Telefonversek
Vers
Isten bujdos az alkonyatban,
őt rejtik nyirkos hajnalok,
ott van a félszeg mozdulatban,
idegek húrja hogyha pattan,
titkos sziklákon ő a fok.
Isten bujdos az alkonyatban,
őt rejtik nyirkos hajnalok,
ott van a félszeg mozdulatban,
idegek húrja hogyha pattan,
titkos sziklákon ő a fok.
Február költője az Új Ember hasábjain az 1962 nyarán született Csontos János. A XIX. századi festészeti irányzatok merész megújítója, Paul Cézanne szerint „egy művésznek nem is kellene tudnia, hogy a hazájában milyen politikai rendszer van, mert nem az a dolga. Ő csak alkosson.”
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Viríts, mályva, viríts napjainkra
piros sejtelmű palástot,
szeszélyes vagy, mint a szerelem,
ünnep a te ragyogásod,
(őszi fények a Tiszánál)
A gyepen, hol töviseit feni rád az ördög,
partot rabol a lösztől a folyó,
Seamus Heaney-nek
Távolból úgy tűnt, száraz lábbal kelhet át a nádason,
de egyre csak süllyed, végül kanyargó vízhez ér,
vadkacsák röppennek fel rejtekükből, háromszáz éve,
Sok körülöttünk az árny. Mentem hazafelé
a szeptemberi éjszakában, mikor Y.
negyven év után kilépett a sírjából,
s mellém szegődött.
arra gondoltam
vénásan
aztán arra
nem segít
elfogadva a hazugságokat
még húzom egy ideig
szedem az emlékeket
minden nyom engem mutat