Ha az imaórák liturgiájának végzésében az egyes imaelemek egymásutániságát nézzük, a keresztvetés, a kezdőszavak, valamint a dicsőség után minden imaóra elején a himnusz áll. A himnusz ősi eleme a zsolozsmázásnak mind a keleti, mind a nyugati egyházak liturgiájában, és a zsolozsma nagyobb részét kitevő bibliai szövegek mellett megjelenő emberi alkotások teológiailag és költészetileg legszebb hitvallásaiként tartjuk számon.
A vasárnapi evangélium úgy állítja elénk Krisztust, mint aki Úr a természet erői fölött. Az evangélium sokszorosan utal az Ószövetség szövegeire. „Az Úr lépdel a tengeren, a mély vizek fölött jár” (Jób 9,8; 38,8–11; Hab 2,15). „A tengeren vezetett az utad, de lábaidnak nyoma láthatatlan maradt” (Zsolt 77,20; vö. Iz 43,16; 51,9-10).
A Biblia üzenete
Evangéliumi perikópánk hasonlatokban szól a mennyek országáról. Az első két példabeszéd tartalma közel áll egymáshoz: mindkettőben olyan emberről van szó, aki váratlanul nagy értékre talál, amelynek megszerzéséért mindenét kész odaadni. E hasonlatok két jelentéssíkot zárnak magukba: az egyik lényege a megtalált érték végtelen nagysága, a másik pedig az ember ezzel kapcsolatos viselkedésére hívja fel figyelmünket. Isten országa olyan kincs, amelynek megszerzéséért semmilyen ár nem lehet drága, amely önmagában felülmúlja az ember minden várakozását.
A himnusz eléneklése után a zsoltáros rész, a zsoltározás következik. Az egyes zsoltárokat az úgynevezett zsoltárfeliratok, a zsoltármottó és az antifóna vezeti be. Ezek mibenlétéről a zsolozsmáskönyv idevonatkozó tájékoztatását idézzük: „Az imaórák liturgiájának zsoltáros részében minden zsoltár elé cím került, amely jelzi a zsoltár értelmét és jelentőségét a hívő élete szempontjából. Ezeket a címeket a zsolozsmáskönyv csupán a zsoltározók tájékoztatására hozza. Hogy pedig az új kinyilatkoztatás fénye is segítsen imádkozni, ugyanitt egy újszövetségi vagy egyházatyáktól vett idézet, zsoltármottó is található, amely felhív, hogy krisztológiai értelmezéssel imádkozzunk. (…)
Az idősebb Jakab Szalome meg Zebedeus fia, János evangélista testvére az apostolok köréből. Keresztelő János tanítványa volt mindkettő. Kissé heves vérmérsékletük miatt Boanergésznek, a mennydörgés fiainak nevezi őket Márk evangéliuma. Az Úr csitítgatta őket, ha indulatba jöttek. Jakab jelen volt a titokzatos színeváltozásnál. Látta Jairus lányának feltámasztását, a többiekkel aludt a getszemáni éjszakában. Hogyan végezte pályáját? Heródes Agrippa „karddal lenyakaztatta Jakabot, János testvérét” (ApCsel 12,2), a jeruzsálemi egyház fejét. El Greco olajképén nyújtott arca, hosszan megtáruló jobb keze – párhuzamos síkban – különös „elragadtatást” jelez.
A bizánci rítus a liturgikus év során három alkalommal is megemlékezik az egyetemes zsinatokon részt vevő szent életű atyákról. Teszi ezt annak hangsúlyozására, hogy az igazhitű püspökök zsinata a Szentlélek vezetése mellett az apostoli tanítást fejezi ki és adja át az egyháznak.
„Atyám adja nektek az igazi (valóságos) mennyei kenyeret” (Jn 6,32), tanítja Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Ezt a kenyeret az „Isten kenyerének” (Jn 6,33) nevezi. Mit jelent ez? Mit, milyen ajándékot kapunk e kenyérben? Válaszként szavakat mondunk, melyek megremegnek attól a súlytól, amit hordoznak. Mert ebben a kenyérben Isten, az Atya a maga Kenyerét adja, az „élő Kenyeret” (Jn 6,51), aki az ő „Egyetlene” (Jn 3,16), „szeretett Fia” (Mt 3,17; 12,18; 17,5), aki az ő gyönyörűsége (Mt 3,17…). Ezért hangzik így a dialógus a Kenyér, az Oltáriszentség imádásakor a pap és a hívek között: „Kenyeret adtál a mennyből. Telve minden gyönyörűséggel.” Az Atya megosztja velünk Kenyerét, gyönyörűségét!
A vigília imaórájának kerete az éjszaka csöndje és sötétje: a virrasztva imádkozó keresztény közösség a nyugalom óráit szánja az Úr eljövetelét váró, sürgető imádságra és az Isten igéjén való hosszasabb elmélkedésre.
A napi zsolozsma következő imaórája a reggeli dicséret. Hagyományosan ezt hajnalhasadtával imádkozzák, amikor az új nap fényei elűzik az éj sötétjét. Az ébredő hajnal ősidők óta az újjászületés jelképe, a reménység, az újrakezdés ígérete kapcsolódik hozzá. A hajnali fényben eltűnnek az éjszaka baljós árnyai, a világ visszanyeri megszokott színeit és formáit. A pihentető alvás után megújult erővel vághatunk neki az új napnak, fogadjuk ajándékait, kihívásait, megpróbáltatásait.
