Közelkép

A Parlamentben november 25-én, huszonkét önkormányzat részvételével megalakult a Magyar Zarándokút Önkormányzati Társulás. Az Esztergomtól Máriagyűdig vezető, jövő év tavaszára kiépülő zarándokút vonalába eső települések együttműködése az ország legnagyobb önkormányzati társulása. Az egyesületi kezdeményezésben szerveződő zarándokút célja az, hogy a spanyolországi El Caminóhoz hasonlóan minél több embert a hazánk szakrális területein, az ország gerincén át vezető, négyszázhúsz kilométeres útra hívjanak, amelyet végigjárva lélekben megújulva térhetnek vissza megszokott környezetükbe.

Esterházy gróf új emlékhelye Budapesten

Esterházy János (1901–1957) felvidéki magyar politikus civil kezdeményezésű, közadakozásból megvalósult egész alakos bronzszobrát leplezték le múlt héten Budapest XII. kerületében, a Gesztenyés- kertben. A második világháború idején a szlovák parlamentben Esterházy gróf volt az egyetlen magyar képviselő, aki 1942. május 15- én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A háború után halálra ítélték a fasizmussal való együttműködésért, végül kegyelmet kapott; a börtönben halt meg.

Az új evangelizáció útjai

A misszió során nemcsak hirdetni kell Isten országát, hanem meg is kell jeleníteni. Minden olyan találkozás, ahol érdek nélküli tiszta szeretettel, örömteli érdeklődéssel fordulunk egymás felé, valóságossá teszi köztünk az országot, ahol Isten szeretete uralkodik. Barta György, a „Csak Egyet!” Szociális Segítő Központ munkatársa egy olyan délutánról számol be, amelyben mindezt megtapasztalták a jelenlévők.

Az öröm lassan épült fel. Már a verseny előtt jó pár nappal benne volt a levegőben, hogy „lesz valami”. A Király utcai segítőközpont zajos ebédlője délutánonként próbateremmé alakul át, ahol az idén másodszor megrendezett helyi „Ki mit tud?” résztvevői rejtettebb sarkokban, szögletekben ülve gyakorolják mutatványaikat. Az indulók: ide járó hajléktalan, segítségre szoruló emberek. Várják a nagy napot, amikor számot adhatnak értékeikről az intézmény munkatársaiból álló zsűri, illetve a többiek előtt.

Teremtésvédelem

Lehetséges-e a hittel összeegyeztethető pénzügyi befektetés? Válság idején szűkek a munkalehetőségek, megtakarításaikat élik fel az emberek. Miért érdemes most befektetésekről gondolkodni? A válság éppen arra világított rá, hogy a rossz szemlélet szerint végrehajtott befektetések óriás bankokat, sőt egész államokat temethetnek maguk alá. Ha azonban előre gondolkodunk, felelősen kialakított befektetéseinkkel visszaszoríthatjuk – ha teljesen meg nem is szüntethetjük – a mostanihoz hasonló nehézségeket. Arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a keresztény szemléletű megközelítés a pénzügyeinkben segítségünkre lehet. A következőkben egy olyan – a keresztény hittel is összeegyeztethető – befektetési formát mutatunk be, amelyet az Európai Unió támogat.

Parallax

Az emberi félelmek közül az egyik legszörnyűbb a lelepleződéstől való félelem. Nem csupán az elkövetett bűnök miatt, hanem minden miatt, ami, ha kitudódik, ha a lepel lehull róla, akkor az ember pőrén áll, teljes kiszolgáltatottságban. A lelepleződés önmagában is félelmetes, anélkül is, hogy a kitudódott vétek miatti büntetés bekövetkezne. Alighanem a védtelenség miatt. Ezért vágyik az ember arra, hogy lehessenek titkai, a nyilvánosság elől elfedett dolgai, hogy ne legyen védtelen. Az emberi személy igényli a szemérmet. Felöltözik, hogy ne lehessen azonosítható a puszta testével. Nem mond ki mindent, amit gondol, hogy fenntartsa dilemmái számára a töprengés, sőt a szemlélődés terét. Nem nevez meg tüstént, mert engedi a látvány árnyalatait érvényesülni.

