Tizianók itthon
Marcantonio Trevisan velencei dózse portréja (1554)

 

Tiziano Vecellio a Szépművészeti régi képtárában Marcantonio Trevisan dózséról készített portréjával képviseltette magát. Később megjelent a velencei mester egy másik – az akkori tulajdonos által tartós letétben kihelyezett – alkotása is: a
Madonna gyermekével és Szent Pállal. A festmény 2005-ben bukkant fel, majd kelt el a Nagyházi Galéria aukcióján, száznegyvenmillió forintért. Korábban egy pécsi család lakásának falán függött; ismeretlen olasz mester műveként tartották számon.
A Szépművészeti Múzeum történésze, Tátrai Vilmos gyanította, hogy a kép Tizianóé lehet; a vizsgálatok során sejtése beigazolódott. Leltári leírása alapján a festmény a XVII–XVIII. században a modenai hercegi gyűjteményhez tartozott. A XIX. század elején a bécsi Kaunitz-palotában látták, 1932-ben pedig a Magyar Királyi Posta-takarékpénztár aukcióján szerepelt… Tíz évvel ezelőtti „újrafelfedezésnek” hamar híre ment. A gondosan restaurált festményt Velencében, Párizsban, Tokióban is kiállították. (Hasonló meglepetést keltett Giorgio Vasari Szegeden feltűnt Angyali üdvözlete.)
A Madonna a gyermekkel Tiziano kedvelt témája volt; a „kísérők”, az adorálók különböző szentek. Itt egy római öltözetű, katonaruhás férfi, az attribútumok, a kard(markolat) és a nyitott könyv tanúsága szerint a damaszkuszi úton megtérő Saul, vagyis Szent Pál térdel a Szűzanya lábánál. A művészettörténészek úgy vélik, Tiziano valós személyekről mintázta alakjait: Máriát és a gyermek Jézust a családtagjairól, Pált pedig a festmény megrendelőjéről, Federico Gonzaga mantovai hercegről.
A Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programja keretében négy és fél milliárd forintért vásárolta meg a festményt. Kétségtelen, hogy az elmúlt bő fél évszázad során itthon felbukkant, magángyűjteményből származó műkincsek közül ez a legjelentősebb fogás.
Jellegzetes, érett Tiziano-kép. Harsogó, élettel teli. Hol van még késői munkáinak megindító, mélabús, tompa barnasága…? Az 1530-as években készült, sűrű szövésű, vékony vászonra, drága festékanyagok felhasználásával. Az alsó rétegek tanulmányozásával kimutatták, hogy a mester megszakításokkal, hosszan elbíbelődött vele, javította, itt-ott átfestette. Élénk színek, békés arcok, derűs áhítat, figyelem, nyugalom… – spiritualitás a matéria pompájával és igényességével.
Tiziano Madonnája immár végérvényesen „közkincs” lett; kultúrtörténetünk és országmarketingünk-imázsunk része. E „hosszú távú befektetéssel” újabb megkérdőjelezhetetlen érték került fel képzeletbeli dicsőségtáblánkra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.