Házipatika
A trópusok kivételével mindenhol elterjedt fekete bodza (Sambucus nigra) olykor a tízméteres magasságot is elérheti. Tíz centiméter hosszú, tojásdad levelei ötösével állnak a levélnyélen. Az apró, illatos fehér virágok bogernyőt alkotnak, és május–júniusban nyílnak. A megtermékenyült virágokból kezdetben zöld, majd októberre fekete bogyók érnek.
Napernyő, naptej, hűtőtáska, sok labda és több mint kétszáz ember a kánikulában – mindez az év egyik legmelegebb napján. Nos, mielőtt bárki egy újabb Balaton-parti pillanatképre gyanakodna, el kell árulnom, hogy szombaton az Új Ember szerkesztőségének debütáló futballcsapatával és szurkolóival a Kaszap István emlékére megrendezett focikupán jártunk Székesfehérváron.
Úgy húsz éve divatozott egy politológiai elmélet, amely a mai Magyarországot megkísérelte Pannóniára és Hunniára felosztani. Az elképzelés alapja az volt, hogy Kelet- és Nyugat-Magyarország nemcsak gazdasági fejlettség tekintetében, de kulturálisan is alapvetően eltér egymástól. Ma már jól látható, hogy a Pestet lenéző budai gőg volt a kiterjesztett elmélet alapja – ha akkor ezt a teóriát kritikátlanul elfogadja a politika, az ország a mainál sokkal rosszabb helyzetben lenne.
Van még jó hírünk
A Sóstói erdőben nyolcvan év után nagyezerjófüvet (Dictamnus albus) találtak. 1932-ben Boros Ádám botanikusprofesszor találkozott ilyen virággal a Nyíregyháza melletti erdőben, azóta senki sem jelezte előfordulását azon a területen. A hazánkban védett növényről úgy gondolták, kihalt a Sóstói erdőben. Ám idén májusban virágzó példányra bukkantak.
Kézírás
Gyurika a férjem aláírására mutatva azt kérdezte: „Mi ez?” „Beke Gyula” – felelte a férjem. Amikor a kisfiunk legközelebb egy másik kézírást pillantott meg, akkor már így szólt a kérdése: „Mi ez a »bekegyula« itt?
Egy fiatal svájci biológussal jártunk a Kiskunságban július 20-án, kora reggel. A július, bár észak felől ilyenkor érkeznek a dél felé tartó első parti madarak, általában kevés látnivalót kínál. Nekünk azonban szerencsénk volt. Alig hagytuk el Bugyit, máris sok minden történt. Andris fedezte fel a túzokokat, köztük egy farkát felfelé tartó, peckesen sétáló nagy kakast. Ő vette észre a földön ülő rétisast és a vezetéken zsákmányra leső szalakótát is. Egy, a svájci hegyek közül érkezett biológus számára mindhárom faj élményt jelenthet, még akkor is, ha Daniel rovarász, bogarakkal dolgozik. A szalakóta nem volt messze tőlünk, jól láttuk, amint a fűbe ereszkedik, ahol valószínűleg sáskát fogott. Jóízűen lenyelte, aztán újra visszaszállt leshelyére.
A Balaton déli partján, Fonyód és Lelle között található a hatezer lelkes kisváros, Balatonboglár. A település nevezetességei közül kiemelkedik a Temető-dombon álló kék és vörös kápolna, amelyekben nyaranta képzőművészeti kiállításokat rendeznek. A város nemcsak a szőlőről és a borról híres, hanem arról is, hogy 1872-ben a Révfülöp– Boglár–Szepezd útvonalon kezdte meg működését a Balaton névre keresztelt első csavargőzös hajó.
Bulgáriában, de az egész Balkánon egyedülálló régészeti leletet találtak: egy valószínűleg a IV. századból származó ókeresztény sírt tártak fel Plovdivban. Különlegességét a belsejét díszítő falfestmény adja, amelynek fő motívuma Lázár feltámasztása – az országban eddig ez a legrégebbi ismert Jézus-ábrázolás. A falakon emellett az élet, illetve a feltámadás szimbólumai láthatók: két páva, egy kantharosz edény (amelyben régen a bort tartották), valamint egy pálmakoszorú.