Nem sokkal ezután megbetegedett, és a fiatal lány nagy hősiességgel viselte a fájdalmakat. A szenvedésben még mélyebbé vált kapcsolata Krisztussal. Húszéves korától rendkívüli kegyelmi időszak kezdődött az életében: minden héten csütörtök déltől péntek délutánig elragadtatásban átélte Jézus kínszenvedését. Megkapta a stigmákat, illetve Krisztus jegyeseként egy misztikus gyűrűt is.
A fiatal domonkos nővér híre messze földön elterjedt, és csakhamar jámbor zarándokok és kíváncsiskodók tömege zavarta meg a kolostor nyugalmát. Katalin és rendtársai állhatatosan imádkoztak, hogy a jelenések szűnjenek meg. Kérésük meghallgatásra talált.
Huszonöt évesen Katalin lett a közösség elöljárója. Akkoriban az volt a szokásrend, hogy a nemesi családból származókat választják a kolostorok vezetőivé, ám Katalin sokkal inkább jámborsága és rátermettsége révén érdemelte ki a tisztséget már ilyen fiatalon. Jézussal való bensőséges kapcsolata valódi bölcsességgel ajándékozta meg. Élete hátralévő részében – hatvanhét évesen halt meg – nemcsak lelkivezetője volt sokaknak, de tanácsadója is világi és egyházi vezetőknek, közöttük három pápának is, akik elismerték Katalin közösségi és gazdasági irányítói képességeit.
