Embertárs

Házasság az idősotthonban

Házasság az idősotthonban

Nagy esemény történt a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban: július 7-én örök hűséget esküdött egymásnak az intézet két lakója, a 93 éves Schopper Fülöp József és a 94 éves Betz Erzsébet.
A tanú szerepét az intézmény vezetőségéhez tartozó Bolláné Karádi Kitti és Medvéné Lengyel Mónika látta el.
Az esketést Khirer Vilmos pápai prelátus, nyugdíjas plébános celebrálta.

A gyermekekért adtak hálát Vértessomlón

A gyermekekért adtak hálát Vértessomlón

Fotó: Berta Gábor

 

A székesfehérvári megyéspüspök 2011 óta hívja Sarlós Boldogasszony hagyományos búcsúnapjára a várandós édesanyákat, a gyermekáldásra váró házaspárokat, valamint a vértessomlói kegyhely tisztelőit.
A búcsújáró helyen az 1990-es években éledt újjá a környékbeliek régi szokása, hogy a püspök vezetésével, népviseletbe öltözve, zászlókkal, körmenetben vonulnak a hívek a falu központjából a kegytemplomhoz.
A mintegy ezer – Várgesztesről, Oroszlányból, Környéről, Kecskédről, Alsógalláról és Kisbérről érkezett – zarándok között idén ott voltak a környékbeli települések polgármesterei is.
Spányi Antal a több mint kétezer szál virággal díszített kültéri oltárnál mutatta be az ünnepi, koncelebrált szentmisét. Bedy Sándor plébános a kegyhely történetét felidézve ismertette: a Vértessomlóra telepített hívek 1734. szeptember 7-én ünnepélyes körmenetben hozták a Szűzanya, a szomorúak vigasztalója kegyképét a kapucinusok magyaróvári templomából a településre. Az elmúlt évszázadokban a kép előtt sokat imádkoztak Vértessomló és a környező községek lakói, és az idei, 283. zarándoklat ezt a szép hagyományt folytatja.
A szentmise elején a főpásztor megáldotta a tizenkét ezüst hálaszívet, melyeket azoknak a családoknak készíttetett az egyházmegye, akik a gyermekét hordozó Mária közbenjárására gyermekáldásban részesültek az utóbbi években.
„Mindenható Istenünk, a családi közösségeknek a te rendelésed szerint a házasság adja meg szilárd alapját. Te azt akartad, hogy a hitvesi életközösség a szeretet és a hűség mindennapi vállalásával, a gyermekáldás elfogadásával a keresztény élet példaképe legyen. Bizalommal kérünk, Istenünk, áldd meg ezeket a hálaszíveket, melyekbe a szülővé vált házaspárok köszönetük jeléül a gyermeket hordozó Szűz Mária közbenjárására megszületett gyermekek neveit vésették. Adj a házaspároknak továbbra is hitet, türelmet és reményt, hogy állhatatos imádsággal mindenkor bizalommal forduljanak a Szűzanyához, és családjaik életén mindig legyen a Jó Isten áldása.”
Beszédében Spányi Antal megköszönte a vértessomlóiak és mindazok áldozatos munkáját, akik méltó hellyé tették az Székesfehérvári Egyházmegye e kiemelt zarándokhelyét, és megértették, mekkora áldás ez a hely azoknak, akik Mária kegyképe előtt imádkoznak.
Tizennégy évvel ezelőtt meghirdettünk egy programot „Lélegezzünk együtt a világgal” címmel, és az élet több területén kerestük a kapcsolatot az emberekkel, hogy az Egyház jelen legyen a világban. Ez a búcsújáró hely is mutatja, hogy ez a program kiteljesedett, meg tudtuk szólítani azokat, akik életük egyik legfontosabb állomásához érkeztek, gyermekeket várnak. A családok erősítésére egyre nagyobb számban tudunk fenntartani egyházi iskolákat is, amelyeken keresztül hirdethetjük: a család az emberi élet alapja – fogalmazott a püspök.
Majd arról beszélt, hogy az elsőáldozó gyermekek, a bérmálkozó fiatalok, a jegyben járók, a szülők és a nagyszülők megáldásán keresztül Isten védelmező és szerető kegyelme működik. A Szűzanya közbenjárására a Szentlélek ereje megnyilvánul a Székesfehérvári Egyházmegye többi búcsújáró helyén is, így erősödik az Egyház egész népe. Fontos, hogy a keresztény család értéke visszatérjen a társadalomba, szemben a mai ideológiai hatásokkal, amelyek számára sem az egy férfi és egy nő kapcsolata, sem a gyermek születése nem természetes alap, és nem jelent áldást.
Eljött az ideje, hogy tanúságtevőkként kilépjünk a világba, és hitünkben megerősödve Isten kegyelme által megértsük küldetésünket. Ezért új programot hirdetek meg „Együtt akarjuk képviselni az Egyházat a világban” címmel – folytatta Spányi Antal. – Mutassuk meg, hogy az Egyház tanítása szerint a fiatalok vágynak a gyermekre, akit életük örömének, Isten áldásának tekintenek. A Szeplőtelenül Fogantatott Királyné segítsen bennünket, erősítse meg családjainkat! Örüljünk együtt mindazokkal, akik ma azt ünneplik, hogy Isten az életük Ura, a teremtő és szerető Isten, s minden ügyünkben hozzá fordulhatunk.
A szentmise végén a főpásztor megáldotta a családokat, majd az asszisztenciával átvonult a templomba, ahol elhelyezték a hálaszíveket a templom falán.
A fogadalmi tárgyak Ádám Krisztián és Zalavári Fruzsina iparművészek tervei alapján készültek. Az ovális tárlóban elhelyezett ezüstözött szívek jelképezik azt a keresztény hagyományt, miszerint a szív az érzelmek, a gondolatok és a bölcsesség központja az emberben, éppen ezért a Szentlélek lakhelye.
A vértessomlói hálaszíveket készítő iparművészek az összegömbölyödő magzat, a zárt kagyló és az angyalszárnyak formájából merítettek inspirációt. Szándékuk szerint a hálaszívek a magzatot és az újszülöttet óvó szülői szeretetre utalnak. A kegytemplomban elhelyezett rézből készült, ezüstözött fogadalmi tárgyakba a szülők köszönetük jeléül gyermekük nevét és születési évét is belevésették.
Spányi Antal püspök végül átadta a tizenkét családnak a hálaszívek emléklapját, majd egyenként megáldotta a hosszú sorokban várakozó fiatal házasokat.

