A Biblia üzenete: „Ahogy én szerettelek titeket”

Új parancsot ad. Ahogyan az első szövetségnek volt egy törvénye (a tízparancs), úgy a Jézus által kötődő új és örök szövetségnek is van egy törvénye: az új parancsolat. János első levele ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy ez a parancs nem új, hanem kezdettől fogva ezt kapták a jánosi közösség tagjai (1Jn 2,7–9). A levél szerzője ezzel a megjegyzéssel a korabeli hitújítók és tévtanítók által hirdetett újdonságoktól, új tanításoktól akarja megkülönböztetni az új parancsot, amelyet a tanítványok Jézustól kaptak az utolsó vacsorán.
Jézus parancsa új, mert egy új valóság megnyilvánulása, egy új szövetség alkotmánya. Az Isten és ember, valamint ember és ember közötti kapcsolat új alapmagatartása. Az új közösség ismertetőjegye. Új parancs, mert mértéke és forrása Jézus mértéktelen, keresztig menő szeretete. „Ahogy én szerettelek” – azt jelenti, hogy a végsőkig, a teljes önátadásig. „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus szerette az egyházat, feláldozta magát érte” (Ef 5,25). „Ő az életét adta értünk: nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1Jn 3,16). „Ha én, az Úr és mester megmostam a lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” (Jn 13,14).
Krisztus a végsőkig, önmaga teljes kiüresítéséig (Fil 2,7) szeretett. A kereszten való kiáltásig: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34). Számunkra is ez a szeretet mértéke.
Ha tudunk lemondani magunkról, meghalni magunknak, akkor közösség, egység születik. Ahol ketten vagy hárman egyek a szeretetben, ott egy különleges, új minőség jelenik meg: maga Jézus. Isten országa, a szeretet országa akkor tud eljönni ebbe a világba, ha vannak emberek, akik az egységet, a végsőkig menő szeretetet élik, és ezáltal lehetővé teszik, hogy Krisztus jelen legyen közöttünk.
Tudunk-e naponta meghalni önmagunknak, az önzésünknek, az akarnokságunknak? Ha igen, ha tudunk Jézus mértékével szeretni, akkor beteljesedik Jézus ígérete: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).