Balás Béla püspök levele a húszéves Nyolc Boldogság közösséghez – A közelmúltban, november 15-én ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját a Nyolc Boldogság közösség, amelynek tagjai jelenleg Homokkomáromban és Budapesten az Örökimádás-templomban végzik szolgálatukat: többek közt sokoldalú, fiatalokat is megmozgató programmal vettek részt a tavalyi budapesti városmisszión is.
Katolikus temetőlelkészség alakult Budapesten – Csaknem tizenöt éve, az esztergom-budapesti főegyházmegyei zsinat ajánlást tett egy temetőszolgálat felállítására. Akkor Paskai László bíboros ezt nem látta még aktuálisnak, ám az utóbbi idő statisztikai adatai rámutattak: erősen csökken az egyházi szertartás szerint végzett temetések száma. Ezért Erdő Péter bíboros, prímás, érsek egy éve úgy döntött, életre hívja a Budapesti Katolikus Központi Temetőlelkészséget, és megbízta Szederkényi Károly prépost-plébánost: tanulmányozza a Bécsben immár negyedszázada működő hasonló szolgálatot. E minta alapján, azt a hazai viszonyokra átültetve született meg a budapesti temetőlelkészség november elején.
Az Életrendezés Házában sokan néznek szembe önmagukkal – Angliában szentelték pappá, Kanadában a novíciusok mestere volt, itthon, a fordulat után tartományfőnökként kezdte a jezsuita rend újjászervezését. Nemesszeghy Ervin jelenleg Püspökszentlászlón az Életrendezés Háza lelkésze.
Lelkipásztori napok Máriabesnyőn – A megújulás eddigi tanulságairól, a jövő feladatairól beszélgettek papok és elkötelezett világi testvérek azon a konferencián, amelyet Máriabesnyőn és Gödöllőn tartottak november 12. és 15. között. – A megújulási folyamatot öt évvel ezelőtt hirdette meg egyházmegyéjében Beer Miklós váci püspök.
Dung-Lac Szent András és társai vértanúk (November 24.) – A vietnami keresztények példás életükkel, hősies helytállásukkal terjesztették az evangéliumot a XVII. században. Közöttük voltak szerzetesek, egyházmegyés papok, de sok világi hívő is.
Az egyház liturgikus élete azért is csodálatos, mert sajátos nyelvezete által a legnehezebb kérdéseket is érthető módon megválaszolja. Ez a helyzet a mai, Krisztus király ünneppel is.
Milyen nehezen értették meg tanítványai nyilvános működése során, hogy országa nem e világból való, hogy nem politikai felszabadító! Azóta is, mi is nehezen fogjuk fel Krisztus uralmának igazi természetét, azt a meghatározást, amelyet Pilátus faggatására mondott: „Én arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról!” (Jn 18,37).
Máté evangéliumából az utolsó napokról szóló beszéd zárószakaszát olvassuk a mai vasárnap, Krisztus király ünnepén. Az utolsó ítélet „képe” nem parabola, nem is megtérésre buzdító prófétai szó vagy ítélettel fenyegető prédikáció, hanem – az utolsó napra vigyázó tekintettel – az egész evangélium tanításának és követelményének összefoglalása. Az utolsó ítéletre érkező Krisztus a perikópa elején – villanásnyi időre – dicsőséges Emberfiaként és hatalmat gyakorló pásztorként jelenik meg, majd pedig királyként, aki a továbbiakban főszereplője a terjedelmes „beszédzáradéknak”.