Életre nevelő

Életre nevelő

A címben szereplő mondás a XVIII. században élt amerikai író, politikus, természettudós és filozófus Benjamin Franklin tollából származik.
Az első európai játékgyűjteményt Kiss Áron adta ki 1891-ben, mégpedig gyakorlati céllal: már akkoriban is voltak olyan falvak és városok, ahol a gyermekek nem tudtak játszani. Legyen hát egy kézikönyv, amiből megtanulhatják, mi fán terem a játék, amely nélkül nem lehet emberré válni – gondolta a szerző. A XIX. század utolsó évtizedében a kötetet minden iskolának megküldték… Játék nélkül valóban nem lehet emberré válni? Ezt a tényt számos oldalról igazolta a tudomány. Játék nélkül megreked a személyiség fejlődése, nincs tanulás, nincs kreativitás, és akadozni fog mindenféle együttműködés. A sokat játszó emberek ezzel szemben azokban a helyzetekben is találnak örömöt, amelyeket mások elviselhetetlennek tartanak.
Tudjuk, hogy a kisgyermek szívesen és fáradhatatlanul tanul meg számos dolgot, miközben játszik. A játék ugyan­is egy sajátos tudatállapotban zajlik, amelyben tanulni is sokkal hatékonyabban tudunk. Grastyán Endre, a játék neurobiológiájával foglalkozó, 1988-ban elhunyt orvos, egyetemi tanár így fogalmaz: a játék olyan drog, amelyet nem követ másnaposság. Gyakran mégis zsörtölődve dorgáljuk gyermekünket: Mikor nő már be a fejed lágya? Nem lehet mindig csak játszani!
Később kamaszaink a tudomásunkra hozzák: Nem vagyok már dedós, hogy játsszak! – s közben, ha megfeledkeznek magukról, vígan számháborúznak, rúgják a bőrt, és ha nem szégyellik, bújócskáznak, kidobósoznak is.
És mi a helyzet a felnőttekkel? A játék igénye bennünk is megvan, de ritkán találjuk meg a jó kifejezési formát. Ezért aztán torz megoldások születnek: olyan játékot vásárolunk a gyermekünknek, amellyel mi játszhatunk, vagy legalább nézzük mások játékát, esetleg szerencsejátékkal, primitív telefonos vagy virtuális játékokkal próbálkozunk.
Miért van ez így? Mert a játék, ami valamilyen örömös tevékenység vagy alkotás, emberi alapszükséglet, amely feltétlenül utat tör magának, hiánya pedig erős feszültséggel jár. Ha nincs lehetőségünk arra, hogy játsszunk, vagy nem tudunk játszani, alkotni, akkor valamilyen pótcselekvéssel igyekszünk oldani az ebből adódó feszültséget.
A játékkedv – amely rokon a munkakedvvel, sőt az életkedvvel is – egy olyan kész­ségcsíra, amelyet fejleszteni lehet, és kell is. Különben elfelejthetünk játszani, még mi­előtt megtanultunk volna! Így fordulhat elő, hogy már kis gyerekeket is látunk egykedvűen üldögélni a játszótéren, és ha kérdezik őket, azt felelik: nincs kedvük játszani. Ez pedig nem elhanyagolható deficittel jár a személyiségük fejlődését tekintve.
