Kik a pálferisek?



– Ma főleg Török Péter, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének igazgatója, vallásszociológus fog beszélni – mondja Pál Ferenc március 6-án a Pázmány jogi karának Szentkirályi utcai előadójában Budapesten. –  Múlt évben ugyanis nagy felmérést készített rólunk, és most ígéretéhez híven megosztja velünk az eredményét. Ez remek alkalom lesz arra, hogy konkrét adatok erősítsék meg az egységtudatunkat, és ne legyünk magunkkal kapcsolatban hipotézisekre utalva.



– Köszönöm a nagy munkát, amit a hosszú kérdőív kitöltésére szántatok – folytatja Török Péter. – Tizenhét témával kapcsolatban kétszáz kérdést tettünk fel, a kérdőívet kilencszázhatvanhatan töltöttétek ki, a legtöbben online. A felmérést egy Pál Ferivel készült interjúval alapoztuk meg, amelyben arra kérdeztünk rá, hogy mik a céljai a kedd esti alkalmakkal.

– Az első egészen alapvetően az, hogy az életünk szempontjából fontos információkhoz juthassunk – veszi át a szót Feri atya. – Mert noha információs társadalomban élünk, nem biztos, hogy megfelelő minőségű információkhoz tudunk jutni. Ennek az az oka, hogy rengeteg zúdul ránk, nem mindig vagyunk képesek kiszűrni a fontosakat, és nem feltétlenül bízhatunk meg abban, amit itt-ott olvasunk-hallunk. Olyan közegben viszont, amelyet a bizalom jellemez, ahol megvan a megfelelő érzelmi hátterük, könnyebben befogadjuk őket, és mélyebben hatnak. Másik fontos célként az önreflexió gyakorlását jelöltem meg, mert az az önismeret egyik kapuja. Harmadikként pedig az elmélyülő tudatosságot, amely a spirituális növekedés egyik föltétele.



– Leginkább kik járnak Pál Feri alkalmaira? – teszi fel a kérdést a szociológus. – A kedd estéken megjelenő vagy az elhangzottakat online megtekintő- meghallgató „pálferis átlagszemély” harminchárom és harminchét év közötti hajadon, diplomás, alkalmazott, egyháza tanítását követő, spirituális érdeklődésű. A hallgatóság 66,5 százaléka nő, és leginkább fiatal felnőttekből és középkorúakból áll. A személyesen megjelenők inkább hajadonok és nőtlenek, a házasok majdnem fele a netes közvetítést választja – sokan vasárnapi ebédfőzés közben tesznek így. A felmérésben részt vevők körülbelül fele egyedülálló, másik felük valamilyen társkapcsolatban élő, így megdőlni látszik az a gyakori feltételezés, hogy az alkalmakra leginkább párt keresők járnak. Körülbelül kétharmaduk diplomás, ugyanennyien alkalmazásban állnak vagy saját vállalkozással rendelkeznek. A legnagyobb különbség a hiedelmek és a realitás között az, hogy az alkalomra járók elsősorban nem egyetemista fiatalok, hanem fiatal felnőttek és felnőttek, hiszen több mint kilencven százalékuk huszonöt év fölötti.

– Az a nézet, hogy a város vallástalan, a vidék pedig vallásos, egyre kevésbé tartható – mondja Pál Ferenc. – A vidéki és a népi vallásosság visszaszorulóban van, a városi fiatal felnőttek és középkorúak körében pedig a vallási igény erősödése figyelhető meg.

– Még mindig többen vallásosak vidéken, de a hangsúly városok felé tolódása valóban megfigyelhető – jegyzi meg Török Péter, és hozzáteszi: – Érdekes párhuzam, hogy az őskeresztény korban kifejezetten városi, városokból szétterjedő jelenség volt a kereszténység, és a vidékieket nevezték pogánynak.

A kedd estiek több mint kilencven százaléka kifejezetten spirituális érdeklődésű és vallásos, mintegy felük egyháza tanítása szerint – az országos átlag tizenöt százalék körül van. Nyolcvan százalék a katolikus egyházhoz tartozónak vallja magát.