Egy Afganisztánt megjárt tábori lelkész szolgálatról, emberségről

„Az Egyház mindig dicséretre méltó törődéssel és a különböző igényeknek megfelelő mértékben akart gondoskodni a katonák lelkigondozásáról. Ők ugyanis egy meghatározott társadalmi réteget alkotnak, és akár, mert önkéntes alapon állandó részét képezik a haderőnek, akár, mert a törvény értelmében meghatározott időre behívták őket, »életük sajátos feltételei miatt« konkrét és sajátos lelkigondozásra van szükségük.” E szavakkal kezdődik II. János Pál pápa Spirituali militum curae című apostoli konstitúciója a katonák lelkigondozásáról. De vajon mit jelent ez a konkrét és sajátos lelkigondozás ott, ahol valóban dörögnek a fegyverek, ahol naponta életveszélyben vannak a katonák? Erről kérdeztük Takács Tamás alezredest, kiemelt vezető tábori lelkészt, aki nemrég tért vissza az afganisztáni külszolgálatból.

 – Majdnem tíz éven keresztül volt egyházmegyés pap. Hogyan került a tábori püspökségre? Miért választotta ezt a hivatást?

– Ha időrendben nézzük, akkor tulajdonképpen előbb voltam katona, mint pap, hiszen érettségi után minket, szeminaristákat rögtön elvittek sorkatonai szolgálatra. A Lentiben töltött időszak meghatározó volt az életemben. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy hivatásszerűen is katona leszek, de ahogy előrehaladtam „korban és bölcsességben”, rájöttem, hogy személyiségemhez nagyon közel áll ez a szolgálat. Fontosnak tartom, hogy életünk során kihasználjuk az újdonságra és a változásra alkalmat nyújtó lehetőségeket. Tábori lelkészként olyanokkal tudok napi kapcsolatba kerülni, akikhez egyházmegyés papként nem juthatnék el. A katonák életkora húsz és ötven év között van, rajtuk keresztül a családjukkal is kapcsolatba lehet kerülni.

A szerzők jelentős közgazdászprofesszorok. Luigino Bruni a római Lumsa Egyetem és a loppianói Sophia Egyetem közgazdászprofesszora, a Fokoláre mozgalom tagja, a Közösségi Gazdaság (Economy of Communion) vezetője, a boldogság közgazdaságtanának neves szakértője. Stefano Zamagni a Bolognai Egyetem közgazdászprofesszora, négy másik egyetem óraadó professzora, nyolc szervezet (köztük az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa) vezetőségi tagja, négy tudományos akadémia (köztük a New York-i tudományos akadémia) tagja, tizennégy különféle díj és kitüntetés birtokosa, számos könyv és cikk szerzője.

Egyetlen önkényuralmi rendszer sem tudott fennmaradni jól kiépített elnyomó apparátus nélkül. A gépezet működtetéséhez szükség volt olyan háttérszervezetekre, melyek a hétköznapi embereket tudtuk – és beleegyezésük nélkül ellenőrizték. Magyarországon az 1956-os forradalom után a Kádár János vezérelte MSZMP szép lassan újjászervezte a politikai rendőrséget. 1962-ben az állambiztonsági feladatok ellátására létrehozták a III. Főcsoportfőnökséget az ÁVH és a Politikai Nyomozó Főosztály utódjaként. (Jól mutatja a Kádár-rendszer működését, hogy az átszervezést az augusztus 20-i ünnepségek idején hajtották végre, hogy a gyanútlan polgárok ebből semmit se sejtsenek.) Ezen belül a III/III. Csoportfőnökség a belső reakció elhárításával foglalkozott. Azóta e két római számmal jelölt szervezet folyamatosan része a közbeszédnek. Tabajdi Gábor A III/III. krónikája című műve nem újabb ügynöktörténeteket mesél el, hanem kifejezetten a szervezet hétköznapjait, működését igyekszik bemutatni.