Püspökeink, lelkipásztoraink és a katolikus média pedig nagyon világosan emlékeztettek felelősségünkre. A püspöki konferencia 2004. november 16-án kelt nyilatkozata többek között hangsúlyozta: „Most lehetőségünk nyílik arra, hogy kifejezzük összetartozásunkat azokkal, akiket a történelem erőszakosan elszakított tőlünk. Lelkiismereti kötelességünk, hogy szavazatunkkal támogassuk azt a szándékot, amely az egymáshoz tartozást hivatalosan is kifejezésre akarja juttatni a kettős állampolgárság megadásával.” A fájdalmas csalódást keltő eredményt főpásztoraink 2005. január 14-ei nyilatkozatukban így értékelték: „Mi, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai csalódottsággal vettük a hírt a népszavazás eredménytelenségéről. Ami csalódottságunknál csak a határon túl élő magyar testvéreink fájdalma nagyobb, akik úgy érzik, hogy az anyaországban élők nagyobbik részének érdektelen az ő sorsuk.” Veres András püspök Gyergyószentmiklóson tapasztalta, hogy a templom padjára borulva sírtak magyar testvéreink. Az idei csíksomlyói búcsúban Bábel Balázs kalocsai érsek nemzetünk sorsközösségét ismételten világosan kifejezte: „Mi is odafordulunk Szűz Máriához, mert a világ és benne a mi magyar népünk is nagy válságban van. Azért hozom elő magyarországi életünk gondjait és bajait, mert az ottani élet kivetül a világ összes magyarjára, és ha jól meggondoljuk, mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk.” Korábban, 2005-ben Hajdó István gyergyói főesperes – ugyancsak a csíksomlyói búcsúra összesereglett hívek előtt így fejezte ki milliók csalódottságát: „Fáj, Szűzanyánk, hogy ez a nemzet nem tudja, mikor kell igent, és mikor kell nemet mondani.” Reméljük, mára már magyar testvéreink talán jobban értik, mi is történt és miért történt. Egyházi közreműködéssel folyik a léleképítés, a keresztény magyar kultúra és nemzet felemelkedése. Amikor az öt évvel ezelőtti szomorú napra emlékezünk, elsősorban azért tesszük, hogy előre tekintsünk. Ahogyan főpásztoraink tették mindjárt december ötödikét követően: „Változatlanul szükségesnek tartjuk, hogy más nemzetekhez hasonlóan azok a magyar testvéreink is megkapják a magyar állampolgárságot, akik valamilyen oknál fogva Magyarország határain kívül élnek. Ezért azt kérjük a parlamenttől: teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy határon túli testvéreink is megkaphassák a magyar állampolgárságot.”
