Tűnődés a hétről: Amiről nem beszélünk

A mai magyar közélet egyik leggyakrabban hallható, olvasható kifejezése az antiszemitizmus. Ha bárki kellő távolságból szemléli a magyar valóságot, azt hiheti, hogy fasiszták és antiszemiták veszélyeztetik a társadalmi békességet, tüntetők és ellentüntetők csapnak össze, harcuktól hangos a sajtó, a rádió, a televízió, néha személyesen megjelennek a politikusok, hatalmas fotójuk látható a baloldali sajtótermékek címlapján: lám, szembeszálltak a fasiszta veszedelemmel.

Álmodik a múlt: Kis, kerek templom

Bényről az 1700-as évek első felében ezt írta Bél Mátyás: „Bény név alatt két falut is ismerünk: Nagy- és Kis-Bényt. Az utóbbit ugyanis mindössze hat kis család, vagyis a falucskájuk templomához tartozó telepesek lakják. Valamikor ugyanis a premontreiek rendjének kolostora volt itt, melyhez három templom tartozott, egyik az Oltáriszentség temploma, magas és nagyszerű épület, melynek a szentélye a Szent Kereszt formáját másolja, a hajóhoz pedig hátulról merőlegesen egy másik templomot építettek, mely a nagyobbik templom mellett annak előtereként szolgált, nyilván a keresztségre jelöltek számára, akiket ebben a korban a régi szokásoknak megfelelően a templomon kívül oktattak a papok, míg csak a keresztény közösségbe nem fogadták őket.

Kutyafülű

Tőlünk kétszáz kilométerre laknak, barátaink. Család: két felnőtt és két kisgyermek. Csendes, világtól elzárt és aszfaltozott úttól megkímélt falvacskában élnek. Házuk körül virágágyások, kertjükben gyümölcsfák, a gyerekeknek homokozó és hinta, s a hosszú, domboldali telek meredeken nyúlik fölfelé, egészen az erdő széléig. Éjszakánként látogatóik akadnak.

Jó szavú gyerekek

Balassa Bálinttól vettem a cím jelzős formáját. Rájuk, a gyerekekre utal zsoltáros környezetben, a természet dicséretében. Madarak „zöngése”, virágok gyönyörűsége közt hogy ne lenne valamiféle titkos kapcsolat, s benne a gyermeki vagy ifjúi szó – ha tiszta, hogy ne kapna helyet.

A Dunánál…

Avagy „rendezni végre közös dolgainkat” – Hazánk egyik legszebb Duna-parti sétánya a nagymarosi. Fasor, padok, szobrok, szemben pedig a zöldellő visegrádi várhegy a Salamon-toronnyal. Hozzájárulnak ehhez a kisváros emlékhelyei és szobrai, köztük a sétány végén a zajló jég ellen egykor védelmet adó töltésen álló Nepomuki Szent János-szobor, vagy a szépen megújult, díszburkolatú főtéren, illetve a templom mellett a rendszerváltozás után felállított alkotások: Szent Márton, Szent István és Gizella szobra.

Biblia éve – a Parlamentben

Minden képviselő kérhetett Bibliát – Az Országgyűlés elnöke, Szili Katalin, valamint Balog Zoltán, az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi Bizottság elnöke a tavaszi ülésszak utolsó napjára meghívták Erdő Péter bíborost, Bölcskei Gusztáv református és Ittzés János evangélikus püspököt, hogy a képviselők előtt beszámoljanak a Biblia éve kapcsán zajló eseményekről. A meghívást elfogadva az egyházi vezetők felajánlották, hogy azoknak a képviselőknek, akik kérnek – katolikus, illetve protestáns – bibliát adnak ajándékba.

Álmodik a múlt: Megújulva, fölszentelve

A Hármashatár-hegy északnyugati oldalán a budai térség legmagasabb települése a középkorban Gercse nemesi falu volt. Román kori temploma, amelyet harminc éve fényképeztem, pusztulásnak indult rom volt. Ma nem az: felszentelt, középkori templom Pesthidegkút határában. Amikor jöttem vissza a fényképezésről, felrémlett egy réges-régi vasárnap délután, amikor eljött hozzám Nagy Emese és Zolnay László, hogy megnézzék a román kori emlékekről készült képeimet. ők beszéltek erről a templomról, illetve romról.

Tűnődés a hétről: Másik térfogatban

Átrobogtunk a völgyhídon, és újra rácsodálkoztam a Balatonra. Kék volt a vize és hívogató. Poggyászomban Jókai Anna elbeszéléseinek társaságában békésen megfért a „ballib” prózaíró új regénye. (Miért olvasod? Liberális! – A jó regény függetlenedik a politikától!) Már csak egy hosszabb rész, aztán közeledünk otthonunkhoz. Reggel nem volt időm újságot olvasni, a papírboltnál megállunk.