Közelkép

Szent Ferenc szegénysége és a köztünk élő szegények

Assisi Szent Ferenccel kapcsolatban, akinek ezen a héten, október 4-én van az emléknapja, alaposan elgondolkodhat az ember a szegénység különböző jelentéseiről. Úgy tűnik, ez ügyben rengeteg zavar van nálunk a fejekben. Sokan félnek a szegényektől, és gyanús elemeknek tekintik őket, akik ki akarják használni a többieket, az államot. Akadnak, akik szerint ép ésszel senki sem kívánhatja a szegénységet, míg mások az evangéliumra hivatkozva életmodellként ajánlják.

Az őszi éjszakák egyre hidegebbek, ezért ilyenkor többször jutnak eszünkbe a nincstelen emberek, a fedél nélkül élők vagy az otthonukban fagyoskodók. Vecsei Mikóst, a Magyar Máltai Szeretet szolgálat alelnökét a szegénységhez, szegényekhez való viszonyunkról kérdeztük.

– Gyakori a jóléti állam letűntének emlegetése, de nem világos, hogy mi következik ebből a szegényekre nézve. Kinek kell rajtuk segíteni? Sokszor az sem világos, kit kell szegénynek tekinteni, van-e ennek objektív mércéje. Ön szakemberként és keresztényként hogyan tekint erre a kérdéskörre?

– Szent Ferenc gazdagnak született, és egy megtérési folyamat részeként, önként választotta a szegénységet. Egészen más az, amikor valaki a szegénységbe születik bele. Nagyszüleink példájából tudjuk, milyen az igazi szegénység: amikor mindennapos a szűkösség tapasztalata, és nagyon kell vigyázni, hogy mikor mire költ a család, de a közös célok értelmet adnak a nélkülözésnek. Nagy szüleink mindig tudták, miért vállalják az áldozatot, és gondosan megtervezték, miből mi lesz, például hogy a diótermésből cipőt vesznek majd a gyermekeiknek. De egy-egy járvány vagy az aszály az ő számításaikat is keresztülhúzhatta, komoly csapást mérhetett rájuk. Amikor mélyül a szegénység, egyre több minden hiányzik, egyre tervezhetetlenebbé válik az élet, és emiatt minden egyre kilátástalanabbnak látszik, az mindig együtt jár a közösséget összetartó erők megfogyatkozásával is.

A közösségi szolgálat eddigi tapasztalatairól 2016. január 1-je után „az érettségi bizonyítvány kiadásának feltétele ötven óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolása”. Ez a tevékenység a legtöbb iskolában újdonság lesz. Ezért is érdemes figyelni azokra a katolikus tanintézményekre – köztük a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumra – , ahol ennek a tevékenységnek már évtizedes hagyománya van. A tapasztalatokról Velkey Balázst, az iskola igazgatóhelyettesét, a program felelősét kérdeztük.

– A törvény közösségi szolgálatról ír, de általában önkéntes munkaként szokták emlegetni…

– Mindenképpen érdemes különbséget tenni a kettő között. Mi a diákoknak kötelező közösségi szolgálatot szervezünk, ezért ebben az esetben önkéntességről nem beszélhetünk. Ugyanakkor olyan feladatokat adunk a fiataloknak, ahol a választhatóságot is szem előtt tartjuk, így a kötelező tevékenységen belül felkínáljuk az önkéntesség lehetőségét is. Sajnos észrevehető, hogy e kettő összemosása alkalmat ad a média számára az ilyen jellegű kezdeményezések lejáratására.

Nyolcszáz éve végeztek a merénylők II. András feleségével

Történelem – és történelmi tudat. Mi az, ami az időben bekövetkezik, s mit tudunk róla? Milyen kép él bennünk a múltról, mivé formáljuk magunkban – utólag, mindig csak visszapillantva az időben? Olykor persze kísérletet teszünk némi tisztázásra. Rosszabb esetben az aktuális igényeknek és az adott kor tudatállapotának megfelelően alakítjuk, torzítjuk a múltról alkotott képünket. Ezzel szeretnénk kidugni fejünket a történelem elsüllyedt – és minden pillanattal elsüllyedő, ám valóságos – verméből.

Nyolcszáz esztendeje halt meg – vált gyilkosság áldozatává – Gertrúd királyné, II. Endre magyar király (1205–1235) felesége, Szent Erzsébet és az országépítőnek nevezett IV. Béla király édesanyja. A törékeny hölgy – mert hiszen milyen lehet egy huszonnyolc éves, többgyermekes anya – életét férfitőr oltotta ki (vagy valamilyen szúró-gyilkos eszköz). Mit tudunk Gertrúdról? Elsősorban azt, amit Katona József drámája és Erkel Ferenc operája tár elénk. Egy gonosz, kegyetlen, érzéketlen, áruló hajlamú, erőszakos hatalombitorló, akinek halálán méltán ujjong fel a nemzeti kebel. A történettudomány egy ideje a maga tudományos módszertanával igyekszik árnyaltabbá tenni a képet, elkülöníteni a történeti hitelességet az irodalmi megjelenítéstől. A nyolcszázadik évforduló újabb jó alkalmat kínál ehhez. A szentendrei Ferenczy Múzeum – Majorossy Judit történész munkájának köszönhetően – igen gazdag, láttató kiállítást tár a látogatók elé Gertrúd koráról és személyéről. S természetesen ellátogattunk Pilisszentkeresztre, felkerestük Horváth Sándor dékánnal, a pilisszentkereszti Polgári Kör Egyesület elnökével az egykori pilisi ciszterci apátság romjait. A templom szentélyében temették el 1213-ban Gertrúd királynét.

