A liturgia alapelemei
Jézus az utolsó vacsorán kenyeret és borral telt kelyhet vesz a kezébe, s ennek az eucharisztikus cselekménynek az idők végéig való folytatására kéri apostolait: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Keresztény liturgiánk már csak Jézus miatt sem nélkülözheti a különböző anyagok, tárgyi eszközök bevonását az ünneplésbe.
A Biblia üzenete
A mai gyógyítás elbeszélésekben tipikusan Márkra jellemző módon kapcsolódik két történet. Bár hasonlóak a női szereplőkben, a hitre és gyógyulásra utaló szavaikban, mégis eredetében két különböző elbeszélést olvasunk. Míg Jairus kerettörténete rövid mondatokban, kevés képben és történeti jelenben meséli el az eseményeket, a beteg asszony beékelt történetét sok képben és hosszú mondatokban olvashatjuk.
Mindkét történetben a teljes gyógyulás kifejezése – szotheszomai – a korai keresztények számára egyben kifejezi a megváltást és a feltámadott Krisztusban való életet. És valóban, mindez egyszerre lesz valóság a beteg asszony életében! A betegségében tisztátalan és ezért kivetett személy „jogosan” nem meri megszólítani, megállítani Jézust: azzal, hogy hozzáér, a korabeli gondolkodás szerint a rituális tisztátalanság átterjed Jézusra is. A semmit sem veszíthető ember bátorságával furakodik az asszony Jézushoz, annak a vak(?) bizalmával, hogy „ha csak érinti is, meggyógyul!” Igen, ha a tisztátalanság átadható, miért is nem a tisztító erő? Miért beszélünk csak ördögi körről, és sose angyaliról? „Hiszen a halált nem Isten alkotta” – ahogy a mai olvasmányunk mondja (Bölcs 1,13)
A hét szentje
Vannak sorsfordító nagy szentek, például Ágoston, Assisi Ferenc vagy Loyolai Ignác. Természetesen elsősorban a saját életükön akartak változtatni, mégis úgy alakult, hogy megváltoztatták az egész világot.
Görögkatolikus lelkiség
Még a legmagasabb fokú imádságra, a szemlélődő imára való törekvés is hiábavaló, ha az pusztán az értelem műve. A szemlélődő imában az ember részéről benne kell lennie az akaratnak és az érzelemnek is. A keresztény írók – az ókeresztény kortól napjainkig – gyakran emlegetik, hogy a tudás szeretet nélkül mit sem ér. Pszeudo-Makáriosz egyenesen egy nagy, de az ellenség által elpusztított város képét választja ennek ábrázolására: az eredetileg csodaszép, de földig rombolt települést hiába veszik birtokba meghódítói.
Az atyák azt is hangsúlyozzák, hogy az igazi szemlélődés mindig intuitív. Evagriosz Pontikosz szerint amint a Krisztusról szóló tudáshoz nem vitatkozó, hanem „látó” lélekre van szükség, ugyanúgy a szemlélődéshez is a belső látás a legfontosabb. Hitvalló Szent Maximosz pedig azt mondja, hogy a dolgok logosza, igazi, benső értelme hirtelen, egyetlen pillanat alatt megvilágosodhat az ember előtt. Ugyanez érvényes a szemlélődésre, az Istennel való elmélyült kapcsolatra is.
A liturgia alapelemei
A középkori skolasztikus filozófia Arisztotelész gondolkodásának kategóriáit felhasználva rendszerezte azokat az anyagi és formai szükségleteket, amelyek egységében jelenik meg a szentségi kegyelem. Minden szentségnek megvan tehát az ünneplésben a materiális megjelenése (ami adott esetben jelentheti cselekvések összességét is) és a formai megjelenése (a cselekmény „kísérő” imái). Vegyük sorra ezeket:
A keresztség anyaga a vízzel való leöntés, esetleg a vízbe való alámerítés (a víz itt természetesen nem pusztán az a víz, amely egy étel elkészítésénél a recept szerinti egyik „hozzávaló” lehet). A cselekmény formáját a leöntést vagy alámerítést kísérő szavak adják meg: „Én téged megkeresztellek…”
A Biblia üzenete
A vasárnapi evangéliumok hároméves ciklusában idén Márkot olvassuk. Minthogy azonban az ő evangéliuma rövid, júliusban és augusztusban öt alkalommal János evangéliumának hatodik fejezetét halljuk. Ez a pusztában történő csodálatos kenyérszaporítás leírásával kezdődik, és a Szentírás-tudósok szerint a szinoptikus evangéliumokban feljegyzett hagyománytól különböző hagyományágból származik. Ezt az eseményt tehát, amely nagy benyomást tett Jézus kortársaira, két, egymástól független forrás alapján ismerjük. János – szokása szerint – mély teológiai értelmet fedez fel a történésekben, és egyes eseményeket, amelyek Jézus életének utolsó hetében történtek, evangéliumának korábbi fejezeteibe helyez.
A hét szentje
Jézus édesanyja után minden bizonnyal ő a legismertebb nő az Újszövetségben. Ugyanakkor a legtöbb találgatás és legenda tárgya is. Alakja hol betániai Máriával, Márta testvérével, hol a Jézus lábát könnyeivel mosó, bűnbánó nővel, hol pedig a házasságtörő asszonnyal olvad össze. A középkorban úgy tartották, ő volt a kánai menyegző menyasszonya. Ma már egyértelműen a bűnből megtért nő szimbóluma. E kép azért alakulhatott ki, mert Lukács evangéliuma külön kiemeli, hogy Magdolnából hét ördög ment ki (8,2), a megszállottságot pedig évszázadokig a bűnnel azonosították.
Görögkatolikus lelkiség
A komolyan gondolkodó ember végső célja az üdvösség, amelyben földi élete lezárultával részesedhet. Hétköznapi módon fogalmazva nem más ez, mint a „mennyországba” való eljutás. Illés próféta története ezt látványosan mutatja be nekünk. Ő egészen különleges módon, tüzes szekéren jutott fel a mennybe. A nagy, látványos esemény egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy nem akárki juthat az Isten közvetlen közelébe, csak az, aki földi életében bizonyítja hozzá való hűségét. Másrészt pedig arra is rámutat, hogy az üdvösségre jutás nem egyszerű dolog.
Görögkatolikus egyházunk mindeme megfontolások alapján július 20-án nyilvános ünnepet szentel Illésnek. A próféták közül egyedül csak neki, pedig nem is volt író próféta, nem tartozott sem a kánoni négy nagy, sem a tizenkét kis próféta közé. Mégis nagy volt. Olyan nagy, hogy míg Mózes a törvény, addig Illés a próféták tanításának képviselője volt. Ezért szerepel így az Úr színeváltozásának evangéliumi eseményében és a belőle fakadó liturgikus ünneplésben is. Személyében ténylegesen összefoglalható a próféták tanítása, annak lényege: az Isten iránti hűség, az ő igaz ügyének képviselete, a nép irányítása és buzdítása arra, hogy maradjon meg az Isten által felkínált, egyetlen helyes úton.