Sorozatunk előző részeiben már szó volt arról, mit jelent fogalmilag, illetve hitbéli tartalmát tekintve a liturgia kifejezés. Láthattuk, hogy olyan szakrális cselekményeket illetünk e szóval, amelyekben „üdvösségünk műve folytatódik”, vagyis olyan szentségi vagy szentségi jellegű cselekményeket, amelyekben az Úr Krisztustól kapott megváltást újra átéljük, s nemcsak elmélkedünk vagy megemlékezünk róla.
Szent Márk evangéliumában sűrű homály fedi Jézus kilétét. A Titok csak akkor tárul fel, amikor lénye szépsége, azaz szeretete már a maga pompájában, méltóságában áll előttünk, hatalmának, erejének és szabadságának teljében.
A Titok akkor kezd felfényleni, amikor „beesteledett”. Amikor kezdetét vette a pászkaünnep. Amikor Jeruzsálem egy ismeretlen házának „nagy emeleti termében” Jézus asztalhoz ült, hogy tanítványaival megehesse a pászkabárányt. Ekkor nyilvánítja ki Jézus, hogy ő az áldozati bárány.
Március egyik legfontosabb ünnepe Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus fogantatása hírüladásának napja. Az ünnep szentjei és „szereplői”: Mária, Jézus és Gábor angyal. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban magát az angyalt is ünnepeljük. Igaz, a latin egyház 1969-ben március 24-éről szeptember 29-ére helyezte át ünnepét. A keleti egyházakban azonban továbbra is megemlékeznek róla március 26-án is.
Mindannyian boldogan fogadjuk az örömteli híreket, a rossz hírektől viszont visszaborzadunk. Milyen nagyszerű, hogy március 25-én a legnagyobb örömhírnek örvendhetünk! A mennyei Atya gondoskodott arról, hogy legyen megváltónk, megváltásunk. Elküldte Máriához, Názáret városába Gábriel arkangyalt, aki jelentette neki: tőle születik Jézus Krisztus, az emberiség megváltója (Lk 1,26—33).
A szerzetesi imatermek egyik legsajátosabb berendezési tárgya a stallum. Ez határozza meg a kórust, azt a helyet, ahol az imaórákon együtt zsolozsmáznak. Minden szerzetesnek saját helye van felhajtható üléssel és kartámasszal, amely elválasztja a mellette ülő testvér vagy nővér ülőhelyétől.
Jézus az Atyaisten akarata szerint a zsidó nép számára hirdette Isten országának evangéliumát. Ezzel beteljesítette az ószövetségi nagy próféták jövendöléseit. Ez a Jézus azonban az örök Isten megtestesült Igéje és az egész világ üdvözítője. Ezért mondja a II. vatikáni zsinat, hogy „az Isten Fia megtestesülése által valamiképpen minden emberrel egyesült” (GS 22). Azáltal, hogy Isten örök, egyszülött Fia Mária gyermekeként emberré lett, az egész emberi természet fenséges méltóságra emeltetett.
József Mária férje és Jézus nevelőapja volt. Ünnepét a X. század óta üljük. Az evangéliumok karcsú életrajzot, kevés adatot közölnek róla. Ám ha a tények mögé tekintünk, sok minden feltárul előttünk arról a férfiról, aki nemcsak a munkások, de az apák és a férjek oltalmazója is. Ma, amikor a boldogságkereső magazinok egyre azt kutatják, milyen az eszményi férfi, férj és apa, elegendő lenne József életútját tanulmányozni ahhoz, hogy ezt megtudjuk.
Általános tapasztalatunk – amit olykor szégyenkezve vallunk meg –, hogy leggyakoribbak a kérő imáink. Persze, bizonyos szinten érthető is e tény, hiszen alapvetően rászorulunk Isten kegyelmére, segítő szeretetére. Tisztában van ezzel Nagy Szent Bazil is, aki így fogalmaz: „Az imádság kérés, melyet a jámbor emberek végeznek Istenhez.” Vagy egy másik alkalommal: „Az imádság illő dolgok kérése Istentől.” Ez a szemlélet igen gyakran megjelenik a Szentírásban, különösen az Ószövetségben: Jahve mindenható, akitől bármit lehet kérni.