– Az előadások hallgatása nyolcvanhat százalékotokat pozitívabb világlátáshoz, nagyobb türelemhez, jobb kapcsolatokhoz segíti hozzá, beleértve a fejlődő istenkapcsolatot is. Szintén magas arányban kapcsolataitok bővülésével, az összetartozás erősödésével, továbbá az egyházatokkal való kapcsolatotok megerősödésével járt együtt. – Ennek az eredménynek nagyon örülök, mert nemcsak a gondolkodásmód átalakulását tükrözi, hanem magatartásformát is, és a cselekvés átalakulásáról, sőt személyiségetek fejlődéséről is beszámoltatok – mondja Pál Feri. – Az pedig, hogy az egyházhoz tartozásotok erősödik, külön öröm számomra, különösen annak ismeretében, hogy az egyház mint téma már sok évvel ezelőtt volt napirenden, az utóbbi esztendőkben nem beszéltünk róla.

– Kivételesen magas arányban, kilencvennégy százaléknyian tartjátok magatokat egészségesnek, ami egyenesen „kicsattanóan jó” az országos átlaghoz képest – folytatja Török Péter. – Nyolcvanhét százalékotok úgy érzi, hogy irányítója az életének, és az önértékelési skálán hetvenöt százalékotok inkább pozitívan ítéli meg magát. A ti körötökben nem igazolódik egy általánosan igaz, rengeteg felmérés alapján érvényesnek tekinthető összefüggés: hogy az egyháziasan vallásos és a házas emberek inkább boldogok.

– Óriási dolog, hogy ekkora arányban mondjátok magatokat inkább boldognak egy olyan országban, ahol minden második ember boldogtalan – fűzi hozzá Pál Feri. – Ez azt jelzi, hogy kézbe tudtátok venni az életeteket, hogy a megküzdési stratégiátok jobb az átlagnál.

– A pálferisek alig huszonöt százaléka negatív önértékelésű – folytatja Török Péter. Nekik vicces formában ezeket tanácsolhatom: öregedjetek, házasodjatok meg, fejezzétek be az egyetemet, imádkozzatok mindennap, és legyetek tagjai legalább egy rendszeresen összejáró társaságnak – az eredményekből ugyanis jól látható, hogy az idősebbek, a diplomások, a házasságban élők, a rendszeresen imádkozók és a közösségekhez tartozók mind pozitívabban ítélik meg magukat az átlagnál. A sikeres házasság feltételei közül a problémák megbeszélésére való képességet helyezitek az első helyre, a másodikra a hűség került, a harmadikra és a negyedikre holtversenyben a jó szexuális kapcsolat, valamint a saját idő, a hobbi, az ötödikre a gyermekek. Amiben szélsőségesen eltértek az országos átlagtól, az az, hogy nálatok az utolsó, a tizenkettedik helyre csúsztak az anyagiak, míg ez országosan az ötödiken szerepel. – Ezt a diplomások magas arányának – akikről feltételezhető, hogy nem minimálbérért dolgoznak – és az alkalmazásban lévők nagy számának tulajdonítom – mondja a szociológus.

– Az átlagnál magasabb arányban keresitek az élet értelmét, és értelmesnek is tartjátok az életet. Elgondolkodtató összefüggés, hogy a diplomások még a csoporton belül is fokozottabban keresik, mégis kevésbé találják. És az is beszédes, hogy a misére egyáltalán nem járók keresik leginkább.

– Az elmélet sokszor a gyakorlatot követi – értelmezi ezt az eredményt Pál Feri. – Ha sok energiát fektetsz egy kapcsolatba, jobban is fogsz hinni benne.

– A kétellyel kapcsolatban az úgynevezett belső reformerekre is térjünk ki – mondja Török Péter. – Ők, az egyházukkal szemben kritikusok aránya – vagyis azoké, akik nem mindenben értenek egyet az egyház tanításával, gyakorlatával, de nem akarják azt elhagyni, hanem belülről szeretnék megreformálni – negyvenegy százalék a körötökben: a nők 42,6, a férfiak 37,8 százaléka ilyen. Úgy vélem, hogy őket – az adatot az egyházukhoz ragaszkodók magas arányával összekötve – az egyház nagy belső erőforrásainak tekinthetjük, akik jelentősen hozzájárulhatnak a megújulásához.
Fotó: Kissimon István
Az előadás videofelvétele a http://palferi.hu/2011-2012 címen érhető el.