Holdsarlón álló, kezeit összeillesztő, imádkozó Szűz Mária, aki egyik lábával a kígyót vagy a sárkányt tapossa… Olvasóink többször találkozhattak már az úgynevezett Maria Immaculata-ábrázolással – írásunkban most újra e képtípust, azaz a Szeplőtelen Fogantatást tárgyaljuk.
Szelíden biztatnak: várnom kell egy negyedórát. Meg vagyok nyugodva. Minél később, annál jobb. Nem szeretem azt, ami rám vár: vérvétel! Pedig milyen szépen alliterál ez a két szó, miután lett belőlük egy. (Mi nem jut eszembe?! Vers véremet veszik – így hármas a szavak kezdőhangjának összecsengése…)
Emlékezés Melis Györgyre – Halálesetek kapcsán a megemelt hangú emlékezések és méltatások általában elfogadhatók. A hazai operajátszás egyik legfényesebb csillagának, Melis Györgynek az elhunytakor azonban nincs szükség semmiféle kegyességre, csak az igazság kimondására vállalkozunk: pótolhatatlan veszteség érte a magyar értékrendet, s benne a világviszonylatban is jelentős hazai zenekultúrát egy kivételes életpályát végigjárt művész halálával.
A japán-magyar jubileumi év keretében Ukiyo-e, Japán fametszetek gróf Vay Péter gyűjteményéből címmel nyílik kamara-kiállítás december 2-án Budapesten, a Ráth György Múzeumban.
Lisznyay Szabó Mária elismerése – A budapesti Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban Beer Miklós püspök adja át december 4-én XVI. Benedek pápa apostoli áldását Lisznyay Szabó Máriának, a magyar katolikus egyházzenei életben eltöltött negyvenéves pedagógiai szolgálatának elismeréseként.
Kirk Franklin fellépése Budapesten – A keresztény könnyűzenét kedvelők számára kivételes esemény volt a gospel zene egyik legünnepeltebb csillaga, Kirk Franklin fellépése Budapesten.
Karamazovok az Operaházban – Tánccal, mozdulatokkal mindent el lehet mondani. Majdnem mindent. Hiszen Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regényének mélységes spiritualitása például testbeszéddel nehezen tolmácsolható. A hónap elején mutatta be a Magyar Állami Operaház Borisz Eifman balettjét, aki többek között a megélt hitet, az evangéliumi tisztaságot és reményt képviselő Zoszima sztarec kulcsfiguráját mellőzve egyszerűsítette le a történetet. Elhagyta a negyedik (törvénytelen) Karamazov-fiú, az apagyilkos Szmergyakov alakját is, hogy kizárólag a három fivér, Iván, Dimitrij és Alekszej (Aljosa) lelki vívódásaira és önvádjára összpontosítson. Eifman ezzel szemben fontosnak tartotta, hogy (Wagner Tannhäuser-nyitányára) beleszője koreográfiájába A nagy inkvizítor fejezet elmélkedő, vallásbölcseleti fonalát, amely azonban csak a balett műfajától idegen narrációval válik érthetővé a nézők számára.
Kevesen tudják, hogy Firenzét a XIX. század közepének-végének, illetve a XX. század elejének várospolitikája nem hagyta érintetlenül. Ha csak az építkezésekre gondolunk, akkor megemlíthetjük az Arno partját igencsak uraló Nemzeti Könyvtár épületét, ha pedig rombolásra, akkor a város több terén emelkedő városkapukat: a XIV. századra kiépült városfalakat (Bécshez, Pesthez hasonlóan) a múlt században váltották fel a sugár- és körutak.
