Közelkép

Könyvespolcra

A hit évében szinte magától értetődik egy olyan könyv megjelentetése, amely a hit mellett szóló észérveket sorakoztatja fel. André Léonard brüsszeli érsek Miért hiszünk? című kötetét – melyet az apologetika, azaz a hitvédelem műfajába sorolhatunk –, azzal a szándékkal írta, hogy bemutassa az emberi értelem számára: a hit ésszerű.

A könyv első részében magára a hit aktusára összpontosít a szerző. Lehetséges-e, hogy ugyanarról a dologról egyszerre állítsuk: tudjuk is, és hisszük is? Nem arról van szó, hogy ahol az ész érvei csődöt mondanak, ott kezdődik a hit? A teológus válasza erre az, hogy beszélhetünk értelem feletti, de értelmes hitről is. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a katolikus hit – melyet a barátok között meglévő bizalomhoz hasonlít – könnyen a racionalizmus és a fideizmus prédájává válhat. Az előbbi csak azt fogadja el, amit az ész fényénél igazolni tud, az utóbbi pedig eleve kizárja, hogy a hit dolgaiból bármit is bizonyítani lehetne.

Kilencven esztendő virág és ünnep annak, aki minden pillanatban az életet választja. Magyar Kornélné – Emmyke lapunk egyik legrégebbi munkatársa ezt érezheti gazdag tartalmú jubileumán. Meghívása az életre az anyának, a nagymamának, a munkájában is erős aszszonynak szól – kezdettől. Az Új Ember kiadói szolgálatában évtizedekig példásan tanúsította hűségét. Tudta, hogy amit az írott szó terjesztésében képvisel, a lélek benső csarnokában, az az otthont őriző tűzhelynél, a gyermekek nevelésében is ugyanazt jelenti: nem vagyunk olyan messze Istentől, hogy létünk partjai szüntelenül ne az Ő hangját visszhangoznák.

A gyöngyvirág az egyik kedvenc virágom. A májusi vadvirág. Szerénysége, eleganciája fogva tart. A forrt leplű, harang alakú, bókoló virágok gyöngyfürtben nyílnak. Gyöngyvirágos tölgyesek, kik őrzitek e tenger-fehérséget, mit mondanátok, ha éreznétek a simogató illatot?

Ekként járogatok zsenge-zöld fák között, és egy ideig magam sem tudom, miért, május Királynője jut eszembe, amikor rózsaligetek mondanak róla égi történetet. Nos, egy XVIII. századi népének miatt, amely a folklórban is ismert. Egyik sora Máriát ekként szólongatja: „Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága – vigyázz reánk.” Lehet, hogy nem evangéliumi „esztétika”, de a legkedvesebb érzésből fakad, és az „evangéliumi vonás” valamiként jelen van benne, a „jézusi vezetésével”.

Könyvespolcra

Gégény István új könyveiről

A budapesti Római Katolikus Egyetemi Lelkészség korábbi tagja, az imperfectum együttes egyik alapítója két új kötettel jelentkezik. A Vízenjárás a sivatagban című gyűjtemény negyven írást tartalmaz a szerző elmúlt tíz évben született publicisztikái közül. A főként az Új Ember hetilap hasábjain, konkrét eseményekhez kapcsolódó cikkekben arra keresi a választ, hogy hogyan valósítható meg napjainkban Krisztus követése. A válogatás által sajátos kép rajzolódik ki arról, miként fest a harmadik évezred kezdetén az egyház „belülnézetből”.

Későn érkezett. Nagyon vártuk, lélegzet-visszafojtva. Azután egyik napról a másikra teljes pompájában itt termett. A rügyek kipattantak, a virágok kibontották szirmaikat, és mi, emberek előmerészkedtünk a négy fal közül. Mit előmerészkedtünk, valósággal rohantunk az első napsugarakat látva. Ez különösen a városokban volt feltűnő, ahol az utcák és a terek hirtelen megteltek színnel, virágillattal, madárcsicsergéssel és kisgyermekes családokkal, magoló diákokkal, mobiltelefonáló üzletemberekkel.

Romániában évtizedek óta húzódik a kommunista diktatúra által elkobzott egyházi ingatlanok visszaadása (restitúció). Az állam által elvett nyolcezer egyházi ingatlan közül több mint kétezer a történelmi magyar felekezetek tulajdona volt. Az amerikai képviselőház sürgető határozata és az Emberi Jogok Európai Bíróságán indított perek hatására április 17-én a román parlament végül elfogadta a restitúciós törvényt. A bürokratikus akadályok és a hosszú határidők miatt azonban, úgy tűnik, a katolikus egyháznak is elhúzódó folyamattal kell számolnia. Böcskei László nagyváradi megyés püspököt az ügy részleteiről kérdeztük.

– Hány ingatlant kapott vissza a katolikus egyház, és mennyire tart még igényt?

– A kérdésre lehet ugyan számokban válaszolni, ez azonban nem meríti ki a probléma lényegét. Ezért szoktam kiemelni inkább azt, hogy az eddigi restitúciós törvény és az ezt megelőző határozatok és sürgősségi kormányrendeletek alapján – a kommunista rendszer bukása után majd negyed századdal – sem sikerült még megoldani Romániában ezt a nehéz ügyet. Az igénylők sokszor hangoztatták, hogy hiányzik a politikai akarat. Ez így is van, hiszen többször volt alkalmunk megtapasztalni, hogy az érvényben lévő törvények alkalmazását is számtalan módszerrel és kifogással próbálták egyesek megakadályozni.

Világ-nézet katolikus szemmel

Felejthetetlen élményem volt 1957 tavaszán a Madách Színházban Németh László Széchenyi-drámájának előadása. Néhány hét után be is tiltotta a hatalom. Noha a mű már 1946-ban megjelent nyomtatásban, mégis úgy hatott, mintha a szerző a friss történelmi események hatására írta volna. Az egymást követő nyílt színi tapsok közül az egyik akkor csattant fel, amikor Széchenyi döblingi társaságából távozott a besúgó Babarczy ezredes, és a beállt csendet Lonovics érsek törte meg: „Én nem is Világos miatt féltem a magyarság sorsát, hanem hogy ennyi a Babarczy.”

Egyezségre jutottak a felek a múlt keddi tárgyaláson, a Nyíregyházi Törvényszék hat hónapig szünetelteti a helyi görögkatolikus iskola bezárását kezdeményező Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány, illetve a fenntartó Hajdúdorogi egyházmegye és az önkormányzat közötti polgári peres eljárást.
A tárgyaláson – amelyen Balog Zoltán emberierőforrásminisztert is meghallgatták tanúként – kiderült: ha egyik fél sem kéri a per folytatását, akkor október 23-án végleg befejeződhet az eljárás.