Kultúra

Ha két rendkívüli ember találkozik, fantasztikus dolgok jöhetnek létre. Így volt ez akkor is, amikor Wim Wenders német filmrendező rájött, hogy a brazil származású fotós, Sebastião Salgado nemcsak fényképezni tud megindítóan, hanem beszélni is. Moziba a legtöbbször azért megyünk, mert szórakozni, kikapcsolódni vágyunk. A Föld sója legalább kétórás, a szó megszokott értelmében semmiképpen sem szórakoztató dokumentumfilm. A világ legsúlyosabb kérdéseit veti fel, például azt, hogy milyen is az ember.

Huszonkilencedik alkalommal népesül be a Budai Vár: a hazai mesterek és kézművesek javában készülődnek a Mesterségek Ünnepére, ahol idén a pásztorélet kerül előtérbe. Négy napon keresztül, augusztus 20. és 23. között a még élő, ám ritka kézműves hagyományokkal ismerkedhetnek kicsik és nagyok, feltárul a régmúlt emberének találékonysága, ízlése és kitartása. Mindemellett nép- és világzenei koncertek, táncházak, kézműves vásár és gyermekprogramok is várják a látogatókat.

Beszélgetés Herczku Ágnes népdalénekessel – Bandázik, táncol és népek dalait énekli, de csak hosszú idő elteltével kezdett hivatásszerűen foglalkozni a zenével. Jó darabig a gyerekkori álom, a színpadi tánc volt az élete. Herczku Ágnes így vall erről: „Amellett, hogy a magam örömére nagyon szeretek énekelni, szeretnék másokat is megszólítani, és nem csak szórakoztatni.” A Honvéd Együttes táncosa volt, majd a Magyar Állami Népi Együttes, illetve a Nikola Parov Quartet énekese lett. Városi és falusi zenéről, az esztétika és az előadó-művészet kapcsolatáról s a népzene szerepéről beszélgettünk vele.

Az új szerzemény most a Magyar Nemzeti Galériában – Ez valahogy úgy van, mint a sportvilágban. Jelentős anyagi ráfordítás, beruházás, nagy energiabedobás a közreműködők részéről… Drukkolunk nemzeti színeinkben induló versenyzőinknek, csapatainknak. A siker, a dicsőség közös, mindannyiunkat érint, örömmel és büszkeséggel tölt el. Még akkor is, ha az adott terület nem áll érdeklődésünk homlokterében. Elraktározzuk, felidézzük, tudunk róla. Mert az eredmény örökre a miénk is. Olimpiai éremtáblázatunk világviszonylatban imponáló. Egy szétcincált, körberágott ország nagy gyűjteménye. Öntudat-erősítő. Akárcsak a Szépművészeti Múzeum világhíres kollekciója. Az épület ugyan 2018-ig zárva, de az ott őrzött remekművekből válogatott tárlat nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. E „best of” kiállításon bemutatják az új szerzeményt is: Tiziano Madonnáját.

Csontváry gyűjteményes kiállítása a budai Várban – „Csontváry megállt a Japán kávéház ajtajában, a művészasztal felé fordulva mereven kinyújtotta karját az őt vidáman üdvözlő művészek felé, s néhány egészen rövid mondatot hallatott. Mint valami isteni kinyilatkoztatást. Reggel az újságban olvasta, hogy I. Ferenc József, a császár és király, akit ő mindenekfölött tisztelt, megbetegedett. Most bejelentette: – Elküldtem a sürgönyt: »Királyt kitenni a napra, Csontváry«” – emlékezik Herman Lipót Művészasztal című könyvében. A távirat szövege egy rendkívüli ember üzenete volt a császárnak, amely tömören és lényegre törően jellemezte a festő művészi hitvallását, képeinek legfontosabb témakörét.

Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakók számára című műve először 1935-ben jelent meg Löbl Dávid és fia gondozásában. A több kiadást is megért vékonyka kötetet idén a Magvető jóvoltából foghatjuk kezünkbe. A magával ragadó, lendületes íráshoz a szöveg gondozója, Dávid Anna a Fortepan fotóarchívumból válogatott képeket. E szerkesztői döntés remek ötletnek bizonyult. A hangulatos, kissé bohém fotók és a találó, humoros leírások igazán rímelnek egymásra.

„A kisfiam többször rácsodálkozott arra, hogy én minden előadás és fontosabb próba előtt imádkozom. Úgy érzem, hogy a kapott tehetségem odaajándékozásával nemcsak az embereknek, magamnak, hanem a Jóistennek is tartozom” – vallja Schöck Atala, a Magyar Állami Operaház alt szólistája. Első diplomája szerint tanár. Magánénekesként többek között Cherubino és Sextus nadrágszerepei után érett női karaktereket is formál természetességgel, érzékenységgel, gondolatokkal – és egy jó adag hittel átszőve. Ezekről beszélgettünk.

Bár Karel Čapek már 1921-ben megalkotta a robot szót, Isaac Asimov pedig a negyvenes évek elején kidolgozta a robotika első törvényét, a humanoid gépek létrehozására irányuló kutatás még a XXI. században is gyerekcipőben jár. Ez persze nem akadályozza meg a sci-fi-rendezőket abban, hogy filmjeikben ne foglalkozzanak minduntalan az emberszabású robotokkal. Az utóbbi hónapokban a műfaj kedvelői három olyan filmmel is találkozhattak a mozikban, melyekben robotok kaptak főszerepet. Pontosabban a mesterséges intelligencia, hiszen mindhárom alkotás története azt feszegeti, hogy megjelenhet-e egy gépben valami olyasmi, ami az emberi tudatra hasonlít.