Lelkiség

A Biblia üzenete

Jézusnak ez a tanítványokhoz intézett kérdése szüntelenül visszhangzik századokon át. Hozzánk is elér. Felszólítása minden embernek szól, és ma talán még inkább, mint valaha.
Valóban, kicsoda számomra Jézus? A kérdés elgondolkodásra és elmélyedésre indít, létünk legmélyét érinti, és olyan válaszra késztet, amely sok mindenben meghatározza életünket, s mindenképpen kötelezettségekkel jár. Nem térhetünk ki előle, mert ez a legnagyobb kérdés, mondhatni életünk vizsgakérdése.

A görögkatolikus egyház nemcsak nagy ünnepek alkalmával és vasárnap imádkoztatja híveivel a hiszekegyet, hanem a mindennap végzett szent liturgiában is. Sőt, a napi zsolozsma rendjében még kétszer. Így nem engedi elsikkadni azt a tételt, amely Nagyboldogasszony ünnepének a hátterében áll: „Várom a holtak feltámadását és az örök életet.”

Minden kornak, társadalomnak megvannak a maga szociális, egészségügyi és etikai gondjai. Mindhárom összetartozik, korok tükrében más jelenségekkel, mégis ugyanazzal a „végszóval”: a jóság tény. Az újkor „szociális vajúdását” el kell-e különíteni korábbi századok szenvedést okozó problémáitól, minő a betegség, a járvány, vagy legújabban a „titokzatos vírusok” mutációi?

Fedezzük fel a zsolozsmát (16.)

A zsolozsma utolsó imaórája a kompletórium, más néven befejező imaóra. A vesperásban még a napnyugta fényében dicsértük Istent, a fogyhatatlan világosságot – most az éj sötétjében ismét feléje fordulunk.
Előttünk áll a nyugtalanító éjszaka, amelyet benépesítenek saját félelmeink, vadállataink. Ezért imádkozza lefegyverző alázattal egy ősi kompletórium himnusz: A gonosz álmok fussanak, / és minden éji képzelet, / az ellent kösse meg kezed, / testünket, hogy ne rontsa meg.

A Biblia üzenete

Kezdetben Jézus miért áll ellen a beteg lányáért esdeklő kánaáni asszony kérésének, és miért ilyen kegyetlenül, ridegen, megalázón? Nem ismerünk Jézusra! Azonban ha végigtekintünk Jézus kapcsolatain, látnunk kell, hogy ez a stílus nála nem ismeretlen. Vannak helyzetek, amikor ez a jellemző, s vannak személyek, akikkel szemben igen kemény. Ilyen, amikor öntelt gőggel, ítélkező képmutatással találkozik. De a kánaáni asszony esetében nem erről van szó.

Viterbót, és betér a gótikus Szent Ferenc-templomba, eszébe juthat a kor, amelyben a közeli település, Bagnorgio tudós ferences bíborosa, Giovanni di Fidanza, a későbbi Szent Bonaventura 1217-ben vagy 21-ben született. A hagyomány azt tartja, hogy kisgyermek korában súlyosan megbetegedett, és a várost meglátogató Assisi Szentje gyógyította meg. Ő mondta róla, miközben ölében tartotta: „Buona ventura – szép jövő”.

Görögkatolikus lelkiség

A bizánci rítus a pünkösd utáni, „évközi” időszakban megkezdi az oktoichosz, a nyolchangú énektár, liturgikus könyv használatát, amelyet görögül paraklitikinek is neveznek. Nagyjából a nyugati gregorián kialakulásával egy időben kezd formálódni a bizánci ének- és himnuszköltészet, amely végül különböző hagyományok egymásra hatásaként, illetve a Konstantinápoly melletti sztudita szerzetesek szintézisteremtő munkásságával állandósul a X – XI. századra.

Fedezzük fel a zsolozsmát (11.)

A múló idő sodrása komoly kihívást jelent az ember számára: ehhez méri tevékenységeinek eredményét-eredménytelenségét, órájára nézve szembesülhet az előtte tornyosuló feladatokkal, vagy épp hálásan tekint az elvégzettekre. A vánszorgó vagy épp száguldó percek arra is emlékeztetnek, hogy időbe zárt életünk egyszer majd véget ér, hogy életünk, szabadságunk, lehetőségeink e titokzatos folyam általunk nemigen ellenőrizhető korlátai közé vannak zárva. Ha az ember úgy tapasztalja, hogy nem ura élete útjának (Jer 10,23), az idő mérésével, beosztásával próbálja ezt a folyamot átláthatóbbá, kezelhetőbbé tenni.