Melocco János visszatérő emléke – Eltűnt egy ember. A családjából, a munkahelyéről, barátai és ismerősei köréből. Nem saját elhatározása alapján: a Záhonyból Budapest felé tartó vonaton tartóztatták le, 1950. szeptember 10-én. Katolikus volt és újságíró. 1951 márciusában, nagypéntek napján hallottak felőle újra szerettei. Ekkor tudták meg, hogy egy hónappal korábban kivégezték. Sírjának pontos helye mindmáig ismeretlen.
Hazudik, aki azt állítja, hogy nem érdekli a boldogság. Becsap másokat, de ez még nem minden, e rosszat még tudja tetézni: azzal, ha kijelentésével már önmagát is igyekszik félrevezetni.
Népszavazás – 2004. december 5. – „Olyasmi történt 2004. december 5-én, ami még soha nem fordult elő a magyar történelemben” – írta Egy népszavazás hordaléka című könyvében Fasang Árpád. Az anyaország szavazati joggal rendelkező polgárainak több mint fele – a távolmaradást választva – nem foglalt állást a külhoni magyarok kettős állampolgársága ügyében, egymillió-négyszázezer ember pedig elutasította azt szavazatával.
Művészek vallomásai a pápa üzenete nyomán – Az alkotás: út a végtelen felé. Talán így lehetne összefoglalni annak a beszédnek a lényegét, amelyet XVI. Benedek pápa mondott kétszázhatvan művész előtt a Sixtus-kápolnában, november 21-én. A Szentatya a találkozón kifejtette: a szépségre, amely örömmel tölti el az emberek szívét, ugyanúgy szükség van, mint a vele együtt járó jóságra, s így juthatunk el az igazságra – a művészet eszközeivel kiszélesítve az emberi tudatot a végtelen felé. Az általános válsághangulatban szükség van annak tudatosítására, hogy a szépség magában hordja a reményt, s az igazi művészet mindig a látható és a láthatatlan világ küszöbén kíván átlépni. Előző számunkban részletesen hírt adtunk a találkozóról. Most jeles hazai művészeket kérdeztünk a pápa megnyilatkozásához kapcsolódva művészi hitvallásukról.
A katolikus pszichológusok és teológusok konferenciájáról – Aki nemcsak aggódik, de tesz is a jövőért, jól tudja: bármiféle fejlődés, előbbre jutás, az emberi együttélés során felmerülő problémák megoldásának lehetőségei csak az őszinte és érdemi párbeszéd talaján szökkenhetnek szárba. S amennyire alapvető ez a tétel, annyira ritkán valósul meg az egymástól sokszor egészen elhidegült és elforduló emberek, csoportok közötti dialógus. Így aztán különösen reménykeltő élmény, ha megvalósulását tapasztaljuk.
Művészek vallomásai a pápa üzenete nyomán – Az alkotás: út a végtelen felé. Talán így lehetne összefoglalni annak a beszédnek a lényegét, amelyet XVI. Benedek pápa mondott kétszázhatvan művész előtt a Sixtus-kápolnában, november 21-én. A Szentatya a találkozón kifejtette: a szépségre, amely örömmel tölti el az emberek szívét, ugyanúgy szükség van, mint a vele együtt járó jóságra, s így juthatunk el az igazságra – a művészet eszközeivel kiszélesítve az emberi tudatot a végtelen felé. Az általános válsághangulatban szükség van annak tudatosítására, hogy a szépség magában hordja a reményt, s az igazi művészet mindig a látható és a láthatatlan világ küszöbén kíván átlépni. Előző számunkban részletesen hírt adtunk a találkozóról. Most jeles hazai művészeket kérdeztünk a pápa megnyilatkozásához kapcsolódva művészi hitvallásukról.
Sorsfordító napok Lengyelországban – Közismert tény, hogy a nyolcvanas években Lengyelországban indultak el azok a közéleti folyamatok, amelyek 1989-ben végül a kelet-közép-európai diktatúrák bukásához vezettek.
Árpás Károly Gisila abbatissa című regénye az Agapé Kiadó gondozásában látott napvilágot 2009 őszén. Mint a kötet borítószövegéből kiderül, a vaskos regény folytatása a szerző ugyanezen kiadó jóvoltából a polcokra került, 1994-es Hajtóvadászat és A kereszt jelével (1996) című műveinek, tehát jelen művel trilógiává bővül Árpásnak a XI. századi magyar történelem egyes mozzanatait feldolgozó történetfolyama.