Amíg őrá tekintünk

Ószövetségi utalást tartalmaz az evangéliumnak az a részlete is, amelyben arról hallunk, hogy Jézus el akart haladni mellettük. Az ószövetségi teofániák (Isten megjelenései) gyakori eleme ez. Az Úr elvonul Jákob, Mózes vagy Illés előtt (Ter 32,31 a görög fordítás szerint; Kiv 33,22; 34,6; 1Kir 19,11). Szintén az Ószövetség nagy Isten-jelenéseire emlékeztet Jézus mondata: „Ne féljetek, Én vagyok” (vö. Kiv 3,14). Krisztus a mindenség Ura. Benne az az élő Isten öltött testet, aki kiszabadította népét Egyiptomból, aki megjelent Mózesnek és Illésnek.

Ez az evangélium arra is tanít minket, hogy amíg Krisztusra nézünk, addig mi is győzünk vele együtt a lehúzó erők fölött. Amint levesszük róla a tekintetünket, azonnal süllyedni kezdünk, mint Péter. Krisztussal mi is győzünk a tenger és a világ háborgása fölött.

Így győztek az első évszázadok keresztény vértanúi. Igen gyakran a cirkuszok közepén összekapaszkodtak, és amíg tudtak, énekeltek. A Jelenések könyve erre a gyakran megismétlődő drámai jelenetre utal, amikor azt írja, hogy a Bárány követői az üvegtengeren állnak, és Mózes énekét éneklik (Jel 15,2– 3). Mózes a tengeren át kivezette a népet a rabságból a szabadságba. A tenger járható út lett a számukra. A vértanúk a halál, a fájdalmak tengerén át bemennek az örök életre. A fájdalmak tengere járható út lett a számukra, üvegtenger. Mózes énekét, a szabadulás énekét éneklik.

Így győztek a szentek az ellenük támadó viharok felett. Például Kalazanci Szent József, akit megrágalmaztak, és évtizedeken át a rend vezetéséről leváltva, megvádoltan, megszégyenítetten kellett élnie, míg aztán a rágalmazó a halála előtt be nem ismerte vádjai hamisságát. Kalazanci Szent József békével és erős lélekkel, keresztény Jóbként viselte el mindezt.

Így tett Assisi Szent Ferenc, amikor az apja megvádolta őt. Csak Krisztusra tekintett. Visszaadta az apjának még a tőle kapott ruhákat is. Ha Krisztusra tekintünk, győzünk a mi életünk viharaiban is.

Amikor az ember szenved, nem annyira azt kell kérdeznie: miért? Erre a kérdésre teljes választ itt a földön nem fogunk kapni. Elég azt tudnunk, hogy ő velünk van. A halálsötét völgyekben is az ő vesszője és pásztorbotja megérint, megvigasztal (Zsolt 23,4).  Lehet, hogy úgy tűnik, alszik, de ott van jelen, az életünk csónakjában.
Így győzött egy édesanya, aki a hatodik gyermekét várta. Kiderült a várandóssága elején, hogy egy rendkívül súlyos betegség támadta meg. Az orvosok azt mondták, hogy azonnal vetesse el a gyerekét, és kezdje meg a kemoterápiát, úgy talán meg tudják menteni. Az ismerősök nagy része ugyanezt harsogta. Az édesanya ezekben a nehéz napokban, a viharban csak Krisztus arcára nézett. Igent mondott a gyermekére. A kisgyermek makkegészségesen megszületett, és hála Istennek, az édesanya is jól van. Az Úristen megoltalmazza azt, aki benne bízik, aki rá tekint.