Elment az édességgyáros

A Ferrero cég kis cukrászatként indult az 1940-es években Észak-Olaszországban. Michele édesapjától, Pietrótól vette át Alba városában a családi üzletet, amelyet az olasz ipar egyik példaképévé fejlesztett. A sikerhez felesége, Maria Franca és Ferrero fivére is nagyban hozzájárult. A cég az egész világon elterjedt finomságokkal hódította meg az édességipari piacot. A legismertebb Ferrero-termékek között találjuk: a Mon Chéri, a Nutella, a Kinder csokoládé, a Tic Tac, a Kinder-tojás és a Ferrero Rocher nevű édességeket.

„Dolgozz, teremts, adakozz!” – ez volt a mottója a Ferrero Alapítványnak, amelyet a tulajdonos 1983-ban hozott létre azzal a kettős céllal, hogy gondoskodjon a vállalat egykori alkalmazottairól, és támogassa a kulturális és művészeti kezdeményezéseket. A vállalat élen járt a munkahelyteremtésben a világ hátrányos helyzetű térségeiben.


Az édességgyáros hívő ember volt, aki odaadással fordult Szűz Mária felé. Felsővezetőivel minden évben elzarándokolt Lourdes-ba, minden gyárában elhelyezték a Szűzanya szobrát. Máriáról gyakorta mondta: „Nélküle mi nagyon keveset tehettünk volna.”

Michele Ferrero jó viszonyt ápolt a szaléziakkal, talán épp piemonti származása miatt. Soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy kifejezze csodálatát a Szalézi Társaság rászoruló gyermekek javára végzett munkája iránt. Amikor a világ különböző részein új helyet keresett gyárai számára, gyakran vette fel a kapcsolatot a rend tagjaival, hogy tanácsot kérjen tőlük, és támogassa a helyi fiatalok javára végzett munkájukat. Élete utolsó éveiben személyes barátság fűzte Pascual Chávezhez, Don Bosco kilencedik utódához. Temetésén Giacomo Lanzetti, Alba püspöke mondott gyászbeszédet, és a búcsúztatón részt vett Francesco Cereda szalézi atya, a rendfőnök vikáriusa is.