Közelkép

A loretói litánia májusi imádkozása közben gyakran eszembe jut, hogy ez a sokak által elavultnak hitt imádság milyen mesterien vezet végig bennünket néhány perc alatt az üdvösségtörténeten, amikor a Szentírás, a teológia, a történelmi események, a jámborság és korunk, nemzetünk sajátos problémáinak tükrében szólítja meg egy-egy korszak vagy léthelyzet kiérlelt invokációjával a Szent Szüzet: Dávid király tornya, Makula nélkül való anya, Keresztények segítsége, Betegek gyógyítója, Magyarok Nagyasszonya, Családok királynéja. De a felsorolás talán azt is kérdezi tőlünk: te milyen megszólítással folytatnád ezt a sort?

Az új evangelizáció útjai

Új év, új remények! Jómagam eddig kétszer éltem át olyan időszakot, amikor a környezetemben nagyon sokan tértek meg Istenhez. Missziós körökben ezt a jelenséget ébredésnek nevezik. Az első ilyen időszak a rendszerváltás éveire esett. A következő pedig – néhány év apály után – a kilencvenes évek második felére. Álmom és imám, hogy hasonló lelki ébredés tanúi és munkásai lehessünk most is – csak sokkal nagyobb méretekben, úgy, hogy a hit az egész magyar társadalmat mélységében átjárja…

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Krisztus a hegyi beszédben és egész tanításában olyan többletről beszélt, olyan meghívást hagyott ránk, amely soha többé nem hagyja nyugton a keresztényeket. Krisztus-követőnek, azaz lelkiismeretesnek lenni már nem csupán békés evezgetést jelent a történelem tükörsima vizén. A lelkiismeret szentélyében folytatjuk Jákob küzdelmét Istennel: a nehezebb úthoz pedig szükségünk van az áldására.

A lelkiismeretnek már nem pusztán annyi a dolga, hogy megtartsa a külső törvényeket. Túlcsordulóan kell megtartania őket. Többé már nem a leírt törvény a fő parancs, hanem Krisztus élő igénye. Nem az a lelkiismeretes ember, aki pontosan teljesíti az egyházi, polgári, munkahelyi előírásokat, hanem az, aki azokon túlmenően is igényes, jóságos. Senki sem tespedhet többé önelégülten a törvények szabta keretek között, nem pöffeszkedhet teljesítménye fölött a farizeus elégedettségével, hanem szüntelenül azt kell fürkésznie: hogyan felelt meg az élő Krisztus élő igényének. Ez a törekvés megóv a pszeudo-magabiztosságtól, és inkább szüntelenül fürkészővé, tapogatóvá, alázatossá tesz. Isten igénye nem ment fel az állandó etikai töprengés alól, éppen ellenkezőleg: megköveteli azt.

Karl Rahner, a nagy jezsuita teológus mondta évtizedekkel ezelőtt némelyek vigasztalására, hogy az egyház történetében is vannak változó évszakok. Pedig sokszor milyen dermedten merevnek tűnik… Ám a tél után eljön a tavasz.

Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy pápa interjút adjon vagy könyve jelenjen meg. Megszoktuk, hogy a katolikus egyház feje csak enciklikákban és más pápai műfajokban fejtette ki tanítását. Nem hallottunk arról, hogy bármely kérdésben tanácsot kért volna, s ha igen, kitől, és nem vetett fel megvitatásra alkalmas kérdéseket sem.

Teremtésvédelem

Az elkövetkező hónapokban várhatóan többször süllyed majd a hőmérő higanyszála a mínusz tartományba, és reggelente egyre több helyen várja csúszós út és járda a közlekedőket, a járókelőket, a munkába igyekvőket. Hosszú idők tapasztalatai szerint Magyarországon átlagosan ötven olyan nap van egy évben, amikor gondoskodni kell a közterületekre hullott hó eltávolításáról, az utak sí kosságmentesítéséről. A fagyos időjárással megnő a balesetek veszélye: legyen szó akár kisebb autós koccanásokról vagy a járdákon elcsúszó gyalogosokról.

A Ponta-kabinet diszkriminatív politikája miatt tiltakoznak a sepsiszentgyörgyi magyar történelmi egyházak.

