Kultúra

A hónap költője

December költője az Új Ember hasábjain az orosz Alekszandr Blok. 1880-ban született Szentpétervárott, édesapja jogászprofesszor volt, édesanyja az egyetem rektorának lánya. Szülei korai válása miatt anyja és két nagynénje nevelte. Egyetemistaként jogi tanulmányokat folytatott, ám végül történelem–filozófia szakon szerzett diplomát, s visszavonhatatlanul a költészethez pártolt. Tizenévesen műkedvelő előadásokat látogatott Mengyelejev, a kémiai periódusos rendszer kidolgozójának házában – ott ismerkedett meg a professzor lányával, az elbűvölő Ljubával, akit 1903-ban feleségül vett. Mengyelejev éveken keresztül lelkesen pártfogolta vejét, a sokra hivatott ifjú költőt, s gyakran védelmébe vette a helyi szaktekintélyek támadásaival szemben. Erre bizony szükség is volt, mert szimbolista költőként Bloknak sok bírálatot kellett elszenvednie – néhányan egyszerűen azt híresztelték róla, hogy „eszelős bolond”. Blok mélyen meghajolt Mengyelejev előtt: az akarat és az alkotóerő megtestesülését látta benne.

Elmélet vagy élet

Telefon, fojtó, kitörő, keserű hang: „Megöltem…” Arányi fia után kapott a maroktelefonban, hogy úgy magához szorítsa, mint a parányi készüléket. Mielőtt hangokba rohanhatott volna, a fájdalmas szó tovább omlott: „Megöltem a kisegeret a padláson.”

Arányi fia ezen az őszön költözött ki a városból a vízpartra.

„Papa, manó-lakot csináltam a nyaralóból.” Szemközt egymás ölébe zuhanó hegyek, középütt templomtorony fénylik – még az éjszakában is. A folyón kivilágított hajók úsznak, a túlparton a vonat mint női nyakék: úgy fénylik, s folyik tova ez a fény a Duna kanyarulatában. „Papa, ha láttad volna, szörnyű…”
Néhány napja mondta: valami állat beköltözött a padlásra, éjszaka fölébred a kaparászására, odafészkelte magát az új hőszigetelő paplanba, talán szét is rágja.

Pörkölt mogyoró, gesztenye,
hajnali fagytól pozsgás arcok.
Melegség önt el: egy dal,
a pattogó parázs kis országunk
összetartja.

Az ismeretlen Istennek is
állítottak a görögök egy szobrot.
Néhány száz istenség nyüzsgött
a hellén spirituális tőzsdén,
de ennek a köztudottan titokzatos
Úrnak volt a legmagasabb árfolyama.
Az Ismeretlen és Láthatatlan Úr
erősebb és hatalmasabb volt
mindenki másnál.

            Kovács András Ferencnek

Idő, széljárta könyv,
lapozgatlak, mint Bibliát.
Az Ó és az Új
mind Istenért kiált.
Hány való, hány világ
hányféle nézet, eszme?

Isten minden ok ok nélküli oka.
Nem írható le exponenciális függvényekkel,
sem szavakkal. A szingularitás fogalmával sem.
Nincs benne semmi véletlenszerű, sem esetleges.
Ott tapintható a konkrét szeretet.

A Zeneakadémia egyházzenei képzésébe pillanthatnak bele azok, akik december 11. és 14. között ellátogatnak a Régi Zeneakadémia épületében (Bp. VI., Vörösmarty u. 35.) működő egyházzene tanszék nyitott hetének programjaira. A nyolcvanhat évvel ezelőtt alapított és 1990-ben újraindított tanszak feladata, hogy hallgatóit előkészítse az egyházzene egyes szakterületeinek felső szintű művelésére, s egyúttal más irányú zenei, pedagógiai tevékenységüket gazdagító vagy akár azt megalapozó ismereteket adjon.

József Attila teológiájáról

A karácsonyi ajándékhajhászás közben leltem Kellermayer Miklós Az élet című könyvére. Azonnal eldöntöttem, hogy ajándék lesz. Mindenkinek ajánlom, mert végre itt egy biológus (sejtkutató), aki nem szemellenzősen, egydimenziósan biologizál, amint ez ma nyugaton dívik, még Nobel-díjasok között is. Az emberi élet teljessége többdimenziós. Az áldozat, az irgalmasság, a szeretet, a művészet, a szerelem, a vallás stb. mind-mind messze többek annál, hogy pusztán fehérjék, feromonok, ionok ügyködésére egyszerűsítsük le őket. Kellermayer Miklós élvezettel, élénken és hitelesen hordozza körbe tekintetét szaktudománya kerítésén belül, és azon túl is. Az igazságot „a számunkra elérhető teljességben és egységben” tárja elénk az életről, és közben aggódva int bennünket, hogy „az igaz pillanat hamar elmúlik”.