájáról

„Nagy fába vágtuk a fejszénket” – mondta Géczi Károly, az Immanuel Alapítvány kiadójának vezetője a Bonhoeffer – Pásztor, mártír, próféta, kém című könyvet bemutató sajtótájékoztatón. Húszéves működésük legnagyobb terjedelmű kötetéről van szó. Ám nemcsak terjedelmi szempontból volt nagy vállalkozás ez a munka, és nemcsak a kiadó számára.

Az olvasó kissé zavarban van, amikor a – jegyzetek nélkül – 546 oldalas könyv végére ér. Azon túl ugyanis, hogy egy elismerésre méltóan alapos, mégis lélegzetelállítóan izgalmas mű világa szippantotta magába, nehezen tudja megválaszolni az alapkérdést, hogy voltaképpen mit olvasott. Történelem, teológia és életrajz mindvégig keveredik a szövegben, és néha mintha csak Eric Metaxas nagyszerű íráskészsége tenné, hogy a különböző területek közötti összefüggést természetesnek érezzük. A legzavarba ejtőbbek a teológia és a történettudomány határán mozgó fejtegetések, mert problémamentesnek veszik az átjárást, teológia és mindennapok egymásba fonódását, egymásra hatását.