Álmodik a múlt: Megújulva, fölszentelve

Azért is tehették meg, mert az ottani feltáró ásatást Nagy Emese vezette. Az ő összefoglalójából tudom, hogy a Gercs (Guerche, Guerchey, Gurche, Gerche, Gerse, Kercsi) falut említő első adat 1212-ből, illetve egy 1212-es oklevél későbbi átírásából maradt ránk. Ekkor az óbudai káptalan határának bejárásával kapcsolatban említik mint a káptalani területet határoló községet. „Az 1212- es okleveles említés és a templom patkó alakú, tehát jellegzetesen XIII. századi alaprajza hitelesíti egymást. A középkori falu létezését igazolják az okleveles adatok, a középkori cseréptöredékek s az előkerült két Zsigmond-pénz. Magáról a templomról oklevelekben nem olvashatunk. Középkori átépítésére adataink és tárgyi bizonyítékaink nincsenek.” A falu végleges pusztulásának idejéről a történeti adatok tájékoztatnak. Ezekből megtudjuk, hogy a töröktől való visszafoglalás után Gercse falu csak nevében él tovább a Nagy Görcse hegy elnevezésben. Óbuda környékének virágzó falvai akkor pusztultak el, amikor 1595-ben Esztergom felszabadult a török alól, s végvidék lett. Ekkor Esztergom kapitánya Budát is fel akarta szabadítani, és a töröktől megszállt város kiéheztetése miatt elnéptelenítette a környező falvakat. A templom lerombolódott részleteinek építési anyagát, ahogy másutt is, nagyrészt elhordták a környező házak építéséhez. Bujdosó Győző nem is olyan régen ezt írta a gercsei templomromról: „A rom a mi éghajlati viszonyainkon nehezen megőrizhető. Sokkal tartósabb megoldás lenne a templom falainak visszaépítése, és a tömeget is rekonstruáló lefedés. Ez megvalósítható volna, hiszen az épületből viszonylag kevés falazat hiányzik. Néhány száz méterre ma is működik egy kőbánya, a falazóanyag tehát könnyen előteremthető lenne. A belső is egyszerűen, kevés anyaggal, a természeti környezethez illő, rusztikus kivitelben készülhetne: téglapadlóval, a középkorban is gyakori nyitott fedélszékekkel, nyers fa alkalmazásával.” Amit kívánt, amit szeretett volna Bujdosó Győző, az meg is valósult. Zelnik József, akinek jelentős szerepe volt a templom újjáépítésében, ezt mondta az újrafölszenteléskor: „Nekünk most itt, Krisztus után 1997. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, három évvel a nagy millecentenárium előtt megadatott, hogy egy újjáépült templomot fölszenteljünk. Ebben a fölemelő pillanatban illő, hogy néma főhajtással gondoljunk őseinkre, a templomépítő magyarokra. Azokra, akik ezt a templomot is eredetileg építették, és azokra mind, akik a Kárpát-medence szent helyére építették Magyarországot.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..