Íme, egy megfontolandó történet ezzel kapcsolatban. Liának sokat meséltek. Volt olyan történet, amit százszor is meghallgatott volna. Egy nap az édesapja fölfedezte, hogy egy híres színész előadásában CD-n is megkaphatók a kislány kedvenc meséi. Lia ezt a lemezt kapta a névnapjára.
– Most aztán egész nap hallgathatod a meséket! – mondta az édesapja.
A kislány örömmel vonult vissza a szobájába, este azonban mégis megjelent a rongyos mesekönyvvel a hóna alatt.
– Mi történt? – kérdezte az édesapja.
– Semmi! Nem rossz ez a CD-s mese, csak nem lehet az ölébe ülni! – felelte Lia.

 

 

Abortuszpárti provokáció egy milánói plébánián

Abortuszpárti provokáció egy milánói plébánián

 

Az északolasz nagyváros déli peremkerületében lévő templom plébánosa az alábbi levelet írta az „alkotónak”:

„Kedves névtelen falfirkáló!
Sajnálom, hogy nem tudtál példát venni az édesanyádról. Benne volt bátorság. Megfogant, várandós volt veled, és megszült téged. El is vetethetett volna. De nem tette. Felnevelt, táplált, mosdatott és öltöztetett téged. Most ezért van életed és szabadságod. Szabadságod, amelyet most éppen arra használsz, hogy elmondd nekünk, jobb lenne, ha olyan emberek, mint amilyen te is vagy, nem lennének ezen a világon. Sajnálom, de nem értek egyet veled. És őszintén csodálom az anyukádat, mert bátor volt. Ma is bátor, mert mint minden édesanya, büszke rád, akkor is, ha csúnyán viselkedsz, hiszen tudja, hogy van benned jóság, amely csak arra vár, hogy a felszínre kerülhessen. Az abortusz minden dolog »értelmetlensége«. A halál, ami győz az élet felett. A félelem, ami győz egy szív felett, amely küzdeni és élni akar, nem pedig meghalni. Az abortusz azt jelenti, hogy eldöntjük, kinek van joga élni, és kinek nincs, mintha ez valami egyszerű jog volna. Az abortusz egy ideológia, amely győz az emberiség felett, el akarja venni tőle a reményt. Minden reményt. Csodálok minden asszonyt, aki számtalan nehézség közepette is elég bátor ahhoz, hogy továbbmenjen. Benned nyilvánvalóan nincs bátorság, hiszen névtelenség mögé rejtőzöl. És ha már itt tartunk, szeretném elmondani neked azt is, hogy a kerületünk sok nehézségen ment már keresztül, nincs szükségünk olyanokra, akik összefirkálják a falakat és lerombolják azt a kis jót, ami még megmaradt. Meg akarod mutatni, hogy bátor vagy? Tedd jobbá a világot, ahelyett hogy lerombolnád! Szeress, ahelyett hogy gyűlölnél! Segíts a szenvedőknek fájdalmuk hordozásában! Adj életet, ahelyett hogy elvennéd! Ilyenek azok, akik igazán bátrak! Szerencsére a kerületünk, amelyet rongálsz, tele van bátor emberekkel. Olyanokkal, akik képesek szeretni téged is, aki azt sem tudod, mit írsz le.
Én aláírom a nevemet:
don Andrea (András atya)”

