Közelkép

Darnózseli emlékezés a második világháború hőseire

Litániára hívott a harangszó. A késve jövők meggyorsították lépteiket, hogy még időben – a Galla Gábor plébános által vezetett szertartás előtt – megérkezzenek a százéves hársfák tövében felállított kopjafához. Az ima hangjai és Fazekas Zoltán polgármester, valamint Lendvay István nyugalmazott honvéd százados kegyeleti megemlékezésének szavai azokhoz és azokról szóltak január 12-én, a doni áttörés hetvenegyedik évfordulóján – akik a második világháború poklából nem térhettek vissza szülőföldjükre.

Mécsesek gyúltak az apákért, nagyapákért, rokonokért, ismerősökért. A nyolcadik osztályos Horváth Sára Anna szívében ott parázslik dédapja emléke. „A dédipapám, Vitéz Vass Dezső is kint járt a Donnál. Én nem ismerhettem, de a képekről magas, jó kiállású férfiember néz vissza rám – meséli, miközben elhomályosul nyílt, szép tekintete. – A családunkban és az iskolában is őrizzük a hagyományokat, Melinda néni segítségével. Tudomásul kell vennem, hogy ez az én múltam, a jelenem és a jövőm is, mert általa vagyok az, aki vagyok” – mondja határozott komolysággal. A mellettünk álló Kállainé Angyal Melinda tanárnő, a honismereti és történelemszakkör vezetője elmosolyodik e szavak hallatán. „Sára szívesen lenne gyermekorvos a családi tradíciót folytatva, színészi kvalitásai is vannak, de örömmel kutatná a hagyományokat is. Ők már – mutat tanítványaira – nem fognak elmenni egy múzeum mellett, s ha alkalmuk lesz rá, megmutatják gyermekeiknek a skanzent is.

A történészek sokszor figyelmeztetnek arra, hogy a kulturális emlékezet nem azonos azzal a történelemmel, melyet a tudósok kutatnak. Minden nemzet számára vannak olyan események, melyek vagy tragédiájuk, vagy hősiességük – esetleg mindkettő – okán fontosak. Azok az emlékek, melyeket sorsdöntő eseményeiről őriz egy-egy ország, nemzet, könnyen megszilárdulnak. Feltörni ezeket igen nehéz. Ám ha sikerül, a tüzetesebb vizsgálat végül kimutathatja azok hézagos, a múltat megszépítő és az eseményeket jótékonyan átíró jellegét. A történész – esetleg a dokumentumfilmes – feladata tehát az, hogy tükröt tartson, és megmutassa, mi is történt valójában.

Minden felelősen gondolkodó keresztény számára egyszerre nagy dilemma és fájdalmas valóság a keresztény felekezetek sokasága. Joggal tehetjük fel a kérdést, melyet Szent Pál apostol is feltett a korintusiaknak: „Talán megoszlott Krisztus?” Ha mindegyikük Jézus Krisztus tanítását követi, akkor miért nem tudnak egymással megegyezni? Válaszolni erre, persze, egyáltalán nem egyszerű. Számtalan egyháztörténeti és teológiai problémára kell valamiképpen megoldást találni ehhez. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke Együtt az úton című kötetében egyszerre mutatja be az ökumenikus törekvések történetét és a tanításbeli közeledések lehetőségeit.

A hívő emberek ismétlődő kísértése annak a keresése, hogy miként lehet a vallás igazságait természettudományos módon igazolni. Makacsul tartja magát a tévhit, hogy a természettudomány bizonyítani tudja Isten létezését, a halálon túli életet, és egyáltalán a hit igazságait. Mintha hitünk rászorulna erre a bizonyításra.

Kolossváry István vegyész huszonöt éves külföldi és hazai kutatómunkája után nem esik ebbe a kísértésbe. Csupán szellemi zarándokútra hívja a természettudományos műveltségű olvasót, hogy – Teilhard de Chardin segítségével is – eltűnődjön tudomány és vallás viszonyáról. A szerző gondolkodásra késztet egy olyan területen, ahol sem tagadásról, sem bizonyításról nem lehet szó.

Szemtanúk szerint napi tizenhat órát ült a gyóntatószékben, és szolgálata során mintegy egymillió ember fordult meg nála, hogy néhány perces bűnbánat után feloldozást kapjon a már életében szentként emlegetett arsi plébánostól. Olykor napokig várakoztak a hívők, de érdemes volt várni rá; még akkor is, ha élete végéig méltatlannak tartotta magát a papságra, és minden elismerést leginkább visszautasított volna, mondván: érdemtelen bármilyen díjra is. Környezetében bezártak a kocsmák, s nemcsak a nők tértek be Isten házába, hanem követték őket a férfiak és a fiatalok is. A franciaországi falucska neve – ahova leginkább olyan papokat volt szokás „száműzni”, akik másutt nem állnák meg a helyüket –, rövid idő alatt ismertté vált; a hírnevet az onnan többször is menekülni vágyó plébános alapozta meg.

Évtizedeken át érezhető hiányt pótolt, ezért a keresztény szellemiségű irodalomra fogékony olvasók 2011 májusában örömmel fogadták a hírt: Sopronban, a Szent György utca 2. szám alatt megnyílt a nevében Szent Péter apostol szavait idéző Élő kövek keresztény könyv- és kegytárgybolt.

Az ötlet megvalósítása Németh Ervin nevéhez kötődik, aki missziós célzattal nyitotta az üzletet, annak érdekében, hogy a minőségi keresztény irodalom, a lelkileg is tartalmas könyvek segítségével minél több emberhez eljussanak Jézus szavai és tettei.

A szovjet munkatáborok áldozataira emlékeztek Kismaroson

„Ahol nincs béke, ott előbb-utóbb elkezdődnek a málenkij robotok is” – hangsúlyozta Beer Miklós váci megyés püspök a „málenkij robotra” elhurcoltak emlékére tartott szentmisén, Kismaroson, január 12-én.

 Az alkalom több tragikus történelmi eseményre, azok egymáshoz kapcsolódására emlékeztet. A magyar földre lépő szovjet hadsereg – a ma már ismert parancs szerint – elhurcolta a magyarországi német népcsoporthoz tartozókat. Ez egybefonódott a később málenkij robotnak nevezett erőszakos akcióval, melynek során a magyarországi polgári lakosság köréből szedték össze, majd vitték kényszermunkára a munkaképes felnőttkorú lakosságot – beleértve a nőket is. Romeltakarításra való hivatkozással fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és hurcoltak el magyar civileket, elsősorban német nevű, tizenhét és negyvenöt év közötti férfiakat, valamint tizennyolc–harminc éves nőket. Összesen több mint százharmincezer embert vittek el kemény fizikai munkára, szovjet iparvidékekre. Legalább egyharmaduk odaveszett.

Beszélgetés Hölvényi György egyházügyi államtitkárral

Az 1990. évi IV. törvény – hosszú évtizedek után – rendelkezett a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról. 2011-ben új törvény született, mely tavalyi módosítása után bevett egyházként nevezte meg a vallási közösségek egy részét. A kimaradt közösségek közül ezt néhányan nehezményezték.