Firenzei emlék

A városrendezés Firenze városmagját sem kímélte meg: a múlt századi „új városközpont” és a posta épülete a középkori épületek romjain emelkedik. A postával szemben találjuk a Davanzati Palotát, amely szerencsés módon túlélte a változásokat, sőt, „kiszabadításának” érdekében bontották le a környező házakat. A tulajdonosaként tevékenykedő festő pedig sorra restaurálta a rég elfeledett falképeit. A mára múzeumi célokat szolgáló palota különleges tárlattal várja az érdeklődőket. A festmények, fényképek, korabeli dokumentumok egy személyt állítanak középpontba: Federico Angelit (1891-1952). Angeli festőnek tanult, de már fiatalkorában elkezdett restaurálással is foglalkozni, miközben másolatokat készített híres festők műveiről. Tehetségének köszönhetően meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a megbízók palotáit reneszánsz stílusú freskókkal ékesítette. Visszatérve Itáliába, abban a villában rendezte be műtermét, ahol Vernon Lee, azaz Violet Paget (1856-1935), angol költő- és írónő is megtelepedett, majd meghalt. A kiállítás nagy hiányossága, hogy egyoldalúan mutatja be Angeli művészetét. Ezt egyébként a tárlat rendezésében részt vevő örökösök is észrevették, és egy párhuzamos kiállítással, illetve ingyenes katalógussal próbálják ezt a képet árnyalni. Firenzében még egy kiállítás érdemel figyelmet, mégpedig az, amit a Strozzi Palotában rendeztek meg. A számtalan belföldi és külföldi múzeumtól kölcsönzött műalkotással a kurátor átértelmezi a „trompe-l’oeil”, azaz Németh Lajos szavaival élve, a „csalikép” fogalmát. Ezek olyan műtárgyak, többségükben festmények, amelyek túlmutatnak a technikai és térbeli korlátaikon, és más technikai megoldásokkal készült műveket próbálnak a megtévesztésig utánozni. Például elegendő olyan „fatáblára” gondolni, amelyre a „tulajdonos” egy „metszetet” szögezett. Természetesen a csalikép esetében mind a fatábla, mind a metszet látszólagos és ecsettel készült. A kiállítás külön érdeme, hogy katalógusa a koncepciót továbbviszi és a tanulmányokon keresztül tovább tárgyalja.

(A két kiállítás 2010. január 17-ig, illetve január 24-ig tekinthető meg.)

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .