Mi a templom? Sok mély és hiteles válasz lehetséges erre a hitbéli kérdésre. Ami közös ezekben, azt így lehetne megfogalmazni: a „másik” tér. Másik, mert bár a templom része a világunknak, a településünknek, a hitéletünknek, vagyis jelen van nekünk, mégis mindenképpen „másik” is az élet egyéb tereihez képest.
A pünkösdi ünnep lényegét liturgikus szövegeink nagyon világosan megfogalmazzák. Sok ember számára lehetne ez segítség. Hiszen egyre kevesebben tudják, mi történt pünkösdkor, mit ünnepel ilyenkor az egyház. (Még ha a karácsonyhoz valamelyest kötődik is a köztudatban Jézus születése, a húsvéthoz Jézus Krisztus feltámadása – sajnos – már nem olyan mértékben.) Pedig a Szentírás világosan bemutatja a pünkösdi eseményt (ApCsel 2,1–11) .
Harmadik napja már, hogy együtt vannak. Csütörtökről péntekre huszonnégy órás dicsőítés volt a program, pénteken utcai evangelizációra mentek a Blaha Lujza térre, majd gyógyító szolgálat várta a lelki enyhülést remélőket. Ma pedig, délután négy óta Tűz-evangelizáció zajlott le. Közvetlenül a mise előtt az imájukat kérők vállára tett kézzel még közbenjáró imákat mondanak a segítőpárok. „Uram, jó nekünk itt lennünk!” – úgy tűnik, mintha velem együtt még sok száz ember gondolná-érezné ma ugyanezt.
Az irgalmasság szentévében az írországi Armagh-i főegyházmegye rózsafüzér-stafétát hirdetett meg a területén lévő összes iskolában májusban, a Szűzanya hónapjában.
Közép-Európában sok hídon látható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, aki mutatóujját az ajkára teszi. A hidak szentje és a gyónási titok vértanúja Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik.
Ferenc pápa május 4-én tartott katekézisében az elveszett bárányról szóló jézusi példabeszédről elmélkedett. Jézus megmutatja, hogy Isten soha senkiről nem mond le, és arra hív minket, hogy segítsük az ő egybegyűjtő munkáját. A szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
Az évek – évszázadok, évezredek – során annyian elemezték, elmélkedték át újra és újra a pünkösdi igeliturgiát, hogy újat, frisset látni és láttatni benne elbátortalanító feladat, talán lehetetlen is. De talán épp a megvilágosító Szentlélek kiáradásának ünnepén a leginkább aktuális, hogy hittel, a Lélek tüzétől megindultan kezdjünk el újból (és minden évben újból) elmélkedni rajta. Racionális érveléssel fogást találni rajta éppoly lehetetlen, mint Szent Ágoston tanúsága szerint a tengert kagylóval pocsolyába merni. Mégis tudjuk, és nem csupán érezzük a jelentőségét, ezért gondolkodnunk, elmélkednünk lehet és kell róla.
Az Apostolok cselekedeteiben azt olvassuk, hogy a feltámadt Jézus „negyven napon át megjelent az apostoloknak, és beszélt nekik az Isten országáról” (1,3). Ez a negyven nap utalás arra, hogy Jézus úgy készítette föl övéit a küldetésükre, amint Isten készítette föl övéit, a nagy prófétákat, Mózest és Illést. Mózes, mielőtt szentélyt épített volna az Úrnak, mielőtt megalkotta Isten dicsőítésének nagy művét, negyven napon át volt a hegyen a „felhő közepében” (Kiv 24,18), azaz a Magasságbeli jelenlétében. És ugyancsak „negyven nap és negyven éjjel volt az Úrnál”, mielőtt „felírta a táblákra a szövetség igéit” (Kiv 34,28).