Kultúra

Megújult a sárospataki díszterem

A Tiszáninneni Református Egyházkerület életében kiemelten fontos esemény zajlott a hónap elején: április 2-án hálaadó ünnepség keretében adták át Sárospatakon a megújult kollégiumi könyvtárat. Csomós József püspök és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere aznap Göncön aláírta a Károlyi Gáspár Program szerződését, amely több éven keresztül anyagi forrást biztosít Gönc és Vizsoly egyházi ingatlanjainak turisztikai célú fejlesztéséhez.
Az egyik legjelentősebb protestáns vonatkozású, kormányzati támogatással megvalósult értékmentő beruházás lezárását jelentette a sárospataki ünnepség. Az alkalmat a felújított díszteremben tartották, amely az érdeklődők nagy száma miatt szűknek bizonyult.

Örökségünk – Somogyország Kincse címmel ismerték el a műemléket

Kegyelet mindenkinek jár, még annak is, aki bűnökkel terhelten élte az életét, de dicsőség már nem – visszhangzik bennem Jókai Anna gondolata, amikor betérek a kaposvári Keleti temető melletti Jézus Szíve-, ismertebb nevén a Hősök templomába. A dicsőség a hősöké, akik életüket adták a hazáért; hiába várta őket vissza a család a háborúból. A bánatos anya- és feleségarcokra végleg ráfagyasztotta a mosolyt a szomorúság. A gyermek pedig csak később ébredt tudatára: édesapja elesett a fronton, s vélhetően jeltelen sírban alussza örök álmát. A végtelen hómező fogadta be testét, de lehet, hogy csontjait elmosta a Don…

Budapesten, az egyik Múzeum körúti antikváriumban bukkantam rá az ötképes miskolci lapra, amely Barasits János, az egyik legnagyobb országos képeslevelezőlap-kiadó műhelyében készült (Budapest, Kertész utca 46.). A cég a harmincas években élte virágkorát, a Barasits-féle képeslapok igen népszerűek voltak ebben az időben.

Ismét filmen Jézus élete

A napokban bemutatott Noé filmmel összefüggésben jelent meg a világhálón egy hír, mely szerint egyes arab államokban nem fogják levetíteni. Noé ugyanis egy a próféták közül, így semmi módon nem lehet őt ábrázolni. A kereszténység történetében is felmerült az ábrázolhatóság kérdése (a VIII– IX. század között), melyre végül egyértelmű válasz született. Mivel a Szentháromság második személye megtestesült, ezért készíthető róla képmás. Az ószövetségi képtilalomra hivatkozva a reformáció ismét elvetette a bibliai szereplők ábrázolását – akár szoborról, akár festményről legyen is szó –,ám az ortodox és a katolikus álláspont ebben a kérdésben szemernyit sem változott. A Jézus életét feldolgozó filmekkel kapcsolatban azonban időről időre újra felvetődik, vajon helyes-e a Megváltót bevinni a mozikba. És ha igen, akkor hogyan? Azért aktuális ismét ez a kérdés, mert immár nálunk is látható Christopher Spencer Isten Fia című filmje.

Még egyszer a Noéról

Nem tehetek róla: a nagyszabású bibliai filmadaptációk többségét unom. Az, ami a Szentírásban olvasva élő és izgalmas, a filmvásznon legtöbbször üres szépelgéssé válik, megspékelve az álomgyártól megszokott hamis grandiózussággal. Nem véletlen, hogy évtizedes ciklusokban érkezik el újra és újra a bibliai filmek divatja, s bár születnek remekművek, azok különös kivételként inkább a szabályt erősítik. Mivel ilyesféle kivételnek ígérkezett, nagy kíváncsisággal vártam Darren Aronofsky Noé című filmjét.

A kisbárány az egyik legártatlanabb lény a világon. Puha, törékeny, sebezhető. Látványa a legtöbb ember szívét megindítja, gyerekekből, felnőttekből egyaránt pozitív érzelmeket vált ki. S tudjuk: a húsvéti ünnepkör egyik legfontosabb szimbóluma. Jel. A bibliai időkből ismert hitbeli tény: az áldozati állat azért adja életét, aki feláldozza. Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezte Jézust. Ő a tökéletes áldozat. Életét adta az emberekért, akiket szeretett. Egyszer és mindenkorra kiengesztelve Istent…

2000-ben, egy kutatóút hétvégi minivakációján sikerült eljutnom a Mann család városába, a „Hanza-városok királynője” névvel is büszkélkedő Lübeckbe. Nem tagadom, megrendített és versbe ragadott már a Thomas Mann és fivérei emlékére berendezett, a Buddenbrook ház világát is felidéző irodalmi múzeum, a városháza, az óváros szűk utcái. De az igazi, az életre szóló megrázkódtatást a város gyönyörű gótikus temploma, a II. világháborúban éppen a virágvasárnapot megelőző éjjel csaknem áldozattá vált Marienkirche látványa okozta. Sem a városban bolyongáshoz, sem a templomlátogatáshoz nem vittem magammal szabályos kéziratpapírt, de máskor óriási betűimet bolhányivá zsugorítva egy gyűrött, kicsi noteszlapra azonnal és végleges formájában megírtam azt az alábbiakban olvasható verset, amelyben a templom három elpusztított kincsét, a két, valóban szétroncsolt, megolvadt érc harangvirághoz hasonló nagyharangot és az eredetileg 1463-ban, egy dühöngő pestisjárvány ihletésére készült, Bernt Notke műveként számon tartott freskósorozatot, A lübecki haláltáncot együtt sirattam el.

Nagypéntek. Hagyományosan: Parsifal. Ünnepi misztériumjáték, drámai oratórium, zenedráma…? Wagner a misztikusok „ráérzésével” ragadja meg a húsvéti titkot, kifinomult művészi ösztönnel „teologizál”. Egy élet munkája, szellemi tévutak és küzdelmek után érett meg arra, hogy a kifejezhetetlenről szóljon. Parsifalja nem egyszerű szemléltető passiójáték, felidéző vagy ráhangoló „képmutogatás”. Tudja, hogy a profán, az emberi nélkül értelmetlen és erőtlen a szentről szólni. Hamis lenne, távoli. Sajátos kettős keresztútja metszéspont: az „emberré lett” és az „új ember” térben és időben egybetükröztetett passiója, amelynek összefogója, törhetetlen kapcsa: a részvét. Mert a részvét váltja meg a világot – ez a „nagypénteki varázs” üzenete. Az ember feladata a krisztusi minta megértése, követése, folytatása. Mindnyájunk felelőssége. Az angyal válaszol közvetítője szerint: „A »Tett« az egy. Nincs tett külön. Reggeltől estig, estétől reggelig, születéstől a halálig egy tett, s az a Szolgálat. Nincs kis tett, csak egy Tett van: a Feladat. Sok tett nincs, kevés tett nincs, csak elégtelen tett vagy hiányos tett van. Nem nyújthatod ki a kezed, hogy az ne legyen tett. A »sok« mindig káprázat. A szünettel nem lesz egy dalból kettő. Ne tévelyegj hát!” Máshol azt mondja: „Templom vagytok. (…) Ahogy ti befogadtok, úgy fogad be titeket az Atya.”