Közelkép

Mocsai Lajos hitről, erkölcsről és a teljesítményről – nem csak sportolóknak Amint arról két héttel ezelőtti számunkban beszámoltunk, az idei egerszalóki ifjúsági találkozó egyik fő előadója volt Mocsai Lajos, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, aki a hit, az erkölcsi értékrend, a sport és a teljesítmény összefüggéseiről beszélt. Az alábbiakban a nagy sikerű előadás szerkesztett változatát közöljük.

Írtam egy erkölcsi kódexet, amely újdonságnak számít a magyar közéletben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy számos általános és középiskola, egyetemek és különböző cégek is elfogadták ezt a szabályrendszert, és kifüggesztették a székhelyükön. A kódexben olyan erkölcsi normákat fogalmaztam meg, amelyek a magyar nemzeti válogatott számára szentek és sérthetetlenek. Miért van szükség erre? A sokféle képzettséggel rendelkező és különböző kulturális háttérből érkező fiataloknak kell az erkölcsi iránymutatás, kell egy olyan szabályrendszer, amely működteti a közösséget.

1. A kialakuló konfliktusokat rögtön az elején szemtől szemben, méltósággal zárd le, és tisztázd megnyugtatóan!
2. A személyes győzni akarás és siker mellett a társaid sikere, eredményessége is örömmel töltsön el!
3. A munkád és az élet más területén is légy fegyelmezett és pontos!

Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozó KecskemétenIdén Magyarország adott otthont a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozónak (Piarist Youth Meeting – PYM), melyet július 15–21. között rendeztek meg több helyszínen. A találkozón kétszázötven fiatal vett részt Ausztriából, Lengyelországból, Romániából, Erdélyből, Szlovákiából, Olaszországból és hazánkból.

„Bár különböző nyelveken beszélünk egymással, és Istent is más-más nyelveken szólítjuk meg, mégis van közös témánk, és mindannyian ugyanahhoz az Istenhez fordulunk bizalommal. Ez a PYM” – fogalmazták meg a találkozó lényegét a fő szervezők, Németh Gábor és Nagy Attila piaristák. A rendezvény mottója – „Maradj mellettem!” – utal arra, hogy jó közösségben lenni, hogy érdemes kapcsolatban maradni egymással, és hogy ott kell állni szükséget szenvedő embertársaink mellett. A kétszavas mondatot azonban úgy is felfoghatjuk, mint Istentől kapott üzenetet, amely arra szólít fel, hogy életünket a vele való közösségben éljük.

Építészhallgatók szakmai gyakorlata a Mária Úton

Negyvenhat műegyetemi építészhallgató vállalta, hogy segít a Mária Út azaz a Mariazelltől Csíksomlyóig vezető ezernégyszáz kilométeres zarándokút jelzéseinek felfestésében. De nem csak ebbe a munkába kapcsolódnak be: Erdélyben templomokat, plébániákat mérnek fel, hogy a későbbiekben a most lakatlan épületek zarándokszállássá alakulhassanak át. Mezős Tamás egyetemi tanárt, a szakmai gyakorlat vezetőjét-szervezőjét kérdeztük a nemrég véget ért munkáról.

– Mi kell ahhoz, hogy egy nem hívő egyetemista nyáron, az útiköltségre sem sajnálva a pénzt a Mária Út jelzéseit fesse, vagy éppen plébániai épületeket mérjen fel Erdélyben?

– Ahhoz, hogy ez idén működjön, kellett a tavalyi szakmai gyakorlat eredményessége. Egy éve még hosszabb ideig tartott a csapat megszervezése. Most elterjedt a hír, hogy megint megyünk, és meglepetésünkre huszonnégy órán belül összejött a megfelelő hallgatói létszám. Nyilván Erdély szépsége is csábította a társaságot, de azt is tudjuk, hogy az építészhallgatók nagyon szeretnek épületfelméréseket végezni. A régi időkben ez úgy volt, hogy az egész évfolyamot el tudtuk vinni kéthetes szakmai gyakorlatra, mert volt, aki finanszírozza. Aztán egy hétre apadt a nyári gyakorlat ideje, majd a hallgatói létszámot is csökkenteni kellett. Tavaly Küsmődi Attila szamosújvári plébánostól érkezett a kérdés: van-e valaki, aki tudna segíteni a Mária Út jelzéseinek felfestésében? Nyilvánvaló, hogy még hívő hallgatót is nehéz rávenni arra, hogy ezt a munkát végezze ahogy Erdélyben is alig készültek el korábban zarándokjelzések. Aztán eszembe jutott, hogy a Mária Úthoz kellenek zarándokszállások, amelyek még nincsenek kialakítva, és aztán felvetődött, hogy templomok felmérését is végezhetnénk a hallgatókkal. A helyszínen kétfős csapatokban felrajzolják az épületet, felmérik az alaprajzát, homlokzatait, metszetet rajzolnak. A festéssel négyes csoportokban foglalkoznak a fiatalok. Idén negyvenhat hallgató volt Erdélyben.

