Lelkiség

A hét szentje

A Fatimában élt Francisco és húga, Jacinta egyszerű portugál parasztgyerekek voltak. Nem jártak iskolába, nem tudtak írni-olvasni. Az volt a feladatuk, hogy unokatestvérükkel, Lúcia Santosszal a család kecskéit őrizzék. Lúcia emlékirataiban Franciscót szelíd fiúnak írja le, aki szeretett magában gondolkodni. Jacintát pedig úgy jellemezte, hogy kedves volt mindenkivel, ám a család legfiatalabb gyermekeként egy kicsit elkényeztették. Mindkettejüknek jó érzéke volt a zenéhez, szerettek táncolni, énekelni.

Görögkatolikus lelkiség

Elkezdtük a nagyböjti szent időszakot. Az erre felkészítő öt vasárnapon görögkatolikus egyházunk igyekezett ráhangolni bennünket, hogy vegyük észre: nagyok lehetünk. Zakeus tettrekészségével, a vámos alázatával, a tékozló fiú bűnbánatával, az ítélet reményteljes örömével, a böjtölés igazi szellemével. A napi evangéliumi szövegek és a liturgikus énekek segítségével haladunk tovább. Zarándoklatunkat már hétfőn elkezdtük. Testet megpróbáló, lelket nemesítő, erényeket fejlesztő, bűnöket háttérbe szorító törekvés ez. Érdemes komolyan venni, hogy megértsük az üzenetet, amelyet nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma közvetít felénk: „Nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél” (Jn 1,50). Az ikontiszteletről szóló vasárnapon különösen is megkapó ez a tanítás, hiszen az ikont szemlélve felsejlik előttünk az „őseredeti”, a „prototüposz”, akit majd az örök életben teljes valóságában láthatunk.

A Biblia üzenete

Lukács elevenen beszéli el vasárnapi perikópánk történését. Jó idővel a hangosítás kitalálása előtt Jézus beszáll egy bárkába, amelyet kissé beljebb löknek a parttól, hogy így kihasználja a természet adottságait. Hangja a víz felszínén szétterülve eljut a tömeghez, amely köréje sereglett. Hirtelen akadt segítője egy Simon nevű férfi: az ő bárkájából beszél, ő az, aki megszakítva napi rutinját, a hálók megtisztítását, leküzdi fáradtságát, a fogás elmaradása miatti kedvetlenségét, és zokszó nélkül megteszi, amit Jézus kér tőle. Nem sejti, hogy abban a pillanatban, amikor odaadja bárkáját és ellöki a parttól, amikor hátrahagyja a mindennapok megszokott munkálkodását, megváltozik az élete. Ami először a tettek szimbolikus szintjén történik, teljes lényét magába fogja vonni. Bárkája, vagyis megélhetése, teljes emberi sorsa Krisztusé lesz. Ellökődik a parttól, azaz a biztos egzisztenciától, kilép az emberi élet otthonosságából, hogy magával ragadja őt a tenger.

A liturgia alapelemei

Az ambó görög eredetű kifejezés, jelentését így lehetne visszaadni: felmenni, fellépni valami magasabb helyre. Az elnevezésből is látszik, hogy e liturgikus „térpont” – az oltárhoz hasonlóan, amelynek neve, mint láttuk, a latin alta res (magas dolog) kifejezésből származik – olyan valóság, amelyre valakinek „fel kell mennie”. Az ambó az ige asztala, ahogyan számos liturgikus szövegünkben találkozhatunk e névvel, vagyis a templomban amolyan második oltár, ahol nem az áldozat bemutatása történik, de annak meghirdetése mindenképpen.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk a szent nagyböjt kapujához vezette híveit. A felkészülési időben az ötödik vasárnap már a „vajhagyó vasárnap”, mert utána a régi hagyományt megtartók lemondanak a vajas ételekről is. Hétfőn pedig (nem hamvazószerdán!) elkezdődik maga a nagyböjt. Éppen ezért nem véletlen, hogy a napi evangélium a helyes böjtölésről szól (Mt 6,14–21), amit a liturgikus szövegek sokféleképpen, de mégiscsak egy cél érdekében értelmeznek, magyaráznak.

Figyelmeztetést kapunk tehát a helyes böjtölésre. De valójában milyen is az? Jól megfigyelhető itt is az eddigi vezérlő gondolat: a nagyság és a kicsiség témája. Ki nagy igazán? Megmondja a napi evangélium első gondolata: aki meg tud bocsátani embertársainak. Mert aki nem tud, „annak a mennyei Atya sem bocsátja meg bűneit” (Mt 6,15).

A hét szentje

A bölcsesség nem az ősz hajszálakkal jár – ezt bizonyítja Ricci Katalin élete is. Firenzei nemesi családba született 1522-ben, a keresztségben az Alessandra Lucrezia Romola nevet kapta. Édesanyját kisgyermekként elveszítette, ezért apja beadta őt a Monticelliben lévő bencés kolostorba, ahol a lány nagynénje volt az apátnő. Tizennégy évesen apja kivette a zárdából, azzal a tervvel, hogy férjhez adja. Akkorra azonban Alessandrában megérett a szerzetesi hivatás gondolata, így miután sikerült apjától engedélyt kapnia, belépett a pratói San Vincenzo domonkos kolostorba. Ekkor vette fel a Katalin nevet.

A Biblia üzenete

A múlt vasárnapi evangéliumi szakasz folytatását olvassuk Lukács 4. fejezetéből. Az evangélista összekapcsolt két mozzanatot, amelyek minden bizonnyal más-más időben és helyzetben történtek. A logikai kapcsolat azonban világos. Jézus fellépése a zsinagógában meghökkenti a názáretieket: az ács József fia – akit jól ismernek, hiszen ott nevelkedett – a zsinagógában önmagára alkalmazza Izajás jövendölését a Messiásról, amikor kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Következik a most vasárnapi szakasz: a názáretiek nem fogadják el Jézust messiás-prófétának, esztelen haraggal kiűzik a városból, és meg akarják ölni.

Szerzetesség és liturgia

A gyülekezetet, egyházat – ecclesia – befogadó épületet az ókeresztény korban domus ecclesiae-nek, a gyülekezet otthonának, házának nevezték. Az épület tehát másodlagos: a keresztény közösségnek ad otthont, tőle kapja nevét és formáját. Az emmauszi tanítványok történetében világosan látszik, hogy az Eucharisztia ünneplésére összegyűlt közösség lesz a feltámadt Krisztus jelenlétének kiváltságos helyszíne, ez a közösség alkotja „Isten házát”.