Az unitárius, evangélikus, református és katolikus lelkészek azért emelték fel a szavukat, mert a kormány december 18-án több épületet – többek között a Kovászna városi Fenyő Szállodát – a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökségnek adományozott. „A kormány döntése alapvetően diszkriminatív jellegű: miközben az ortodox egyház birtokába juttat épületeket, megtagadja a történelmi magyar egyházak elkobzott javainak visszaszolgáltatását – olvasható a sepsiszentgyörgyi magyar lelkipásztorok közleményében. – Véleményünk szerint egy jogállamban – és szeretnénk remélni, hogy egyszer Románia is jogállam lesz – minden egyház, legyen az akár kisebbségi is, egyenlő elbírálásban kell részesüljön.”

Németh András tudományos kutató a görög kéziratokról

Több mint egy éve egy honfitársunk dolgozik a Vatikáni Apostoli Könyvtárban, ahol nyolcvanezer kéziratot, másfél milliónál is több nyomtatott kötetet és több mint százezer levéltári anyagot őriznek. Németh Andrást, a görög kéziratok egyik kurátorát arról kérdeztem, miként lehet munkatársa ennek a rangos gyűjteménynek.

– Ha valaki a Vatikáni Könyvtár munkatársa lesz, az már kisgyerekként is erről álmodott?

– Zalaegerszegen születtem, 1978-ban. Középiskolai tanulmányaimat is ott végeztem. Tizenhét-tizennyolc éves koromra határoztam el, hogy kéziratokkal szeretnék foglalkozni. Mindez elég korai döntésnek tűnik, de még furcsább, hogy miként jutottam el idáig. Általános iskolás koromban a biológia iránt érdeklődtem, ezért természettudományi osztályba jelentkeztem. Az itt tanuló diákok többsége orvosnak készült, így a latin nyelv kötelező tárgy volt. Tanárom olyan érdekes órákat tartott, hogy megkedveltem a latint, amely így háttérbe szorította a természettudományok iránti érdeklődésemet. Nem volt nehéz a döntés: érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–történelem és levéltár szakára jelentkeztem. Mindhárom szakra felvettek, de az akkori szabályok szerint csak kettőt kezdhettem el. Latinból nem is kellett felvételiznem, mert második lettem az országos középiskolai tanulmányi versenyen.

Gabriele Kuby német szociológus a szexualitás és a kultúra összefüggéseiről Gabriele Kuby német szociológus, évek óta figyelmezteti a nyilvánosságot azokra a veszélyekre, melyek a társadalmat és a katolikus hitet fenyegetik. Könyveivel, előadásaival felhívja a figyelmet az 1968-as kulturális forradalom túlzásaira, kritizálja a feminizmus ideológiáját, és óv a szexuális forradalom romboló hatásaitól. Azért tud különösen is hitelesen beszélni mindezekről, mert 1997-es katolizálása előtt maga is a forradalmi hatvannyolcasok közé tartozott. A közelmúltban a Catholic World Reportnak nyilatkozott munkájáról, küldetéséről és arról, hogy milyen veszélyek leselkednek a hitre napjainkban. Ebből az interjúból közlünk részleteket.

– Mi befolyásolta leginkább intellektuális fejlődésében?

– Egész életemben az igazságot kerestem. Apám, Erich Kuby baloldali író és újságíró volt. Ez indított el az 1968-as diáklázadás útján, és vezetett el végül odáig, hogy szociológiát tanuljak Nyugat-Berlinben. Én azonban sem a kommunizmust, sem a feminizmust, sem a szexuális forradalmat nem találtam elég meggyőzőnek – különösen, ami az emberi valóság és az e csoportok hirdette eszmények közt tátongó szakadékot illeti. Így hamarosan odébbálltam.

Miután 1973-ban közvetlenül megtapasztaltam Istent, olyan utakon kezdtem keresni, ahol nem található: az ezotériában és a pszichológiában. Húsz évig ezen a területen dolgoztam fordítóként. Megtapasztaltam korunk ideológiai áramlatait is, ami igencsak megnehezítette, hogy átlépjem a templom küszöbét, és felfedezzem az egyház kincseit. 1997-ben végül mégis ez történt. Azóta könyveket írok lelki és társadalmi-politikai kérdésekről.