Jelen regény, szemben a trilógia előző darabjaival, már-már eposzi igényű, gigászi tablót fest a XI. század keresztény Európájáról. A több mint hétszáz oldalas nagyregény nem hagyományos életrajz. Nem kíséri végig Szent István feleségének életét, csak egyes fontos momentumokat villant föl belőle, s kizárólag utolsó heteinek történetét beszéli el aprólékosan. A cselekmény 1059. február 15-e és november 3-a között zajlik, bár az idővonal mindkét irányban nyitott: folyamatosan jutnak az olvasó tudomására a múlt eseményei, míg az epilógus révén a jelenben találja magát. Tíz helyszín tárul elénk a könyv lapjain. A cselekmény nagyobbrészt Passauban játszódik, de Kijevben, Abádon, Exeterben, Aachenben, Rómában, Konstantinápolyban, Esztergomban, a Tisza-Maros szögében, illetve „valahol Magyarországon” is bonyolódik a cselekmény. Az epilógus pedig a jelenbe vezet. A legfontosabb színtér Passau városa, ahol Bajor Gizella a Szent Kereszt és Pantaleonról elnevezett bencés kolostor apátnője, a bajor rendtartomány fejedelemasszonya. Több követség keresi föl az özvegy királynét szolgálatának helyén: a pápa, a gyermekkorú német-római császár helyett kormányzó régenstanács küldöttsége és egy különös magyarországi csoport. Mindenki kér tőle valamit, ám csak lassan tárulnak föl a háttérben munkáló szövevényes politikai játszmák. Gizellának, a gyötrődő, betegeskedő idős asszonynak egész életével és életművével kell szembesülnie, sőt, különös módon még saját megítélésével is, annak mind pozitív, mind negatív momentumaival. Bár a szöveggondozás sok kívánnivalót hagy maga után, s talán egy alaposabb szerkesztés is hasznos lett volna, hogy a regényszerkezet aránytalanságai arányosodjanak, mindent egybevetve Árpás Károly regénye értékes mű: nemcsak a korfestés, hanem a lélekábrázolás révén is.
(Árpás Károly: Gisila abbatissa – Agapé Könyvkiadó, 2009)
