Lektoravatás a Központi Szemináriumban – Hosszú, több éves, Isten és ember közötti párbeszéd eredményeként jut el egy papnövendék a szentelésig. Az út egyik első állomása, amikor erre a párbeszédre igent mond az egyház, s papi szolgálatra jelöli a fiatalt.
Biblikus konferencia a Sapientia főiskolán – Ami szent, az a világban biztos tájékozódási pontot ad. A Bibliára építhetjük egzisztenciánkat, irányítása biztonságot ad, életünk útmutatójaként fogadjuk el. A Biblia az emberi történelmet tekinti annak a színtérnek, ahol az Úr kinyilatkoztatja magát.
Kalna Zsolt az új minorita tartományfőnök – Négyévente tartanak káptalant, összegző tanácskozást az örökfogadalmas minorita testvérek, amelyen összegzik az előző ciklus eredményeit, majd meghatározzák a következő esztendők feladatait.
Szent Kázmér (Március 4.) – A litván egyház patrónusának emléknapja. A litván és lengyel származású fejedelem az evangélium szellemében élte életét. Az uralkodást szolgálatnak tekintette.
Tanárokhoz, szülőkhöz és diákokhoz – XVI. Benedek pápa levélben fordult egyházmegyéje híveihez, amelyben „a nevelés sürgető feladatával” foglalkozik. A levelet a római egyházmegye katolikus iskoláinak szentelt nap alkalmából írta, és február 23-án a Szent Péter téren, az egybegyűlt, több mint ötvenezer hívő előtt személyesen is bemutatta.
A pápának és a Szentszéknek a XIV. század óta hivatalos jelvénye az egymást átlósan keresztező két kulcs, felettük a tiarával. A jelkép eredetét a Szentírásban találjuk. Máté evangéliumában, amikor Péter apostol megvallja Krisztusnak, hogy az “élő Isten Fiának” tartja, Krisztus így felel neki: “Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” (Mt 16,16-19)
Kubában járt a bíboros államtitkár – „Nyissátok meg szíveteket Krisztusnak. Engedjétek, hogy belépjen a családok, a társadalom életébe, és megújítson mindenki” – tíz évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal kezdte kubai lelkipásztori útját II. János Pál pápa.
Nem a gumibot csapásai, nem a gennyes gyulladás, nem a fogóval kitépett köröm, s nem is az ezeregyszázhusznöt éjszaka a terror házában és Vácott, csak az a derű számít, mely ezek után átjárta Úny kis templomát, mikor a pléhcsillagos, szomorú falu magasában egyetlen öregasszonynak mondta el a szentbeszédet. Ketten voltak: nénike, létezésünk nagykövete és Miklós, a Jézus küldötte pap.
