Közelkép

Találkozás Bognár Tamás szuloki plébánossal

Bognár Tamás Szulok, Homokszentgyörgy és Kálmáncsa híveit pasztorálja. A fiatal plébános két éve Nagykanizsáról került azokra a dél-somogyi településekre, ahol gyakran üti meg az ember fülét német szó. Szulok nagy múltú, svábok lakta falu, homokos talajának köszönhetően kiváló dohány- és krumplitermő vidék. Bognár Tamás (Tapsi atya – ahogyan tapsonyi származására utalva sokan nevezik) különös derűvel, a hit erejével igyekszik helyt állni a mindennapok feladataiban. Legutóbb szeptember 29-ére szervezett rendhagyó Veni Sanctét, amelyre meghívta Kiss László alkotmánybírót, valamint Győrfi Pált, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs igazgatóját is.

– Úgy hírlik, a dél-somogyi falvakban igen élénk az egyházi és a közélet… Hamarosan kezdetét veszi a hit éve, milyen programokkal készülnek erre?

– Nálunk lényegében minden év a hit éve. Kiváló csapattal dolgozunk, s arra törekszünk, hogy gazdag és változatos közösségi programjainkkal minél több embert szólítsunk meg.

Világ-nézet katolikus szemmel

Néhány héttel ezelőtt ugyanezen a hasábon arról írtam, hogy az utcán fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amelynek során egy férfi azt mondta: „Ebben az országban nagyon sok pénz van, csak ellenőrizetlen helyeken.” Nos, az egyik internetes liberális fórumon lett is ebből nagy felzúdulás, a csaknem száz hozzászóló mindenféle bérencnek és árulónak kinevezett – talán azért, mert érintve érzik magukat… Legalábbis akadnak honfitársaink, akik a szolgáltatásaikról nem adnak blokkot, sem számlát, az adócsalást pedig ügyeskedésnek becézik…

Világ-nézet katolikus szemmel

A hazai sajtó – úgy tűnik – nem figyelt fel egy fontos hírre: a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, Gianfranco Ravasi bíboros, amikor szeptember 22-én magánkihallgatáson fogadta Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, aki beszámolt az erdélyi egyházi iskolákat ismét fenyegető államosításról, „aggodalmát fejezte ki, hogy Romániában ilyesmi megtörténhet”.

Két esztendeje, október 4-én Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt elárasztotta a vörösiszap. Éppen Szent Ferenc napján, aki a természeti környezetünkhöz való helyes viszonyra figyelmeztet, s ebben a tényben fölkiáltó jelet láthatunk – költői szóval: jelképek erdején át visz az ember útja.

A hét kérdése

Beszélgetés Győrfi Pállal, az Országos Mentőszolgálat szóvivőjével Istennel, törvénnyel, balesetmentesen az új tanévben címmel szeptember 29-én Veni Sancte-napot tartottak a Somogy megyei Szulokban. A gyerekek Győrfi Pál szóvivővel, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és PR-igazgatójával is találkozhattak, akit Istenről, baleset-megelőzésről, erkölcsről kérdeztünk.

– Törvények betartása, baleset-megelőzés – eddig minden stimmel. De hogyan kerül ide Isten?

– Nagyjából hétezren dolgoznak a mentőszolgálatnál. Ha körbenéznénk, azt látnánk, hogy az emberek többsége lelki indíttatásból ment mentősnek: egyesek vallásos meggyőződésből, mások pusztán segíteni akarásból. Léteznek olyan egészségügyi intézmények a világon, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az egyházhoz. Az Országos Mentőszolgálat állami intézmény, de ez nem jelenti azt, hogy hiányoznának belőle az alapvető emberi értékek. Múltunkra építkezünk: 1887-ben jött létre az első önkéntes mentőszervezet Magyarországon, s ennek az önkéntességnek a szellemisége végigkísérte százhuszonöt évünket. Ha valaki ezt pénzért csinálja, sokáig nem marad, hiszen a fizetéseink köztudottan alacsonyak. Több kell tehát ehhez.

Teremtésvédelem

Idén a teremtés hete szeptember 30-a és október 7-e közé esik. A rendezvénysorozat célja a közös ünneplés és a közös cselekvés annak érdekében, hogy az egyházi közösségek aktívan vegyék ki részüket a teremtett világ fenntartható fejlődésének elősegítéséből. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) teremtésvédelmi munkacsoportja az idei teremtés hete ünnep témájául a Jézus és a teremtett világ („…úgy szerette Isten a világot…” – Jn 3,16) mottót választotta. Ezen a héten Jézus és a világ viszonya került a figyelem középpontjába.

Örömhirdetés – ma

Előző írásunkban néhány elméleti megfontolást tettünk annak kapcsán, milyennek kell lennie a valóban katolikus sajtónak. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy mit jelent mindez korunkra és helyzetünkre vonatkoztatva. Szemügyre kell vennünk, milyen is a világ, amelyben élünk, s kik is azok, akikhez el szeretnénk jutni. Nem kielégítő az a szemlélet, miszerint a katolikus sajtó a katolikusokat erősíti, biztatja, támogatja. Ez a hozzáállás érthető volt az elnyomás idején, egy olyan szellemi-politikai közegben, amikor kívülről zárták rá a kereszténységre az ideológiai gettó ajtaját. Ha ma is ugyanilyen alapállásból szerkesztenénk lapjainkat, készítenénk rádió- és televízió-műsorainkat, az azt jelentené, hogy belülről húzzuk magunkra az elkülönülés kapuját, s biztos, ami biztos, még jól be is reteszeljük.

A vértanúk emlékére

Gyásznap, emléknap október hatodika. Ünnepnek nem nevezzük, mégis az. A hősiesség és a hűség ünnepe. Gyerekkorunkban, amikor a tanító nénik és bácsik még kézen fogva kísértek bennünket az iskola dísztermébe, hogy megemlékezzünk a tizenhárom tábornokról, talán még közelebb éreztük magunkhoz ezt a napot. Felnőttként, hiszen nem jelent munkaszünetet, az is megesik: megfeledkezünk róla. A sörrel való koccintás „tilalma” is lejárt, és amióta szabad beszélni 1956 októberének végéről, talán kevesebb szó esik 1849 októberének elejéről.