Lelkiség

Szerzetesség és liturgia

Legutóbb a szentáldozáshoz járulás liturgikus szabályait tekintettük át. A jelen gondolatmenet inkább az áldozás közbeni belső hozzáállásról szól. Természetesen nem arról van szó, hogy magunkra „erőltessünk” olyan lelkiállapotot, amely ne lenne őszinte, viszont fontos, hogy mivel az Oltáriszentséget mindig kapjuk, alázattal és a megajándékozottság megrendült örömével közelítsünk hozzá. Az Oltáriszentséget rendszerint állva szokás venni, akár egy szín, akár két szín alatt áldozunk, de engedélyezett, lehetséges, és immár sok helyen egyre inkább szokás is, hogy letérdelve vesszük magunkhoz az Úr Szent Testét (és esetleg Vérét).

Görögkatolikus lelkiség

Meghallgatja Isten a bűnös ember imáját? Mielőtt elhamarkodottan nemmel válaszolnánk, álljunk meg egy pillanatra! Gondoljuk végig, hogy a Bibliában hány ember imádkozott bűnös állapotban. Mi magunk is idézzük a zsoltárost minden vecsernyében: „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád; Uram, hallgasd meg az én szómat.” Minden Szent Liturgia elején elimádkozzuk a bűnbánó Dávid zsoltárainak gyöngyszemét, a „könyörülj, rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint” kezdetű 50. zsoltárt. Miközben a válaszunkat továbbgondoljuk, érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mi magunk mikor és mennyit tudtunk már igazán bűntelen állapotban imádkozni. Bizony, lesújtó a mérlegünk…

A hét szentje

Még csupán alig negyven éve érkezett meg az első európai ember az országba, amikor a két ugandai fiú született. Különböző falvakból származtak, de mindketten az acholi törzshöz tartoztak, és szüleik az afrikai népi vallást követték. A fiúkat 1916-ban keresztelte meg Cesare Gambaretto missziós pap. A nagyobbik, aki akkor volt tizennégy éves, a David nevet kapta, ám Daudinak szólították. A fiatalabbat az Ermenegildo névre keresztelték, ennek rövidített változata a Jildo. A két fiú a misszióban találkozott, összebarátkoztak, és együtt jelentkeztek hitoktatónak. Bár nagyon fiatalok voltak, a népük tagjainak szemében már felnőtteknek számítottak. Az európai missziósok pedig örültek, ha egy helyi vállalkozott a hitoktatásra, hiszen így könnyebben szót érthettek az emberekkel.

A Biblia üzenete

A tíz leprásról szóló evangéliumi példázatból két tanulságot vonhatunk le: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” A feltámadt Krisztus rendelkezése folytán a bűnbocsánatot Istentől kapjuk az egyház szolgája, a gyóntató pap közvetítésével. Isten irgalmas szeretetéről és a bűnbánat szentségéről megindító szavakat olvashatunk Ferenc pápa vallomásában, a jezsuita folyóiratokban közölt rendkívüli interjúban. Azt hangsúlyozza, hogy az egyház szolgáinak mindenekelőtt az üdvösség örömhírét és az irgalmas Isten megbocsátó szeretetét kell hirdetniük, mert az Emberfia azért jött, hogy keresse azt, ami elveszett, keresse és visszafogadja a megtérő bűnösöket, gyógyítsa a betegeket.

Szerzetesség és liturgia

A szerzetes írók szívesen tekintenek a kolostorokra úgy, mint a sivatag közepén újra kisarjadó édenkertre, a szerzeteséletre pedig mint a paradicsomi állapotba visszavezető útra, mennyei életre. A kerengőudvarokba ültetett, gondozott kerteket is nevezik paradicsomkertnek, szimbolikus erőkkel felruházott és valódi gyógyhatással bíró növényekkel és az ott időző, angyali életet élő szerzetesekkel.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunkban az október 11. és 17. közé eső vasárnapot minden esztendőben a hetedik egyetemes zsinat atyáinak tiszteletére szenteljük. Ezt a zsinatot 787-ben tartották Nikaia vagy Nicea városában, ahol a legelső egyetemes zsinatot 325-ben ülték. A püspök atyák az előbbi alkalommal Jézus Krisztus valóságos istenségét védelmezték meg az arianizmus eretnekségével szemben, másodszorra pedig a földi eszközökkel való ábrázolhatóságát vallották meg és rendelték el, véget vetve az ikon klazmusnak, vagyis a képromboló harcnak. Igaz, más eszközük nem lévén, ezt eszmei szinten vitték végbe. Ugyanis a képrombolás végérvényesen csak 843-ban ért véget, immár császári parancsra.

A hét szentje

A Jézus Szíve-tisztelet az újkor egyik legelterjedtebb áhítata, amely vallási mozgalommá növekedett. Papi, szerzetesi és világi közösségek születtek a hatására, és az évszázadok során nagy szerepe volt a társadalmi lelki megújulásokban. Jézus Szíve az ember testi-lelki mivoltának, erkölcsi életének forrása, a szeretet székhelye. Már a középkorban is létezett Jézus Szíve-tisztelet, de azt a formáját, amelyet ma ismerünk, Alacoque Szent Margit Mária lelkiségének köszönhetjük.

Margit 1671-ben számos nehézség után léphetett be a vizitációs nővérek Paray-le-Monialbeli kolostorába. Édesapját korán elvesztette, és a család nehéz anyagi körülmények között maradt. Margitot a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, de tízévesen gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott. Gyógyulása oly váratlan volt, hogy csodának tartotta.

A Biblia üzenete

Az október 6-i gyásznapon mi is feltehetjük az örök emberi kérdést a mai olvasmány szavaival: meddig még az erőszak, miért a gonoszság? (Hab 1,2) Olyan távolinak tűnik az ígéret, hogy „az igaz élni fog hűségéért”. Érdemes végiggondolni, hogy valóban hiszem-e ezt. Élem-e a hit erejét? Megtapasztaltam-e ezt életemben, vagy csupán mondom, mert így „tanultam”?

Számomra megkapó, ahogyan evangéliumunkban (Lk 17,5–10) a tanítványok őszintén ki tudják mondani hitük korlátait, és éppen ebben kérnek megerősítést: „Növeld bennünk a hitet.” Ezután első olvasatra inkább elkeserít Jézus válasza. Vajon nem azt kell-e ebből kiolvasnom, hogy akkora hitem sincs, mint a szederfának?