Könyvespolcra
Bármilyen alaposan tanulmányozzuk is ezt a képekben gazdag könyvet, nem derül ki belőle, mikori kiadás. Jól harmonizál ezzel az, hogy minden képéből időtlenség árad. Noha a középkortól a közelmúltig rengeteg apró adatot ismerünk meg belőle a magyar történelem évszázadaiból, a fő üzenet mégiscsak az időtlenségé, amelyet a rommá vált egykori kolostorok éppúgy hordoznak, mint a ma is működők.
Isten szolgája Bálint Sándor
Negyedszázad a 89. zsoltár sorai szerint hosszú idő: „mindössze hetven év egész életkorunk, nyolcvan pedig, ha jól megyen sorunk”. Az 1980. május 10-én az örökkévalóságba költözött atyai barátommal végső találkozásom május 20-án történt a szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-templomban, ahová korán megérkezvén megelőztem őt. Torokszorongató érzés volt látnom a katafalkra helyezett koporsóban az élet kutatójának holttestét. Mivel a szemfödőt, hogy az út során össze ne gyűrődjön, utólag, külön kellett ráteríteni, felnyitották koporsóját, s én voltam, aki legutoljára láthattam a gótikus ablakon sugárzó reggeli napfény megvilágításában, amint szinte vigyázban feküdt, békésen kisimult arccal, lehunyt szemmel, de a mellén ott pihent „szentölt gyertya” önkéntelenül is úgy tűnt, hogy a bibliai gyermek Sámuel tiszta készségével, az evangéliumi hűséges szolga éberségével nyugszik ott. Akkor éreztem át igazán Zalaegerszegen kelt levelének e mondatát: „… milyen jó is volna, ha velem lennél, sok mindent elleshetnél tőlem azokra az időkre, amikor én már odaát leszek. Gondolhatod, hogy nemcsak hagyományt gyűjtök, hanem kinyitom a szemet mindenre.”
A második világháború végén, 1945-ben hazájából elmenekült több ezer magyar között idős édesapjával együtt ott volt az Egri egyházmegyéből való Kardos Illés atya is, aki Spanyolországban, Malagában talált otthonra. Kardos Illés atya az ’50-es évek elején elzarándokolt Fatimába, s erről az élményéről a következőket nyilatkozta: „Mikor Fatimában jártam, és láttam azt a szánalmas, primitív, a kegyhelyhez méltatlan kálváriát, felvillant bennem a gondolat: mi, magyarok építünk egy nagyon szépet, impozánsat, mely méltó lesz a szent helyhez.” El is kezdte ennek megszervezését.
Tán mire leírom a címet, már mind felébredtek – a fák melyeknek költészetük van. Pattanó rügyek, s már zöldülő ágak is tapsolnak, keltike, leánykökörcsin virágok, s ha valahonnan madárhang zárja kadenciájával a napot – cifrázva-remegve –, valamiféle félelem mozdul a ritkított bokrok közt. Közel az este.
A múltkor még hócsipkével játszódott a szél, a hirtelen-váltásra nem csoda a bizonytalanság. Ez is inkább meglepetés annyi türelem után, mely reggelente várta a fordulást. Zsenge füvön bárányka keresgél, fehér bárány. Lefekszik, jobb lábát fölemeli. Mozaikkép mozdul Ravennából vagy Rómából, a fekvő bárány, zászlóval. A Feltámadott, a jobb kezét fölemelő ama vacsorán, s az Emmauszban is kenyérre áldást osztó. Bensőséges szimbólum, nálunk sem hiányzik néhány megmaradt román stílű templom bejáratáról.
Értetlenül állok a közelmúlt hírei előtt: kopt keresztények lefejezése, kenyai keresztény diákok kivégzése, afrikai és közel-keleti keresztények megölése, elüldözése. Miért elevenednek meg előttem újra az ókori keresztényüldözések képei? A római arénákban kivégzett, hitük miatt meghalt vértanúk utódait, kortársainkat látjuk a híradóban. Ferenc pápa úgy fogalmazott egy reggeli homíliájában: nem abból áll a keresztény élet, hogy most már békében vagyunk az örökkévalóságig, hanem kimegyünk a világba, és hirdetjük Krisztus békéjét.
A jezsuiták gyorsgyűjtésének eredménye – Majnek Antal püspök az adományok elosztásáról
Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök kezdeményezésére február 27-én – a ferencesek és több felekezeti segélyszervezet után – az elsők között hirdettünk országos gyorsgyűjtést a magyar lakosság körében az ukrajnai válságban kilátástalan helyzetbe került emberek megsegítésére. A következőkben beszámolunk a gyűjtés eredményéről, és közreadjuk a Majnek Antal püspökkel ez alkalomból készült interjúnkat is.
A Jézus Társasága Alapítvány nevében megszólítottuk a jezsuiták széles baráti körét, és nyilvános sajtómegjelenésekkel minden jó szándékú embert. Ebben segítségünkre volt az Új Ember hetilap, illetve a Magyar Kurír is. Közösségi médiafelületeinket is a jó ügy szolgálatába állítottuk. Az eredmény számunkra is megrázóan örömteli volt.
A jezsuiták gyorsgyűjtésének eredménye
Majnek Antal püspök a kárpátaljai helyzetről
– Először is szeretném hálásan megköszönni az adakozóknak az áldozatos segítséget. Személyesen engem, de mindenki mást is nagyon megérintett, hogy ennyire megmozdult az anyaország a Kárpátalján nehéz helyzetbe került emberek megsegítésére. Ez azt jelenti, hogy igenis létezik még szolidaritás, sokan vannak, akik ki tudnak lépni a saját problémakörükből, és meglátják a másik embert.
Szeretném külön kiemelni, hogy a legelső segítség éppen a jezsuitáktól érkezett. Kétszer ad, aki gyorsan ad. Azonnal el is tudtuk kezdeni a támogatást, húsvét előtt szinte minden rászoruló kapott valamilyen segítséget, elsősorban élelmiszercsomagot. A lehetőségeinkhez mérten már ősszel elkezdtük a rászorulók támogatását, a fűtéstámogatási program keretében több száz római és görögkatolikus család kapott segítséget.
Keresztény dilemmák a kenyai mészárlásokkal kapcsolatban
Március elején elhunyt Adnan Garar, az al-Shabaab szomáliai szélsőséges iszlamista szervezet egyik magas rangú parancsnoka – jelentette be az Amerikai Védelmi Minisztérium. A Szomáliában tartózkodó Garart autójában érte a pilóta nélküli repülőgép végzetes kimenetelű támadása. Halála egy hosszú évek óta tartó kölcsönös bosszúhadjárat része, és vélhetően újabb súlyos következményeket kiváltó állomása. A kenyai hadsereg 2011-ben arról állapodott meg Szomáliával, hogy két, egyenként nyolcszáz fős zászlóaljjal benyomul az országba, és – az Afrikai Unió, valamint más kormánycsapatok támadását követően – katonai támogatást nyújt az al-Shabaab szélsőséges iszlamista szervezet ellen.