Előfordul, hogy támadó, provokatív feliratokat firkálnak templomok falára. Az is megesik, hogy plébánosok a közösségi oldalakon keresztül próbálnak kapcsolatba lépni a rongálókkal. A milánói plébános bátor gesztusa különösen szép, és a bejegyzés népszerűsége is rendkívüli: eddig 8547-en osztották meg, 1762-en írtak hozzá kommentet, és 18 ezren reagáltak rá.

Forrás és fotó: Avvenire.it
(T. Zs.)

 

A játék öröme mindenkié

A játék öröme mindenkié

 

A máltai szeretetszolgálat szemlélete szerint az önfeledt játék öröme minden gyermeknek jár. A szervezet az ország több száz településén egész évben lehetőséget teremt a rászoruló gyermekeknek a játékra, a kikapcsolódásra. Emellett a máltai intézmények, az ország harmincegy legszegényebb járásában működő „Gyerekesély” program munkatársai és a szervezet önkéntes csoportjai változatos programokkal tették emlékezetessé a családok számára a gyermeknapot.
A szeretetszolgálat mozgó játszóterei a gyermeknaphoz kapcsolódva két hét alatt hatvan településen közel háromezer gyermek fejlesztő kikapcsolódásához járultak hozzá.
A játékokkal felszerelt mikrobuszok általában két-, illetve háromfős személyzettel, szakképzett pedagógusokkal látogatták az ország elszigetelt településeit, azokat a helyeket, ahol a gyerekeknek sok esetben szinte semmilyen játékkal kapcsolatos élményük nincs. A kicsik körében a felfújható ugrálóvár a legnépszerűbb, de a szakemberek olyan, eszközöket alig igénylő, közösségfejlesztő játékokat is tanítottak a családoknak, amelyeket a mozgó játszótér távozása után is játszhatnak.
A nagyvárosok lakótelepein működő máltai játszóterek családi napot szerveztek a gyermeknaphoz közeli hétvégéken. A játszótereken felállított fedett játszószobában, illetve a helyi közösségi terekben a szakemberek és az önkéntesek kézműves foglalkozással, társasjátékkal, vetélkedőkkel, zenés műsorokkal várták a családokat.
A fővárosi Szatmár utcai Befogadás Háza Zuglói Családok Átmeneti Otthona, amely átlagosan nyolcvan gyermekről és családtagjaikról gon­doskodik, az intézmény mellett található játszótérrel együtt egész napos programmal készült.
Saját rendezvényei mellett a karitatív szervezet a városi gyermeknapi programokban is közreműködött. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyermeknapi eseményeinek szervezésében és lebonyolításában az intézmények munkatársain kívül több száz önkéntes vett részt, köztük az iskolai közösségi szolgálatukat teljesítő középiskolás diákok is.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A londoni merénylet után