Mivel Simone Weil gondolataival a hazai közvélemény Pilinszky János közvetítésével találkozhatott először, elsősorban azok az írásai láttak napvilágot magyar nyelven, melyeknek lelki-spirituális dimenziói voltak. Pedig Weil a társadalmi cselekvés filozófiai alapjaival is foglalkozott, melyek – még akkor is, ha magukon viselik annak a kornak a jellegzetességeit, amikor születtek – ma is megfontolandók. A Gondolat Kiadó jóvoltából most ezekkel is megismerkedhetünk a Begyökerezettség című kötet olvasásakor.

Sisak az asztalon álló fénykép előtt. Jobbra-balra egy-egy szál gyertya pislog. Két koszorú az oltár lépcsőjének támasztva. A parancsnokságról érkező főtisztek tisztelegnek. Szabályosan. Ahogy kell. Tányérsapka, díszegyenruha, fehér ing, főhajtás, majd csendes suttogás. A templomba lépő sorállomány – mondanám, ha katonákról lenne szó –, mai nevükön katasztrófavédelmisek, azaz tűzoltók, hangtalanul érkeznek. Emblémás fehér pólóban erős alkatú, megfontolt és bátor férfiak. Egyikük-másikuk ismerősként biccent vissza. Nekem is bekúszik néhány arc az egy hónappal ezelőtti templombemutatóról. Akkor csak úgy itták szemükkel az épület díszeit. Ma az élmény fénye kúszik elő, amelyet a fájdalom koppanása kísér. Kevés szavukra a halál sóhajtott rá. A bajtársuk volt. Huszonkilenc évesen a természet külső erői felett számos alkalommal tudott győzni, de a belső nem engedelmeskedett. A lélek még bírta volna, nem az mondta fel a szolgálatot.

Az összefogás most kötelező

Románia „modernizációja, fejlődése miatt” szükséges az ország regionális átszervezése – hangzik a hivatalos román kormányálláspont. Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a bálványosi közvitán már őszre konkrét terveket ígért.

„Románia új közigazgatási felosztásának küszöbén arra törekszik a többségi nemzet politikuma, hogy Székelyföldet vagy felszabdalja, vagy egy jelentéktelen kisebbségbe taszítsa” – jelentette ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke július 5-én, a csíkcsomortáni Kárpátok Őre-szobor avatásán. Egyúttal a Székely Nemzetgyűlés összehívását is szorgalmazta a csíkkozmási születésű MVSZ-elnök, aki Ferencz Csaba polgármester meghívására érkezett a szoboravatóra a székely-magyarok lakta Csíkcsomortánba. A nagyszabású ünnepségen megjelent valamennyi erdélyi politikai erő képviselője is. Beszédeikben – Ferencz Csaba ünnepi gondolataihoz csatlakozva – egy véleményen voltak arról, hogy még a fenyegető új kormányzati tervek megvalósulása előtt össze kell fogni, és egységes fellépésre van szükség a Székelyföldért, az itt élők jövőjéért.

A tölgyfából készült Kárpátok Őre-emlékmű puskára támaszkodó határőrének alakját Horváth-Béres János magyarországi fafaragó szobrászművész Csíkcsomortánban alkotta meg Szeszák Ferenc művének másolataként. Szeszák alkotását 1915-ben Kolozsvár főterén avatták fel, de a bevonuló román seregek 1918-ban elpusztították. 2002-ben a Heves megyei Szilvásváradon állították fel az első másolatát, és Gergely Istvánnak, az erdélyi Csibész Alapítvány elnökének kezdeményezésére ennek alapján készült a csomortáni emlékmű, Tóth Vásárhelyi József tervei alapján. A székely kapura emlékeztető őrtornyot két helybeli mester, Székely Csaba és Török Csaba faragta ki. A talapzat Forró Attila vállalkozó munkáját dicséri.