Te Deum a kántorképzőn
Ritka a tanév végi hálaadó szentmise a nyár kellős közepén. Július 22-én, Szent Mária Magdolna ünnepén azonban mégis Te Deumot tartott a Harmat Artúr Központi Kántorképző iskola az albertfalvai Szent Mihály-templomban.
Ritka a tanév végi hálaadó szentmise a nyár kellős közepén. Július 22-én, Szent Mária Magdolna ünnepén azonban mégis Te Deumot tartott a Harmat Artúr Központi Kántorképző iskola az albertfalvai Szent Mihály-templomban.
A nyári vakációkkal is úgy van az ember, mint a karácsonyokkal. A gyerekkorban megélt élmény ragyog át mindegyiken. Bár minden újabb esztendő alakít a képen, a háttér mégis mindig ugyanaz.
A sümegi plébániatemplom jubileuma – Sümegről elsőként talán a vár, majd a ferences kegytemplom jut az eszünkbe. Pedig itt található a „magyarok Sixtusi kápolnája” – legalábbis így emlegették annak idején az Urunk mennybemenetele plébániatemplomot, amelyet Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) freskói tettek nemzetközi hírűvé. A templomot 1759. augusztus 6-án szentelték fel, és a kétszázötvenedik jubileum alkalmából augusztus 2-án ünnepi szentmisét mutat be Márfi Gyula veszprémi érsek.
Talán a legtöbbet ábrázolt, fényképezett, filmezett és megfestett lepkegénusz a Morpho. Szinte minden olyan könyv megemlíti, amely a forró égöv alatti lepkéket ismertet, vagy a lepkék csodálatos világába próbálja bevezetni az olvasót.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara július 18-án tartotta diplomaátadó ünnepségét. A négyszáznegyvennyolc frissdiplomás közül huszonnyolcan kitüntetéssel végezték tanulmányaikat.
Vannak dolgok, amelyeket az ember sosem felejt el. Egy-egy illat, íz, hangulat minduntalan visszatér, sokszor úgy, hogy nem is számítunk rá. Csak becsukjuk a szemünket, és a lángos illata már vissza is repít minket a nagyszülők házába, fel tudjuk idézni a legapróbb sarkot is, gyermekkori „titkaink” helyét.
Keszthelyen és Budapesten – Máriához, drága Szűzanyánkhoz tisztelettel járulunk. / Őt dicsérje hangos énekével bizodalmas szózatunk. / Skapuláré szende királynéja, Kármeliták kegyes pártfogója. / Jóra térő bánatos kebellel lábaidhoz borulunk.”
Idén június 28-án hallottam utoljára éneklő fülemülét. Nem csattogott már olyan tüzesen és gyönyörűen, mint áprilisban, mindössze néhány rövid strófát küldött, mintegy levezetésképpen, a fák közé. Júliusban már a fülemülesíp sem segít.