A londoni merénylet után

Cressida Dick, a Scotland Yard főparancsnoka június 4-én tartott sajtótájékoztatóján közölte, a merényletben heten meghaltak és negyvennyolcan megsebesültek. A főparancsnok megerősítette azt is, hogy a helyszínre érkező fegyveres rendőri egységek mind a három elkövetőt megölték.
Ferenc pápa pünkösdvasárnap, a Regina coeli imádság előtt megemlékezett a londoni merénylet áldozatairól. A Szentlélek adjon békét az egész világnak, és gyógyítsa a sebeket, amelyekért a háború és a terrorizmus a felelős, aminek most szombat este is ártatlan személyek estek áldozatául Londonban. Imádkozzunk az áldozatokért és  családtagjaikért! – mondta a szentatya.
A katolikus bíborosok és püspökök szerte a világon kifejezték együttérzésüket, és imáikról biztosították az érintetteket a június 3-ai terrortámadás után. Vincent Nichols bíboros, westminsteri érsek, az angliai és walesi püspöki konferencia elnöke azonnal reagált a tragikus történésekre a szigetországban és az Amerikai Egyesült Államokban különösen népszerű közösségi média, a Twitter felületén. „Ma éjjel imáimba foglalok mindenkit, akit érintettek a felkavaró és erőszakos támadások a London Bridge, a Borough Market és a Vauxhall környékén” – írta a főpásztor.
Wilfrid Fox Napier OFM dél-afrikai bíboros, Durban érseke a Twitteren üzent Nichols bíborosnak, és kifejezte részvétét és együttérzését.
Az Amerikai Egyesült Államok püspöki konferenciája vasárnapi közleményében szintén imáiról és együttérzéséről biztosította az áldozatok családjait: „Alig kezdődött el pünkösd vigíliája, amikor újabb súly nehezedett a világra, ez alkalommal a baljóslatú támadások miatt, amelyek ártatlan embereket sújtottak London belvárosában” – fogalmazott Daniel N. DiNardo, aki tavaly november óta tölti be az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája elnöki tisztét. „Ezekben a tragikus órákban a Szentlélekhez könyörgünk, hogy árassza ki a vigasztalás kegyelmét mindazokra, akik szeretteik elvesztését gyászolják, és a rettenetes erőszak valamennyi sebesültjére” – fogalmazott a bíboros.
Vincent Nichols érsek a hétvégén szülővárosában, Liverpoolban ünnepelte a Krisztus király-székesegyház felszentelésének ötvenedik évfordulóját. Felidézte, micsoda megrendült csend töltötte be a templomot 1989. április 16-án, a Hillsborough-stadionban bekövetkezett, kilencvenhat halálos áldozatot követelő tömegszerencsétlenség másnapján, és a hívekkel együtt imádkozott a londoni terror áldozataiért.

Forrás: CNA

A keresztény vitakultúra példája

A keresztény vitakultúra példája

Fotó: Lambert Attila

 

