Az Osztrák–Magyar Monarchia területén, a mai Bosznia-Hercegovinában született 1896-ban. Családja liberális gondolkodású volt. Soknemzetiségű, sokvallású környezetben járt iskolába a szülővárosában, Banja Lukában. Érettségi után rövid ideig katonai akadémiára járt Bécsújhelyen, de néhány hónap múlva beiratkozott a Bécsi Egyetemre. 1915-ben behívták katonai szolgálatra, majd az olasz frontra vezényelték.
Görögkatolikus egyházunkban ősi időktől fogva megőriztük azt a rendet, hogy a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepeljük az Úr Jézus mennybemenetelének ünnepét. Valóban ősi rendet őrzünk, mert Szent Lukács beszámolójára alapozunk: Jézus „negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról” (ApCsel 1,3), majd „a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől” (1,9). Egyházunk ebben az üdvtörténeti eseményben sem tud – sőt nem is akar – elszakadni az irgalmasság gondolatától. Az egyik liturgikus ének egyrészt irgalmasként köszönti Jézust, másrészt pedig dicsőíti a mennybemenetelét: „dicsőség, Irgalomteljes, a te mennybemenetelednek”.
A szentmise elejétől a végéig történés, párbeszéd. Mint minden párbeszédben, itt is vannak lényegesebb pillanatok. A szentmise két fő részének, az ige liturgiájának és az áldozat liturgiájának is megvannak a maga csúcspontjai, amelyek fókuszáltabb figyelmet, odaadást kívánnak tőlünk.
Az Új Ember Kiadó gondozásában újra megjelent Jelenits István kötete, a Betű és lélek, a szerző evangéliummagyarázatainak gyűjteménye. Az előző kiadások elfogytak, talán el is koptak már igehirdetők, hitoktatók, az evangéliumok titkai iránt érdeklődők kezében, ám a könyv maga nem kopott meg, nem veszített értékéből, aktualitásából.
Ferenc pápa április 20-án a Jézus lábát könnyeivel mosó bűnös asszonyról és a másokat megítélő Simon farizeusról szóló evangéliumi szakaszról tartotta katekézisét. Rámutatott a képmutatás veszélyére, valamint az üdvösség útjára, melyen az első lépés, hogy elismerjük bűnös voltunkat. A pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
Isten egyszülött Fia és Szentlelke küldetése által véglegesen és végérvényesen kinyilatkoztatta magát. Az utolsó vacsorán mondja Jézus Fülöp apostolnak, aki az Atyaistent kívánja: „Aki engem látott, az Atyát látta” (Jn 14,9). János evangéliumának mindjárt az elején ezt írja: „Istent az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, nyilatkoztatta ki” (Jn 1,18).
Jézus búcsúbeszédének elejét halljuk a vasárnapi evangéliumban (Jn 13,31–33a 34–35). Búcsúzik a tanítványaitól, mint a régi pátriárkák, mint a haldokló Dávid király, mint azok a szerzetesek, akik haláluk előtt a kolostor valamennyi tagját megáldják, egy-egy utolsó üzenettel megajándékozzák. Jézus a végrendeletét, a legfontosabb szavakat köti most tanítványai lelkére.
A feltámadt Úr a Tibériás-tó partján megjelenik a halászathoz visszatért apostoloknak (Jn 21,1–14). A szeretett tanítvány elsőnek ismeri fel Jézust: „Az Úr az!” Mert a szeretet élessé teszi a hit szemét! „Jól csak a szívével lát az ember” Saint-Exupéry mély meglátása szerint. Korábban már Szent Ágoston is ezt vallotta: „A szeretet az a szem, amellyel »megláthatjuk«, megtapasztalhatjuk a láthatatlan Istent, aki Szeretet.”