Mozaik

Bármerre járok is kora tavasszal, mindenütt a felcsendülő madárdalt várom. Amikor a fekete rigó a még hűvös reggelen a lombok nélküli bokorban ülve csukott csőrrel hangol, halkan, csak úgy magának fuvolázik. Aztán néhány nappal később az esti szürkületben már a tetők szellős magasságából hallom a messzire szálló flótázó dallamokat. A tévéantennán ül, kormos alakja beleolvad az egyre sűrűsödő félhomályba, énekel, hangosan, szépen, ezzel jelezve foglalt területét, ahol párja hajnalonként talán már a fészket építi.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter február 23-án megbeszélést folytatott a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselőivel a szakképzés terén folytatott együttműködésről.

A Nutella „atyja” február 14-én hunyt el, nyolcvankilenc esztendős korában. Tavaly ő volt Itália legvagyonosabb embere és a harmincadik leggazdagabb ember a világon. Michele Ferrero olyan vállalatot hagyott a fiára, Giovanni Ferrreróra, amely harmincnégyezer embernek ad munkát a világ ötvenhárom országában.

Boncza Berta (1894–1934), vagy ahogyan Ady Endre nevezte el, Csinszka a csucsai vár romantikus környezetében nőtt fel. Apja, Boncza Miklós erdélyi földbirtokos, ügyvéd közel ötvenéves korában vette feleségül saját nővérének a lányát, az alig huszonkét éves Török Bertát. Csinszka ebből a házasságból született. „Az izgatottan várt és vágyott fiúgyermek helyett született egy groteszk kislány. Kicsi voltam és gyönge, a fejem ferde volt, a fülem szétállt, az anyám, szegényke, pedig olyan kimerült, hogy képtelen volt megszoptatni. Apám, mikor meglátott, ijedten vett a kezébe. Mondják, úgy tartott, mint egy békát. (…) Egy leányt, akinek igaz, hogy tiszta és hibátlan volt a kis teste, de a fejét helyre kellett formálni, és a füleit gumikötővel laposra szorítani, hogy ne maradjon világ csúfjává, kajlán” – így emlékezik Csinszka.

Egy román fotós két éve járja a világot, hogy képeivel megmutassa: a szépség mindenütt jelen van. Több száz nőt örökített már meg közel negyven országban. A kezdeményezés neve A szépség ­atlasza. Célja, hogy bolygónk sokszínűségét női portrékon keresztül mutassa meg. „Úgy vélem, a szépség nem a kozmetikumoktól vagy a testi adottságoktól függ, hanem attól, hogy mennyire tudunk önmagunk lenni” – mondja az alkotó, aki képeivel arra szeretné biztatni a nőket, hogy maradjanak hitelesek, igaziak, eredetiek.

Sikeres volt a Piarista Ökollégium szemléletformáló programja

A nagykanizsai Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina Óvodához kapcsolódó rendház és fiúkollégium jelentős átalakuláson ment át az elmúlt két évben. A 2013 januárjában elnyert európai uniós támogatásnak köszönhetően az építési munkálatok mellett másfél éve egy fenntartható, környezetbarát technológiákat népszerűsítő információs központ is létrejött Piarista Ökollégium néven. A teljes beruházás közel száznegyvenhárommillió forintból valósult meg. A projektet lezáró ünnepi eseményt február 19-én tartották az iskola épületében.

A technika szédületes gyorsasággal fejlődik, s bizonyára olvasóink között is akadnak szép számmal olyanok, akik a hagyományos könyvek mellett, netán helyett elektronikus könyveket olvasnak.

Régóta folyik a találgatás arról, hogy az e-könyv végleg kiszorítja-e a papíralapú könyveket a piacról, s ha igen, mikor. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez előbb-utóbb bekövetkezik. Az más kérdés, hogy azon a napon jelen sorok írójának valószínűleg a szíve szakad meg. S talán nem én leszek az egyetlen, aki hasonló érzéseket él majd át.

A kollektív bűnösség a XX. század egyik legrémisztőbb elve, amely nem múlt századi találmány, de talán az elmúlt évszázad „fejlesztette tökélyre”, és óriási pusztítást vitt véghez emberi sorsokban, életekben, lelkekben.

Néhány hónapja egy régi fotóra akadtam az interneten. A fotón két aktivista látható, akik nagy transzparenst cipelnek ezzel a felirattal: Ki a svábokkal! A fénykép az 1940-es évek derekán készült. Jómagam bő harminc évvel a fotó elkészülte után születtem, mégis, ahogy néztem a képet, furcsa érzés kerített hatalmába. Noha, jól tudom, német ajkú felmenőim közt volt néhány, akiknek hajdani történelmi szerepvállalására enyhén szólva sem lehetek büszke. De azt is tudom, hogy a család (leginkább az ártatlanok, akiknek semmi közük nem volt a politikához) meg is bűnhődött miattuk (helyettük).