A kiadó részéről Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője egy személyes élményét megosztva köszöntötte a résztvevőket. Libanonban járva mesélte neki egy szerzetesi elöljáró, hogy miután a cédrusok erdeje leégett, szerették volna újratelepíteni azt. Két különböző véleményt fogalmaztak meg a növendékek: egy részük úgy gondolta, mivel úgyis sok idő kell ahhoz, hogy egy cédrusfa felnövekedjen, ráérnek még ezzel, mások szerint viszont éppen emiatt kell sürgősen hozzálátni a munkához. Az ökumenikus párbeszéd is valahogy így jelenik meg előttünk: van, aki szerint nem kell igyekeznünk, mások – így a könyv írója, fordítója – szerint nincs vesztegetni való időnk, az egységtörekvés mindnyájunk számára sürgető feladat.
Lukács László a kötetet bemutatva emlékeztetett arra, hogy ez a könyv Lutherről, és nem a reformációról szól. Ugyanakkor beleilleszkedik azon kiadványok közé, amelyek az ötszázadik évfordulón a mai kor szempontjai szerint értékelik, értelmezik Luther tevékenységét. A szerző monografikus igénnyel tárgyilagos áttekintést ad a reformáció kezdetéről. A könyv két részből áll: egy történeti és egy teoretikus nagy fejezetből. Neuner az ötszáz év értékelését a lutheri évfordulókhoz köti: az 1617 körüli esztendőkben a pápa mint antikrisztus jelenik meg; 1717-et a pietizmus vitája jellemzi; 1817-ben III. Frigyes Vilmos porosz király kimondja a lutheránus és a kálvinista egyház egyesítését; 1917 körül pedig Luthert német nemzeti hősként ünneplik. A XX. század második felét viszont már a közeledési folyamat felgyorsulása jellemzi. Ennek fontos lépése volt a II. vatikáni zsinat szemléletváltása, illetve a megigazulásról kiadott Közös Nyilatkozat 1999-ben.
A teoretikus fejezet azokat a kérdéseket veszi sorra, amelyekről napjainkban gondolkodnak az ökumenével foglalkozó teológusok. A sola Scriptura (egyedül a Szentírás) elve és a szentek tisztelete mellett a mise áldozati jellege, a successio apostolica (apostoli utódlás) és a pápai primátus jelent ma megoldandó problémát.
Fabiny Tamás püspök többek között arról beszélt, hogy Wittenbergben áll egy hatalmas Luther-szobor, nemrég pedig a reformáció jubileumához kapcsolódva ötszáz kisméretű Luther-szobrocskát helyeztek el a városban. Nekünk azonban nem óriásként vagy törpeként kell a reformátorra tekintenünk, hanem szemmagasságban, úgy, ahogyan azt Neuner könyve is teszi. Ez a kötet Luther fontos tézisei – a megigazulás, a kereszt és a szabadság – köré épül. A püspök rámutatott: az evangélikusoknak nem szabad büszkének lenniük arra, hogy elszakadtak a katolikusoktól, sokkal inkább a szakadás feletti fájdalommal kellene visszatekinteniük erre az időszakra. Ezért az evangélikusok nem ünneplik a reformáció kezdetét, hanem megemlékeznek róla.
Görföl Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy e kötetből nagyon világos képet nyerhetünk Luther életéről, tevékenységéről és hatástörténetéről. A szerző müncheni kollégája volt Wolfhart Pannenberg, aki evangélikusként vette kritika alá Luther személyét, Neuner az ő munkásságára is támaszkodott. Eltökélten koncentrál a témára, több helyen tesz bátor, provokatív megállapításokat úgy, hogy közben nem téveszti szem elől a hivatalos álláspontot sem. Neuner Heinrich Fries tanítványa volt, aki Karl Rahnerrel együtt tett javaslatot az egyházak egységének megvalósítására. A két katolikus teológus azt szorgalmazta, hogy a különféle felekezetek úgy fogadják el egymás álláspontját, hogy önmagukra nézve ne tartsák azokat kötelezőnek. A tisztelet egyik legmagasabb szintű megvalósítása, ha merünk vitatkozni egymással. Neuner könyve pedig a keresztény vitakultúrának is jó példája lehet.

 

Volt szalézi növendékek az eurovíziós dalfesztivál nyertesei

Volt szalézi növendékek az eurovíziós dalfesztivál nyertesei

Daluk címe Amar Pelos Dois, amelynek Luísa a szerzője, Salvador pedig az előadója. Ez az első alkalom, hogy a vetélkedőt portugál előadó nyerte, mégpedig nem is akárhogyan: a fesztivál története során elért legmagasabb pontszámmal: hétszázötvennyolc ponttal.
A huszonhét éves Salvador soha nem akart sztár lenni. A Lisszabonban született Salvador gyermekkora óta énekel, családja mindig is bátorította. Tanulmányait egy szalézi iskolában kezdte, később pszi­chológiát, majd jazzt tanult. „Otthonülő gyerek voltam” – mondta egy interjúban a News Magazine-nak. „Nem tetszettek a diszkók, nem követtem a barátaimat, nem akartam inni és verekedni, és a lányokkal sem volt túl sok szerencsém…”
Salvador Sobral szívátültetés előtt áll, de betegségéről nem szeret beszélni. „Van egy csomó jó dolog az életben, sokkal több jó, mint rossz. Ez a betegség csak egy kis probléma, tulajdonképpen ez az egyetlen gondom, és ha nem is lehet teljesen meggyógyítani, kezelhető” – mondja.
Hazájában nemzeti hősként ünneplik, de őt nem szédítette meg a siker. Hogy védje magát, nem olvassa a Facebookot és a Twittert, sem a YouTube-on megjelenő kommenteket. „Ez el fog múlni. Néhány nap múlva az emberek elfelejtik ezt, és csak azok a rajongók maradnak, akik valóban szeretik a zenémet. Csak ők érdekelnek.”
Salvador Sobral megtartotta a hitét szalézi iskolás korából. Betegsége során megtanult napról napra élni, mindig csak a mának, és minden újabb napra Isten ajándékaként tekint.”

Forrás és fotó: Szaléziak.hu