Ide vissza lehet térni…

A Málta Jelenlét-programja a monori cigánytelepen

A fiú tekintete a hangos szárnysuhogással magasba törő galambokra tapadt. Szerette figyelni röptüket, amint egyre szűkebb köröket írva leszállnak a háztetőre. „Mert ide vissza lehet térni!” – suhant át agyán a gondolat. Igen, vissza lehet térni, mert valami – éppúgy, mint a madarakat – idevonzza az embereket.
Eszébe jutott Zsolti, aki kölcsönbőrönddel a kezében nekivágott a nagyvilágnak. Angliában talált magának megélhetést. Az itthonihoz képest jól ment a sora, még a nyelvet is megtanulta. Egy nap azonban úgy érezte, nincs többé maradása, el kell indulnia… Ugyanazzal a bőrönddel állított be a Cinka Panna utcai rozzant házba, amelyikkel annak idején elindult. Megtakarított pénzéből bárhol, még Budapesten is letelepedhetett volna, de őt ide, a monori szegénytelepre, vagy ahogy a helybéliek mondják, a Tabánba húzta vissza a szíve.

Bűn és bűnhődés

Lelkigondozás a Váci Fegyház és Börtönben

Rács az ablakon, szögesdrót a kerítésen, de némelyik arcon mosolyt is látni itt – a Váci Fegyház és Börtönben járunk, azon fogvatartottak között, akik tudják, mit jelent a bűnbánat, a bűnbocsánat és a megtérés. Embert öltek, fegyverrel raboltak, de megbánták. Hiszik, hogy Isten megbocsátott nekik, s vele újrakezdhetik. Ha másképp nem is, a lelkükben szabadon.

Kik a pálferisek?

Egy vallásszociológiai felmérés tanulságai

Tizenegy éve tartja előadásait, de az utóbbi években már valóságos mozgalom, divat és trendi program lett a Pál Ferenc pap és mentálhigiénés szakember kedd estéire járás. Jó ideje már a budai Millenáris ad otthont az alkalmaknak, hogy az ezer fő körüli hallgatóságnak elegendő hely jusson. Nemrég afféle leltárkészítésre gyűltek össze azok, akik a múlt évben kitöltötték a kérdőívet, amelynek összeállítói a „Pálferi-jelenség” megfejtésének nehéz feladatára vállalkoztak.

Kik a pálferisek?

Egy vallásszociológiai felmérés tanulságai

Pál Ferenc pap, mentálhigiénés szakember keddi alkalmaira a budai Millenárison hétről hétre körülbelül ezer ember kíváncsi

Kis falu nagy gondban

Kékcse átlagos, vagyis nehéz sorsú község hazánk északkeleti csücskében, Kisvárdától hét kilométerre. Ezerhatszáz lakosának mintegy harmada katolikus vallású, az egyházközséget Kerekes László fiatal dombrádi plébános látja el oldallagosan.

Összefogás a rászoruló családokért

Tartósélelmiszer-gyűjtés és adományvonal

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a korábbi évek hagyományát követve idén nagyböjtben is tartósélelmiszer-gyűjtést szervez, hogy ezzel is segítse a nehézségekkel küzdők mindennapi életét. A gyűjtés március 11-étől 18-áig zajlik a katolikus templomokban. A püspöki konferencia körlevelet adott ki a kezdeményezéssel kapcsolatban, amelyben ismételten felhívják a figyelmet, hogy az embertársaink iránti szeretet tettekre hív mindannyiunkat.

Barátok a bajban

Rendhagyó osztályfőnöki órák a hajléktalanságról

„A kukából mekis zacskó és benne egy hamburger kandikál ki. Ki akarod venni, de ekkor…” Balog Gyula megragadja a lány csuklóját. „Mit művelt, hölgyem? – lép melléjük Sziráki Ferenc. – Ez harmincezer forintjába fog kerülni!” „Nincs mit ennem” – védekezik a „tettes”, de ez nem hatja meg a közterület felügyelőket. „Mutassa a papírjait!” – dörög Gyula. „Elvesztettem őket.” „Akkor sajnos velünk kell jönnie a szabálysértési irodába” – karolnak a lányba, és ezzel véget ér a próbatétel, a másik csapathoz kerül a kocka.

A számok tükrében

 „Engedd, hogy növendékeid megismerjenek, és tölts velük sok időt, hogy te is megismerhesd őket.” (Bosco Szent János)

Húsz évvel ezelőtt az iskola tizenkét osztállyal, négy napközis csoporttal, 273 tanulóval indult. Ma húsz osztályban, tizenkét napközis csoportban 450 gyerek tanul. Az elmúlt két évtized alatt 1347 elsős iratkozott be. 761 nyolcadikos kapott végbizonyítványt.