A kereszténységben – különösen a nyugati egyházakban, felekezetekben – a szónak, a beszédnek központi helye van. Ezért sem mindegy, hogy egy pap vagy egy lelkész mit mond a misén, az istentiszteleten. De az sem mellékes, hogy miként mondja. A prédikáció felépítésén, a hangsúlyozáson és a gesztusokon akár az is múlhat, hogy az üzenet tartalma eljut-e a hallgatósághoz. Éppen ezért a hittudományi főiskolákon, egyetemeken a leendő lelkipásztoroknak meg kell tanulniuk a retorika alapjait. Ezt a tárgyat nevezzük homiletikának. Most Szabó Lajos jezsuita szerkesztésében napvilágot látott egy olyan kötet, mely az Evangélikus Hittudományi Egyetem homiletika óráin elhangzott előadások szövegét tartalmazza.

Könyvespolcra

Aligha van Somorjai Ádám bencés történésznél több eredményt felmutató Mindszenty-kutató. A történész, aki évekig dolgozott Rómában a bíboros boldoggá avatási ügyének konzultoraként, relátoraként (szakértőjeként) is, eddigi életművének jelentős részében arra törekedett, hogy kutatásai nyomán teljesebben és hitelesebben is merjük meg Mindszenty József életművét. Munkáját, könyvtárnyi publikációit olykor kritika érte, mintha a források, adatok feltárása ellentétes volna a bíboros hercegprímás életművének tiszteletével. Pedig a boldoggá avatás előfeltétele is a tények sokoldalú feltárása.

Könyvespolcra

A Faludi Ferenc Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának Magyar Nyelvi, Irodalmi és Kommunikációs Tanszéke a dialógusról szervezett konferenciát egy évvel ezelőtt. Az elhangzott előadások most meg jelentek a Kezdetben van a kapcsolat című kötetben. Az értékes tanulmányok közül hármat bemutatva szeretnénk felhívni a figyelmet a könyvre.

Horányi Özséb írásában a dialógusok sikerfeltételeit elemzi. Fontos, hogy a párbeszédnek legyenek résztvevői, azok értsék egymást, és ne válassza el őket túl sok idő. De a leglényegesebb, hogy nyitottak legyenek egymás felé. A dialógus résztvevője lehet individuális és transzcendens is, gondoljunk csak az imádkozó emberre, aki az Istennel folytat sajátos párbeszédet. A vallásközi dialógus, az ökumené esetében pedig nem egyének, hanem csoportok állnak egymással kapcsolatban. A szerző szerint a dialógusban részt vevők között fenn kell hogy álljon valamilyen egység, amelynek több szintje is létezhet, de ugyanilyen fontos a megegyezési szándék is.

Matt Redman és Martin Smith újra Budapesten Közel egy év után amikor a Budapest Arénában az Ez az a nap! rendezvényen adott koncertet – ígéretét beváltva újra Budapestre érkezik Matt Redman, hogy legfrissebb dalaival szolgáljon, és Isten imádatában vezesse a dicsőítő estre ellátogatókat. Október 12-én, szombaton a fővárosi Körcsarnok ad otthont a rendezvénynek, ahol a Delirious? frontembereként megismert Martin Smith, és jó barátja, Matt Redman zenél majd. A méltán népszerű brit dicsőítésvezetők októberben indítják útjára God’s Great Dance Floor elnevezésű közös turnéjukat. Az európai körút során színpadra lépnek Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és nem utolsósorban Magyarországon.

Az alábbi eseménysor a sztálini terror idején a Szovjetunióban történt, a bolsevik rémuralom alatt, valamikor a harmincas években. Ez a Gulag kiépülésének a kora, az az időszak, amelyben az ukrán parasztok milliói halnak éhen, miközben az erejét fitogtató Szovjetunió Európa országaiba búzát exportál… Szólásszabadságról, szabad sajtóról, többpártrendszerről már álmodni sem lehet, a nemzetiségi probléma pedig – ahogyan Joszif Visszarionovics fogalmaz csak vagonkérdés.A kollektivizálás befejeződött, a párt hatalma korlátlan és szilárd. Csupán egyvalami nem ment még le egészen a hatalom torkán, ez pedig az orosz egyház. Templomaitól, intézményeitől az elsők közt fosztották meg, papjait börtönbe zárták, a püspökök nagy részét kivégezték, egy dologgal azonban nem bírtak: a jámbor, istenfélő orosz néplélekkel. Még ezt kellett megmérgezni, eltaposni valahogyan.